Egy becsületes beszámoló

2024. május 26. vasárnap
Az első, ami beugrik – mostanában, az az, hogy ne azt figyeljem, ki mit mond, hanem hogy mit csinál. Van olyan cégtulajdonosunk, akinek jó a dumája, kedvelem is, mégis, ha azt figyelem, amit valóban csinál, akkor nem látok semmit. Annyi történt, hogy a tulajdonos asszony megköszönte, hogy segíteni fogok az apjának.
Amúgy milyen volt a napom? Semmilyen. Munka – alvás – munka. Reggel fél tizenkettőig volt dolgom a konyhán, utána már csak látszat tevékenységeim voltak. Rájöttem, tehetnék többet is a konyhán. Például, segíthetnék a tálalásban is, de ez az a pont, amikor nem vagyok eléggé motivált. Valójában, nincs feladatom a konyhán, ez a konyha nélkülem is működne, csak jó fáradtak lennének a szakácsok. Fél háromig törölgetem a hűtő falát. Ötven vendégünk volt délben, a szokásos öt helyett. Este majdnem ugyanezt csináltam, nélkülözhető lettem volna. Úgy érzem, ha nincs mit csinálnom, az valójában nem az én problémám. Habár, látom, hogy ez így nem jó.
Mi volt a jó a mai napban? Délután kialudtam magam; este szép desszerteket csináltam.
Mi volt a rossz a mai napban? Haszontalannak érzem magam. Miért vagyok hálás? Normális fizetésem van, nem vagyok fáradt, nem végeztem rossz munkát.
Mi lesz holnap? Ugyanez. Segítek, ahol tudok. Ha legközelebb tálalás alatt nincs dolgom, figyelni fogom a szakácsokat.