Az Élet Apró Örömei – Egy Szokásos Nap Egy Konyhán

2024 május 23., csütörtök.
Az ébredés pillanatában fogalmam sincs, milyen alsónadrágot fogok húzni, mert már érzem a bőröm, hogy még a takaró érintése is fáj. Nem értem, miért épp a combom felső része égett le a legjobban. A kollégák röhögnek, hogy már megint. Sebaj, én ettől még jól alszom.
Megint el lettem kérve. Ebédnél beszélték meg, hogy délután a karbantartónak segítek. Már nem lepődöm meg azon, hogy miután elkérnek, hirtelen több feladatom lesz a konyhán. Beletörődtem a helyzetembe, amiből tanulással tudok kikecmeregni! Kettőtől ötig sövényt nyírtam. Elvileg holnap reggel szemetet szedünk – viszünk. Ha lemondana rólam a konyha főnök, akkor nyilvánvalóvá válna, hogy egy húsz fős vacsorát hárman is meg tudnak csinálni. Meg tudják, csak kifáradnak – az meg senkinek sem jó. Egy túlhajszolt kolléga nem termel nyereséget.
Délután le is írtam chat üzenetben, hogy talán nem nekem kellene aggódnom. Megteszek minden tőlem telhetőt a legjobb munka érdekében. Ha ez mind kevés, akkor emelt fővel vállalom az elbocsájtást, de ők nem akarnak kirúgni. Akkor miért én idegeskedjek?!
Este pár dolgot vettem a boltban, majd lementem a sörözőbe, kíváncsi voltam az új sör csapoló gépre, ami valahogy bele hímezte az arcképem a sörhab tetejére az általam feltöltött fotó alapján.