2023 augusztus 31.

August 29, 2023
I don’t know what I would be happier about. If I never saw her again, or if I could smell her every day. It’s not a question that it would be easier to be away from her. It’s enough for me to know she’s where I am, and I lose the remainder of my concentration. But if she just touches me with one finger, peace takes over.

Why is it that I remember my friends’ eyes, but not those of other dates or any other people? Another tormenting question: Whose and when do I gaze into their eyes? And why not? What’s the connection between direct eye contact and a lasting relationship?

Bea came in today (for a short while) to work. We passed by each other without a kiss. I still don’t know which is better: walking past someone or leaning in for a kiss? Or rather, I know what’s better, but I don’t know what I want. I desire her, I want her company, but I have to move on.
By the way, Bea wasn’t around during the evening shift. She reported being sick and went home. (I guess she got a ride home with someone.) Interestingly, my mood improved because of this, I became more balanced. It’s easier when she’s not nearby.
Truly agonizing is missing someone when they’re right beside you (and yet, you can’t reach them).
Now I’m worried about her. What if she’s not pretending? I think things have come together for her and she’s fed up with everything. I’ve noticed that every 28 days she has stomachaches, and on other days, she limps on her left leg. And in the past two days, when she had days off and wasn’t occupied with enough stimuli, she felt homesick. Add to this that her judge is also full of work-related things. (In this, she’s like me: gets irritated by idiots.) So, I can imagine that while she might not be sick in a medical sense, she’s not feeling well. I’m worried about her. I’d really like to write to her, I’d like to comfort her, take care of her. But this is no longer my job. That’s why I told her a while back: « If you want, you can always find me. »
You know, Bea, you’re like me not so long ago: you cry where no one can see.
You know, Bea, you also have the right to experience your feelings. I understand that right now it seems unimaginable, but please believe that if you embrace and express your emotions, you’ll become stronger. I’m not referring to when you talked about me and other dates to Samuel as if you thought I couldn’t understand.
The breakthrough will come when you dare to cry in public for the first time.

Today was quite an odd day. The cook’s assistant didn’t come to work this morning. I suspected it would happen when she went out on a date with the waiter boy last night. I assume she talked to the head chef last night, which is why he came into the kitchen exceptionally in the morning.
Today I ran the lunch service by myself. Well, we had one reservation. However, it was the first time for this. I’m proud of myself. And the boss was proud of me too. It was a good day (also).

Today was our new friend’s – our freshly minted colleague’s – first day. I wonder how she felt.

Nem tudom minek örülnék Jobban. Ha soha többé nem látnám vagy, ha minden nap beszívnám az illatát. Nem kérdés, hogy könnyebb lenne távol tőle. Elég. ha tudom, ott van ahol én is és el is vesztem koncentrációs képességem maradékát. De, ha csak egy ujjal is hozzám ér, megszáll a békesség.

Miért van, hogy a barátnőim szemére emlékszem, de más randikra, vagy bármely más ember szemére nem emlékszem. Újabb kínzó kérdés: Kinek és mikor nézek a szemébe? És miért nem? Mi az összefüggés az egyenes tekintet és a tartós kapcsolat között?

Bea ma bejött (egy rövid ideig) dolgozni. Elmentünk egymás mellett puszi nélkül. Még nem tudom mi a jobb: elmenni egy más mellett vagy odahajolni hozzá egy puszira? vagyis, tudom mi a jobb, de nem tudom mit szeretnék. Kívánom őt, akarom a társaságát, de muszály tovább lépnem.
Egyébként az esti műszak alatt már nem volt Bea. Beteget jelentett és haza ment. (Gondolom, valakivel haza vitette magát.) Érdekes mód, ettől jobb lett a hangulatom, kiegyensúlyozottabb lettem. Könnyebb, ha nincs közelemben.
Igazán kínzó valakinek a hiánya akkor amikor ott van mellettem (és mégsem érhetek hozzá).
Most aggódom érte. Mi van, ha mégsem színlel? Én szerintem a dolgok össze értek és elege van mindenből. Azt már megfigyeltem, hogy huszonnyolc naponta fájlalja a hasát, amúgy egyéb napokon is húzza a bal lábát. Meg, az elmúlt két napban szabadnapos volt és, ha nincs elég sok ingerrel lekötve, akkor honvágya van. Ehhez még hozzájön, hogy neki is tele van a bírája jónéhány munkahelyi dologgal. (Ebben olyan, mint én: hülyét kap a hülyéktől.) szóval, el tudom képzelni, hogy, ha orvosi értelemben nem is beteg, de rosszul érzi magát. Aggódom érte. Olyan szivesen írnék neki, kedvem lenne megvigasztalni, gondoskodni róla. Csakhogy, ez már nem az én dolgom. Ezért is mondtam neki anno:  » Ha szeretnéd, bármikor megtalálsz. »
Tudod Bea, Te olyan vagy mint én nem is olyan régen: ott sírsz, ahol senki sem lát.
Tudod Bea, neked is jogod van megélni az érzéseidet. Én értem, hogy most még elképzelhetetlennek tartod, csak fogaddnel kérlek, ha felvállalod és kimondod az érzelmeidet, akkor erőssebb leszel. Most nem arra gondolok, amikor úgy beszéltél rólam és egyéb randikról Samuelnek, hogy azt hitted nem értem.
Az áttörési pont az lesz, amikor elősször mersz nyilvánosan sírni.

