2024. Január 31.

Változás folyamatban. | Change in progress. | Changement en cours.

Wednesday, 30 January 2024.
How do I tell Réka that she was not hired? Her profile does not fit the hotel’s strategy, according to the boss lady. I’m sorry to hear that she didn’t get the job she had dreamed of. It must be tough for her to figure out what to do next in Budapest without a plan B. I’m worried about her, but I hope she’ll find her way. And of course, I miss her company.
By the way, this afternoon I was gardening again. I love gardening, even though it can be hard work.
Today, instead of listening to books read by a Google Assistant, I decided to switch things up and listened to a podcast radio show. The show I listened to today really got me thinking. So, let’s all make sure to create some unforgettable memories in our lives!
It reminded me that ‘fortune favours the brave!’

What is the meaning of life? How can I find myself?
‘I don’t like myself either.’ In contrast, I admit that I am afraid of myself. This is a powerful realization. Why don’t I love myself? Can I truly be happy if I cannot answer this question?
It asked a really important question: ‘Do you love your mother?’ It made me realize that if I don’t, I might be replicating that same kind of relationship in my own life. The monologue really resonated with me and my experience in my twenties. After hearing this, I decided to call my mother today and make sure she knows how much I care. It’s already quite late, so not today. I was just thinking about what childhood patterns I might be projecting onto my next relationship.
Specifically, I’m reflecting on the concept of ‘motherly love’. I grew up with two mothers, as my grandmother took care of me a lot. Additionally, I’m curious about the impact of the first three years of my life. Although my mother loved me, she wasn’t quite ready to be a parent. Despite this, she did her best and was a great mother. While she is not perfect, I still love my parents and keep in touch with them.
It’s not always easy to love ourselves, but it’s important to work on it. I can relate to how you feel. It’s not always easy to love ourselves, but it’s important to work on it. You’re taking the right steps by putting the pieces of your self-image back together like a puzzle.
When do you think is the right time to see a psychologist?
Are there any specific signs to look out for? Sometimes we may feel emotions that are common for our age group. Do you know where I can find some helpful resources?
While my boss may not be the most intelligent person, at least I know what kind of person they are! I wrote this last October. Although it’s not the best place to work, at least I am familiar with the problems. I certainly believe so. Do you think I am in the right place now?
How many friendly people do you have around you? Those who take words seriously are the ones I appreciate. I’m trying to be more considerate and thoughtful in my interactions now, and I’m questioning whether some of the jokes I used to make were actually appropriate. Anyway, I came across this article and thought you might find it interesting. Take care!
I hope you’re doing well. I’ve been reflecting on my past behavior and wondering how many women I may have unintentionally hurt in my twenties.
The phrase ‘standing on her own two feet’ has made me think about my own biases and assumptions.
When he took his first step, it felt like he was carrying a heavy backpack. I remember this clearly. However, the people around me couldn’t understand why I felt lighter. It was different for me compared to them. They didn’t understand why I felt freer.
« Let’s live here! » I’m ready.
Provence, 31st January 2024.
Change is in progress…

30 janvier 2024, mercredi

Comment puis-je dire ça à Réka maintenant ? Ils ne l’ont pas embauchée. Son profil ne correspond pas à la stratégie de l’hôtel – du moins selon ma patronne. Je suis vraiment désolé pour elle, elle a rêvé tellement de ce travail. Que va-t-elle faire maintenant à Budapest ? Elle n’avait pas de plan B. Je m’inquiète pour elle. Et surtout : sa compagnie me manque.

Cet après-midi, j’ai encore jardiné. Bien que ce soit du travail, j’aime jardiner.

Aujourd’hui, je n’ai pas écouté des livres lus par l’assistant Google, mais une émission de radio en podcast. Le programme d’aujourd’hui : l’émission de Tari Annamária et Horváth Gergely, la série de podcasts sur le jardinage de la pensée, dans laquelle ils analysent le film « Actually Love » dans l’épisode d’aujourd’hui intitulé « Pour une durée stupide ». Cela a suscité quelques pensées.

La chance sourit aux audacieux !

Laissez une trace dans votre vie !

