Egy Színes Nap a városban

Mosogatás, izzadás, rollerrel a városba, vámpíros kiáltiltás, táska javítás, Tif, bika futtatás. Ez, egy nap programja. Jó sok embert ismerek, kitől, ha megkérdezzük mi történt ma, azt mondja semmi; és tényleg semmi.

A kedd, szerda az nálam mosogatós nap és e­miatt a szakácsok, akik nem tudtak mit kezdeni velem, most nagyon pártfogolnak. A mosogatóban nagyon meleg van, egy nap alatt legalább három polót izza­dok le. A ujjaim pedig tele vannak karcolásokkal a hatékonyabb fém szivacs használata miatt. Este miután visszaértem a faluból, éjfélkor még be mentem negyed órára a konyhába, hogy ne hagyjak olyan sok mosatlant másnapra. Ugyanis, én végeztem tízkor, de volt még két asztal társaság az étteremben. Szegény Tiffanyt megijesztettem, már csak ő volt az étteremben és nem számítot az érkezésemre.
Délután csapattam a rollerrel. A meleg nyári időben kellemes rollerezni az ellenszél miatt. Bementem a városba, megkérdezni hogy áll a táskám javítása. A maradék időmben, pedig bementem egy fotó kiállításra.
A múzeummal szembeni egykori szentháromság templommban
valami vámpíros nevű tárlat.
Tök jól összefoglalták: Gót stílus. Venezuelai férfiakat, de főként nőket fotóztak. Venezuela is egy olyan ország, ahol a drog kartellek ténykedése, az elnyomás, a korrupció egészen magas fokú. Ezek ellenére is, ezen emberek is élnek, vagyis, élni akarnak. Ugyanazt a hétköznapi életet és érzéseket akarják, mint bárki más. Játszani akarnak, szeretni, nevetni, örülni, mint mindenki más. Mindennapi élethelyzetben fotózták őket. Például fociznak a lakótelepen, vacsoráznak, fekszenek a kanapén. Azon, azért elgondolkoztam, vajon mire gondolhatot a nő a fürdőkádban. A gót stílusra szerintem jellemző a depresszív sablonok használata. Például, ezek azok a tinik, akik folyton feketében járnak és meg akarnak halni. Nos ezzel a fekete beállítással fotózott kaca­gás után jutott eszembe, hogy ezek az emberek is csak élni akarnak.
Az egy hete, javításra leadott táskám még nem készült el, majd jövő héten megyek érte.
A személyzeti kajától ma sem fogok elhízni. Ma, egyszerű burgonya csipszet vacsoráztam főtt tojással. Ez már az az eset, amin már nevetni sem lehet. Tiz után Zöld babot és róka gombát vacsoráztam, ugyanis a szakácsok újabban dicsérik a mosogatós munkámat, ennek eredményeképpen a feleslegesen elkészített vendég tányért oda adják nekem.
Valójában azért akartam gyorsan végezni a moso­gatással, mert este bikafutalás volt a faluban. Nem is tudom hogyan kell ezt magyarul mondani : bika a vizben esemény. Ez egy kisseb, bikafuttatásra épitet aréna. (inkább, csak aré­nácska.) A homokkal borított küzdőtér közepén felállítanak egy pancsoló medencét, olyat amilyenben a gyerekek szoktak nyáron az udvaron játszani. Egy fiatal bika a főszereplő, vele szemben a helyi fiatal srácok. A trük, hogy a vizben fekvő srácokat nem bántja a bika – legalábbis szándé­kosan nem. Tehát, ha egy srác, nem elég profi, csak dob egy hasast a lapos medencében és a bika átugrik felette.
Az egy hosszas és indulatos vita, hogy a bika­futtatás mennyire állatbarát. Jobb híján, azt szoktam mondani, hogy lehet szurkolni a bikának is – jobb érv híján. Az állatot felesleges szenvedésnek nem teszik ki, tisztelik, nem bántják. Épp elég a bikának, hogy bosszantják, csak azért, hogy fusson. Jó magam, a közösségi jellege miatt nézem.
2024. Július. talán 17., de szerda, az biztos