Ma amúgy fura napunk volt. A szakács lány ma délelőtt nem jött be dolgozni. Sejtettem, hogy így lesz, amikor tegnap éjjel elment a pincér fiúval randizni Gondolom, még éjjel beszélt a konyha főnökkel, aki emiatt jött be kivételesen reggel is a konyhába.
Ma egyedül vittem az déli szervízt. Nah jó, egy asztalfoglalásunk volt. Viszont, most először volt ilyen. Büszke vagyok magamra. És a főnök is büszke volt rám. Ez (is) egy jó nap volt.

Ma volt a barátom – újdonsült- kollégánk első napja. Kíváncsi vagyok hogyan érezte magát.

Je ne sais pas ce que j’aimerais mieux. Si je ne pouvais plus jamais te revoir, si je pouvais respirer ton parfum chaque jour. Il ne fait aucun doute qu’il serait plus facile d’être loin de lui. Assez. si je sais, c’est là que je perds le reste de ma capacité de concentration. Mais même s’il me touche du doigt, la paix m’envahit.

Pourquoi est-ce que je me souviens des yeux de mes copines, mais pas des autres rendez-vous, ni des yeux de toute autre personne. Une autre question tourmentante : qui a les yeux et quand dois-je les regarder dans les yeux ? Et pourquoi pas? Quel est le lien entre le regard direct et une relation durable ?

Bea est venue (pour une courte période) travailler aujourd’hui. Nous sommes partis côte à côte sans nous embrasser. Je ne sais toujours pas ce qui est mieux : passer devant quelqu’un ou se pencher pour l’embrasser ? c’est-à-dire que je sais ce qui est mieux, mais je ne sais pas ce que je veux. Je le veux, je veux sa compagnie, mais je dois passer à autre chose.
À propos, Bea était partie pendant le service du soir. Il s’est déclaré malade et est rentré chez lui. (Je pense qu’il est rentré chez lui avec quelqu’un.) C’est une façon intéressante, cela a amélioré mon humeur, je suis devenu plus équilibré. C’est plus facile quand je ne suis pas là.
C’est vraiment douloureux de manquer quelqu’un quand il est à côté de moi (et pourtant je ne peux pas le toucher).
Je m’inquiète pour lui maintenant. Et s’il ne faisait pas semblant ? Je pense que les choses se mettent en place et qu’il en a assez de tout. J’ai déjà observé qu’il avait mal au ventre tous les vingt-huit jours, et qu’il traînait aussi la jambe gauche les autres jours. Eh bien, il a eu un jour de congé ces deux derniers jours et, s’il n’est pas occupé avec suffisamment de stimuli, il a le mal du pays. De plus, son bureau est également rempli de nombreuses affaires de travail. (Il est comme moi en cela : il devient stupide après stupide.) donc, je peux imaginer que s’il n’est pas médicalement malade, il se sent mal. Je m’inquiète pour lui. Je lui écrirais si gentiment, j’aimerais le réconforter et prendre soin de lui. Sauf que ce n’est plus mon travail. C’est pourquoi je lui ai dit cette année-là : « Si tu veux, tu peux me retrouver à tout moment ».
Tu sais, Béa, tu es comme moi il n’y a pas si longtemps : tu pleures là où personne ne peut voir.
Tu sais Béa, toi aussi tu as le droit de vivre tes sentiments. Je comprends que tu penses toujours que c’est inimaginable, mais je te parie que si tu acceptes et exprimes tes sentiments, tu deviendras plus fort. Je ne veux pas dire quand tu as parlé de moi et d’autres rendez-vous à Samuel d’une manière que tu pensais que je ne comprenais pas.
Le point de rupture sera lorsque vous oserez pleurer en public pour la première fois.

De toute façon, nous avons eu une journée bizarre aujourd’hui. La cuisinière n’est pas venue travailler ce matin. J’ai deviné que ce serait comme ça lorsque le serveur est sorti avec le garçon hier soir. Je pense qu’il a parlé au chef cuisinier pendant la nuit, c’est pourquoi il est venu à la cuisine exceptionnellement le matin.
Aujourd’hui, j’ai pris le service de midi seul. Eh bien, nous avions une réservation de table. Cependant, c’était la première fois. Je suis fière de moi. Et le patron était fier de moi. C’était (aussi) une bonne journée.

Aujourd’hui, c’était le premier jour de mon ami, notre nouveau collègue. Je me demande comment tu t’es senti.