Avignon Színházi Fesztivál – Az én második felvonásom

Második napom az avignoni fesztiválon egy hajón kezdődött és tangóval ért véget. Zene, humor, történetek a konyhából és a kilencvenes évekből, végül pedig egy szenvedélyes táncelőadás, amit még sokáig emlegetni fogok. Íme az élményeim sorban, színpadon és utcán.

---

• Grand bateaux de Provence – Le Mireio, 2025.07.17., csütörtök, 16:15

La folle histoire gourmande d’un couple à croquer

Színházi előadásnak gagyi, zenés estének szenzációs.
Amúgy nagyon cuki műsort adtak.
Jelenetek egy házasságból – a konyhán.
A férj szerepében egy dobos fickó, minimális színészi képességekkel, minimális énektudással.
A feleség szerepében egy énekesnő, aki végig beszéli a dalok közti részeket, mindig egy kis bepillantást engedve a házasságukba.
Az elején pici csokit osztogat, a műsor közepén csörgő dobot.
Ja, és ez egy hajón játszódott, nem messze a belvárosi hídtól.

• Roi René, 18:40 –

Le Biche Club

Véletlenül beültem egy premier előadásra.
Ezt a műsort már múlt héten is terveztem, de akkor még nem adták – nem tudtam, hogy pont ma van a bemutatója.
Ilyen minimalista díszletet még nem láttam: két asztal meg szék, mindez egy szabadtéri színpadon.
Egy zenés darab, amit a Spice Girls zenekar ihletett; retró, múltidéző akar lenni.
De a színészek még nem is éltek, amikor a Spice Girls már énekelt – így egész érdekes, sőt inkább vicces, ahogy ők látják a kilencvenes éveket.
A történet szerint három gimnazista lányt látunk, akik elhatározzák, hogy zenekart alapítanak.
Majd szétválnak útjaik, aztán felnőtt életükben újra egymásra találnak.
Persze közben folyton énekelnek.
Egyetlen panaszom van: azért egy kis hangosításra költhettek volna.
Erőteljesen és tisztán énekelnek, de a szabad téren elszáll a hang.
Egyébként élveztem – ez egy lendületes, humoros előadás volt, jó színészi játékkal.
Ha értem a teljes szöveget, akkor még többet nevetek.
Mindazonáltal azt hiszem, itt mutatkozik meg, miben más egy jó színészi játék.
Ugyanis, habár csak egy picit beszélem a nyelvet, de annyira jók voltak a gesztusaik, hogy így is le tudtam követni a történteket.
Itt láttam olyat is, hogy a háttérszemélyzet és a hangmérnök is táncol a saját kis pultja mögött.
Volt egy jelenet, ahol riportot készítettek az énekesnővel – ezt írtam fel közben:
„Képzeld el ezt Magyarországon, hogy egy újságíró a kérdéseivel felelősségre von egy énekest a viselt dolgai miatt.”

• Théâtre Golovin, 22:00 –

Tres Son Multitud

Ez több volt, mint zseniális!
Ezt még egyszer látni akarom!
Argentin tangóban gyönyörködtem… és ezek a táncosok a balettben is profik voltak.
Mindig hárman voltak a színpadon.
És igen, a tánccal nagyon is lehet történeteket mesélni – ez alkalommal szerelmi háromszögeket.
Volt, amikor két férfi versenyzett egy nőért,
majd két nő egy férfiért,
majd egy nő, egy férfi, egy másik nőért,
máskor elindult a jelenet egy nővel és egy férfival,
bejött – a csábító szerepében – még egy nő,
a végére pedig a nő távozott a nővel.
Szóval mindenféle változatban láthattam szerelmi háromszögeket.
Egy órával később is a tánc hatása alatt vagyok.

• Atypik Théâtre, 2025.07.18., péntek, 16:15 –

Il était le malade imaginaire une fois

Bölcs döntés volt az előadás előtt egy órán át Molière Képzelt beteg című komédiáját tanulmányozni.
Különben a kezdetleges nyelvismeretem miatt nem értettem volna semmit.
Ez a belga társulat megtartotta a szöveget, de az előadást átformálta.
Ami – így ismerve a darabot – teljesen érthető.
Ugyanis az eredeti műhöz minimum négy szereplő kell, itt pedig volt egy hatvan körüli nő és egy férfi, és egy kicsi színpad.
Tetszett, hogy beszélgettek a közönséggel, sőt egy nőt meg is táncoltattak.