Egy Hotel Munkatársának Naplója

A mai nap tanulsága alapján, kicsit olyan az egész, mint a kaszinóban: csak a kezeket kell figyelni. Teljesen mindegy, hogy ki mit mond, azt kell figyelni, hogy mit csinál. Nagyon más minták rajzolódnak ki. Az egyetlen hely, ahol törekszenek arra, hogy a beszéd összhangban legyen a kommunikáció másik nyolcvan százalékával, az pedig a színház. A való életben pont nem érdekes, hogy a mimika megegyezzen azzal, amit kimondunk. Ez az egész jó esetben a tudatalatti műve. A való életben nem figyelünk arra, hogy amit mondunk, az nem egyezik meg azzal, amit csinálunk. Ez Franciaországban különösen igaz.

2024. május 24., péntek
Hogyan kapcsolódik a mai napomhoz? Annyiban, hogy este nyolckor megérkezett a tulajdonos; aki a kommunikáció szintjén kedves, barátságos, nagyon segítőkész, bárkinek bármit megtesz, amennyiben az neki nem kerül energiájába is pénzébe.
Engem csak az érdekel, hogy mi történik, és többnyire nem történik semmi.
A tulajdonosnak talán, nem is dolga, hogy csináljon valamit. Neki a döntések meghozatala a dolga. Az a helyzet, hogy innentől kezdve a döntései is rosszak, mert akik alatta vannak, akikről ő döntött; nos azok sem jók. Az alatta lévő menedzserek, akiket számon kellene kérnie, azok nem jól cselekszenek, vagy nem egészen jól, vagy nem értem őket, nem tudom; de fura az egész. Valami nincs rendben, és ezt mindenki látja. Deh semmi baj nincs ezzel, mert a Hotel mégis a működik; szóval a probléma, amiről beszélgetünk, az valójában nem létezik.
Milyen volt a mai napom? Annyira nem rossz. Reggel nyolc helyett hétkor keltem; kilenc helyett nyolckor kezdtem. Reggel a karbantartóval dolgoztam. Ezt egyébként nagyon élvezem. Elvittük a szemetet a depóba; aztán kicsit segítettem neki a kertben. Tizenegy órakor mentem a konyhára dolgozni, egészen kettőig. Viszonylag sok dolog volt a konyhán. Délután aludtam egy jót; ugyanis tegnap koncerten voltam, és nem aludtam ki magam. Este hatra mentem vissza a konyhára, egészen fél tizenegyig. Ez egy hosszú nap.
Megvettem az új honlapomnak a jogait. A hatvannyolc euró, az nem kevés. Hát egyszer talán elkészül az új honlap, egy hónapja kellett volna neki kezdenem; eddig halogattam. A régi blog oldal holnap fog utoljára működni; vagyis olvasni lehet, csak nem lesz rajta új bejegyzés.
Mi volt a jó a mai napban? Az, hogy három órával kevesebbet dolgoztam a konyhán. Az is jó, hogy kialudtam magam. Amúgy sütött a nap – ezt is szeretem. Ma nem csesztek el nagyon a személyzeti kaját a konyhán – ez is jó.
Mi volt a rossz a mai napban? Hehe, ez egy jó kérdés, ugyanis nem látok olyat, ami rossz volna a mai napban. Csupán csak… Amolyan semmilyen napom volt. Azt hiszem ezt hívják szürke hétköznapnak.