A Walk from the Grand Mosque

A Szulejmán-mecset lenyűgöző mérete és akusztikája teljesen magával ragadott, a müezzin énekének visszhangja még különlegesebbé tette az élményt. Bár az időjárás nem kedvezett a panorámaképhez, a kertek és a falak menti séta mégis megérte. Este a Galata híd tetején és a nyüzsgő utcák között fotózva fejeztem be ezt a tartalmas napot Isztambulban.

15:10
A félnapos Topkapi szeráj látogatás után a Hagia Iréne temploma lecsúszik a fontossági listáról. Végtére is, nem kötelező mindent megnézni.

A Szultanahmet téren – évek rutinjával – úgy vágok át a turista tömegeken, mint kés a vajon.

Állítólag a Szulejmán-mecsethez is idő kell. Azt írják, ez a leggrandiózusabb vallási helyszín, inkább elegáns, mint túldíszített.

Egykoron ez egy hatalmas komplexum volt, fürdővel, iskolával, szegény konyhával és temetővel. A beruházó Szulejmán szultánt is itt temették el.

15:55
Uh, ez lefényképezhetetlenül nagy.

16:05
Érdekes, hogy itt az ima idejére sem zárják ki a látogatókat. Illedelmesen, csendben leülünk a szőnyegre, és figyeljük a müezzin énekét.

És tényleg szépen szólnak a falak. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a világ legjobb akusztikája, viszont az enyhe visszhang jól illik a müezzin énekéhez (vagy kántálásához); durván felerősíti a hangját.

16:15
Tetszik, hogy ilyen puha a szőnyeg.

16:20
Kaptam Koránt magyar nyelven. Ez az élmény az egy évvel ezelőtti franciaországi arabok között jut eszembe:
Megtudták, hogy keresztény a vallásom. Azt válaszolták: „Akkor ti olyanok vagytok, mint mi, akkor barátok vagyunk.”
Én pedig mit sem tudok arról, aki a barátjának nevezett. Szóval kíváncsi vagyok, hogyan működik a vallásuk.

16:27
Kijövök a kertbe panorámát fotózni, de az időjárás nem lájkolja az ötletemet. Sebaj, azért körbesétálok a falakon.

Biztos szép lehet innen a naplemente, de addig nem akarok várni.

16:43
Nekem furcsa, amikor férjet és feleséget külön épületbe temetnek.

16:50
A sírokon itt kis obeliszkek vannak, és a sírok el vannak forgatva kilencven fokkal a miénkhez képest.

16:58
Visszafelé a Nagy Bazáron keresztül vezet a legrövidebb út, de most nem megyek be az épületbe; a kinti árusok között vágok át.
Egy hangyányit olyan érzésem van, mintha a harminc évvel ezelőtti Józsefvárosi piacon járnék.

17:10
A Hagia Iréne templom biztonsági őre az orrom előtt zárja be az ajtót. Akkor ezt a helyszínt is elengedem.

17:15
Pulóverben is kellemes az idő; keresztülsétálok az óvároson.

Közben vacsorázom egy büfében.
A pénztáros azt mondja, csak készpénzzel lehet fizetni.
Kiteszem a bankjegyeket, majd felkapom a kártyaolvasót, és megdicsérem, milyen szép POS-terminálja van.
Röhög az egész terasz.