Avignoni színházi fesztivál, harmadik évadom ötödik napja.

Egy személyes nap, tele különleges élményekkel és váratlan fordulatokkal. A napom a színházi előadásoktól kezdve egészen a város éjszakai életéig ível, kalandokkal tűzdelt útvonalon. Hajnali fáradtsággal indultam, de a nap végére teljesen más élményekkel gazdagodtam.

Reggel kilenckor már Avignon állomáson vagyok. Kez­désnek végre – megtervezem a napom: tánc, musical, Lorca színház, buli, műszaki bolt, séta, sok szieszta.; majd holnap délután vissza Arlesba.
Nem tervezek sok pénzt költeni, mert eddig, csak a színház belépőkre több száz eurót elköltöttem, viszont mindenképp kell egy új kábel a telefonhoz, Fnac áruházban huszontör euróért veszek egyet. Probléma megoldva.
Boltban kóla, egy pék süti reggelire, majd jöhet a jól megérdemelt séta. Patikából magnézium – egyesek szerint ez csökkenti a kéz zsibbadás mértékét. Piacon kóla, olvasás, majd séta a patakparti úton az egykori malmok mellett, ezek mellett még egy kis templom látogatás is belefér.
Amúgy tegnap, hajnali háromig szerkesztettem a blogot, szóval piszok álmos vagyok vagyok, nem is küzdök tovább. Viszont az egyetlen árnyékos, nyugis hely az egy kuka sziget mellett van; nem vagyok finnyás leterítem az egy szem fa alá a strand lepedőmet teszem ezt délután kettőkor. Öt órakor arra ébredek, hogy a köztisztaságiak emelik a szemét szigetet. Avignonban (is), a nagy szemetes konténerek be vannak süllyesztve a földbe, a felszínen, csak egy fémlemez és egy bedobó nyílás látszik; hidraulika emeli ki a konténert az üregből. A munkások megkérdezik jól vagyok-e, én szép délutánt kívánok és keresek egy erős kávét.
Osztok – szorzok, költséget csökkentek és a Mercutio című musicalt törlöm a programomból, a fodrászt későbbre napolom.
A hasam, tegnap este óta rendetlenkedik, enyhe hasmenés, ezért este is csak egy bagettel és egy kis natúr szalámival kínálom meg.
Séta a belvárosban: csodálom az elhaladó művészeket. Ha nem vennék egy színház jegyet sem, akkor is csupán, a szabad téren zajló millió produk­cióval meg lehetne tölteni egy napot. Egy sör is lecsúszik a nézelődés közben.
Az egyetlen színház, ami a várfal körúton kívül van az az Adress nevű.
21:00 Lorca
Zenés darab. Meglepetésemre, spanyol nyelven. Korábban nem ismertem Garcia Lorca munkásságát, de amúgy minden előadás előtt elolvasom a neten a releváns információkat, hogy ezzel is segítsem a nyelvi megértést.
Huszadik század első felében élő spanyol költő – és drámaíró, színházi szakember, felforgató, Dali haverja, egy másik művész férfi szeretője, utazó és még sok minden más. Harmincnyolc évesen már halott volt.
Volt a színpad hátterében francia felirat, én meg a nézőtér hátterében ültem, a szemüvegen meg otthon pihent, így a ke­vés francia nyelvtudáson sem tudtam használni. A google fordítót letettem az előttem levő székre. Habár, a töredékét hallotta annak amit én, mondatfoszlányokat kaptam el, ám ezek a szórványos mondatok is egy olyan költői világról tanúskodtak, amik egyediek. Ennek az embernek jó képzelőereje lehetett, és teljesen váratlan dolgokat tudott ütős rímekle páro­sítani. Már kutatom, hogyan tudnám Lorca műveit elolvasni, mert ez a fickó biztosan nagy művész.
Visszamegyek a piactérre, éhes vagyok, a büfés csodál­kozik amikor csak egy adag sült krumplit kérek, de örül, mert végre valami, amit időben ki tud adni. A piac körüli bárokban még nincs élet, pedig eltökélt szándékom, hogy táncolni fogok ma este. Visszamegyek a village nevű udvarba, ez a fesz­tivál egyik ingyenes – amolyan központi helyszíne. Nyolc euró egy pilseni sörért, azért ez már fáj!
23:30 koncert
Egy szaxofonos, trombitás, egy dobos. Ütemes disco zenét játszanak. Nem rossz; annak ellenére, hogy hallgatni nehéz, tán­colni könnyű rá. Néhány sör után én is beszállok. Hajnali kettőkor csak azért kezd el oszolni a közön­ség – velem együtt, mert a villanyokat felnyomták és a bár pultot be­zárták.
Fél háromkor a folyó parton megkívánok egy sültkrumplit kólával.
A szokásos két fa közé már rutinból kötöm fel a függőágyat. Még a tizedik bárány sem ugorja át a kerítést és én már alszom, mint a tej.
Néhány tanulság a csütörtökkel kapcsolatban:
Bármilyen színházi előadáson, ha az első sorok­ban ülsz, biztosan be fognak vonni a darabba. Ez valami új divat lehet. A Lorca színészei még az utolsó sorba is feljöttek.
Nekem úgy tűnik, idén fontos téma a szabadság és a szabad párválasztás, a szabad gondolkodás,- minden elképzelhető értelmezésben.
Mint kiderült, négy korsó sörrel lehet feloldani a gátlásaimat. Kérdés: mivel lehet a négy korsó sört kiváltani? Esetleg valami alkoholmentes válasz?
2024. július 17 vagy már 18. Csütörtök – az biztos.