Avignoni színházi fesztivál, harmadik évadom negyedik napja.

Hajnali ötkor arra ébredtem a függőágyban, hogy esik az eső. A vízálló táskám amúgy is a fatörzsre van kötve, az esőkabátomon behúztam a cipzárt és a másik oldalamra fordultam. Fél tizenegy volt, amikor átöltözve, majdnem kiüladva, visszaindultam a városban, a folyópart mentén.

Avignon, 2024. Július 12. péntek.
12:00 Az ezermásodik éjszaka
Azt hittem, egy keleti hangulatú táncos műsort fogok nézni. Ez így igaz is. Az ezeregy éjszaka meséit vették alapul, emellett feltűnt benne Aladin, Ali baba, és természetesen Seherezádé, akit egy operaénekes alakított. Szóval Opera dalok közötti történet a Seherezádé világából élő zenével. Mindez, egy múzeum alagsorában, egy igényesen ki­alakított kis színház teremben. Nekem tetszett.
Az a baj,
hogy ma már nincs nagy kedvem semmihez. Egy nagy séta után a pápai palota körüli várfalon kifekszem és alszom egy órát. Délután ismét séta, majd sült csirke a boltban. Jóllakottan pedig utcai mutatványosokat nézegetek; táncosok és utcai zenészek végtelen serege kering az utakon. Úgy volt, hogy délután visszamegyek Arlesba, de ahhoz sincs kedvem. Nincs rossz kedvem, inkább csak úgy érzem, eleget láttam. Este lehet, hogy megnézek egy musicalt. Addig hallgatok egy kis jazz koncertet és eszem néhány falatot a színház előtt. Kényelmes, életélvezős nap a mai.
21:00 Al Capone
Mint tudjuk Capone, Chicago hírhedt maffia vezére volt az alkohol tilalom és a szesz csempészet idején. Piros pont azért a jelenetért, ahol érveket sora­koztattak – különböző emberek szemszögéből – a tiltás és a(z ellenőrzött) legalizálás mellett. Alig másfél órás vidám hangulatú színmű, sok olasz zenével, amit két rézfúvós adott. Jó előadás volt, megérte az árát. A Notre Dame Színházban volt, ami egy egykori templom, ahol is megfelezték két szintre a magasságot, lent egy kisebb terem, fent pedig egy látványos boltívekkel tarkított kőfali színházi az oltár helyén természetesen a szinpad.
A maradék szabad órában,
amíg vártam a vonatot, be akartam menni a közeli szabadtéri buliba, de a sarkon éppen négy – hat rendőr fogott közre egy férfit – így terelték a fő utca járdájára. A férfi kiabált, négy rendőr hangtalanul, profin dolgozott. Nem volt ott sem erőszak, sem könyörület. Négyen lenyomták arccal a földre. A következő öt percben megérkezett a rendőr furgon, közben egy mentőautó bement a szórakozó helyre. Amúgy pár perccel később egy újabb mentő húzott el – ezúttal a fő tér felé. Érdekes, hogy nem éreztem félelmet; talán azért, mert csak az idegeskedett, akinek volt miért…
Mindezek láttán, jobbnak láttam a vasútállomáson megvárni a vonatot; addig legalább naplót írok.
Arlesban
vár rám a lemerült rollerem. Közel, tizenkét kilométert fogok sétálni. Ennek fényében nincs kedvem bulizni, pedig mikor, ha nem most, ezen a hétvégén (vasárnap) nemzeti ünnep van, ez ilyenkor mindig és mindenhol fieszta hangulat van, habár úgy tűnik Avignanban páran ezt most túltolták.
A kényelmes napom után ráérős éjszakám lesz, ugyanis az utolsó vonatot törölték, minimum negyvenöt percet várunk egy mentesítő járatra.