Muszáj dolgok

Van, amikor nem maga a munka nehézsége nyomaszt igazán, hanem az, hogy közben nem találom benne a helyemet. Egy idegen, mégis gyönyörű tájban a mindennapi kényszer, a fáradtság és a hála különös módon keveredik. A kérdés pedig ott marad: akarom-e egyáltalán ezt a normális életet?

---

Maussane-les-Alpilles, Vasárnap, 2026.07.05.

Keserűség – talán ez a fő szó a hangulatomra.

Mert dolgoznom kell, mint mindenki másnak.

A munka nem rám van szabva, mint a legtöbb ember esetében.

Ez a munkahely nem motivál. Viszont van, aki kezd bosszantani.

Hogyan lehet jól együttműködni egy utálatos kollégával? Mi az, ami motiváljon? Miért akarjak nap nap után felkelni és bemenni?

Oké, és mi az egymondatos konklúzió?

„Ezt így elviselném.”

A gond az, hogy tíz-tizenegy órát dolgozunk naponta. Ráadásul nem könnyű ezekkel az emberekkel. De ma legalább este hatkor végeztem, nem pedig este tízkor, mint általában! Elvileg erre a műszakra vettek fel. Erre a délutánosra, de ezt nem kaptam meg. Hát kapják be!

Amúgy meg szép helyen vagyok, próbálom élvezni.

Mi a jó a mai napban?

A zöldséges tészta, amit a kolléga csinált.

Mi volt a rossz a mai napban?

A kollégával nem tudok mit kezdeni; azzal, aki bármikor, bármibe bele tud kötni. Nem tudom, hogy szívatásból csinálja-e, vagy ő „à la nature” egy faszkalap.

Miért vagyok hálás?

Mondjuk a régióért. A táj és a kulturális hagyományok miatt, amelyeket lehet, hogy mostanság nem tudok eléggé élvezni a munka mellett, de akkor is itt vannak.

Mi a tanulság a mai napon?

Ezt a hétköznapi életet még szoknom kell.

A kérdés viszont továbbra is nyitva marad:

Akarom-e a normális életet?

Talán valójában ezen kell elgondolkodnom.

Holnap?

A délutáni háromórás pihenőm alatt lemegyek a boltba. Kell az a ruhacsipesz a teregetéshez.

A reggeli ébredéshez nekem sosem elég a fél óra.

Azonban mostanság muszáj lesz, mert nem vagyok hajlandó korábban kelni. Lehet, beállítok tízpercenként egy újabb ébresztőt.

Muszáj van.

Nem szeretem, de az élet ilyen:

vannak muszáj dolgok is.

…