Quel est le sens de la vie ? Comment me trouver ? « Je ne m’aime même pas. » Pourtant, je dis que j’ai simplement peur de moi-même. Vraiment ? C’est une forte reconnaissance. Pourquoi ne m’aime-je pas moi-même ? Puis-je me réjouir lorsque je ne peux pas répondre à la question de pourquoi je ne m’aime pas moi-même ?

« Elle aime sa mère. » Parce que sinon, elle « copie » de sa relation. Ce monologue décrit parfaitement ma vingtaine. Et aujourd’hui ? J’appelle ma mère demain. (Pas aujourd’hui, il est onze heures du soir.) Quel modèle d’enfance projeterai-je sur ma prochaine relation ?

« L’amour maternel ». Pourtant, cela ne manquait pas. J’avais deux mères, ma grand-mère s’occupait beaucoup de moi. Qu’en est-il de mes trois premières années de vie ? Ma mère m’aimait, mais à ce moment-là, elle n’était pas prête pour la maternité. De toute façon, elle était une bonne mère et faisait tout. Ma mère n’est pas parfaite non plus, mais maintenant je les aime. Je les appelle et je leur dis.

« Je ne m’aime même pas » « Image de soi endommagée ». Eh bien, c’est guérissable. Je pense que je travaille dessus. Certes, l’image de soi est endommagée, mais je pense que je répare ces morceaux d’image de soi fragmentés comme si c’était un puzzle.

Quand quelqu’un devrait-il aller chez un psychologue ? Assez tôt ? « Nous ressentons des sentiments comme un enfant à notre époque. » Tellement vrai. Où vais-je découvrir les modèles ?

« Mon patron est idiot, mais au moins je connais ce type ! » En octobre dernier, j’ai écrit cela : c’est un mauvais endroit de travail, mais au moins je connais ces problèmes. Alors suis-je maintenant au bon endroit ? Un endroit approprié, c’est sûr.

« Combien de personnes gentilles avez-vous autour de vous ? » « Qui ne plaisantent pas avec le mot. » Si je retire les blagues de mots de mon équation, suis-je gentil et attentionné ?

Combien de femmes ai-je humiliées quand j’avais vingt ans ?

« Il tient sur ses deux pieds » Et moi ? Peut-être… ça se met en place.

« Quand on fait le premier pas, on dirait qu’on enlève un sac à dos lourd. » Eh bien, je me souviens clairement de ça. Ils ne comprenaient pas pourquoi je suis devenu plus léger. Comparé à

Január 30. szerda
Ezt most hogyan mondjam meg Rékának?! Nem vették fel. A profilja nem passzol a hotel stratégiájához – mármint a főnök asszonyom szerint. Nagyon sajnálom őt, mert egy csomót álmodott erről a munkáról. Mi lesz most vele Budapesten? Nem volt B terve. Aggódom érte. És ami a legfontosabb: hiányzik a társasága.
Ma délután megint kertészkedtem. Habár munka, de amúgy szeretek kertészkedni.
Ma nem a Google asszisztens által felolvasott könyveket hallgattam, hanem podcast rádióműsort. A mai műsor: Tari Annamária, Horváth Gergely műsora, a Gondolat kertészet podcast sorozat, amiben most az Igazából szerelem témájának a mai adásában „Idétlen időkig » című filmet elemzik ki. Eközben támadt pár gondolaton.

• Hagyj emléket az életedben!
• Mi az élet értelme? Hogyan kell megtalálni önmagamat?
• „Én saját magamat sem szeretem. » Ehhez képest én azt mondom, hogy csak önmagamtól félek. Tényleg?! Ez erős felismerés. Miért nem szeretem önmagamat? Vajon örülhetek amikor nem tudom megválaszolni, hogy miért nem szeretem önmagamat?
• « Szereti az édesanyját » Mert ha nem, „replikát csinál « a párkapcsolatából. Ezzel a monológgal tökéletesen jellemezték a húszas éveimet. És ma? Felhívom holnap anyámat. (Ma már nem, este tizenegy óra van.) A következő párkapcsolatomra milyen gyermekkori mintát vetítek ki?
• „Anyai szeretet ». Pedig ebből nem volt hiány. két anyám is volt, hisz sokat foglalkozott velem a nagyanyám. Mi a helyzet életem első három évével? Az anyám szeretett, csak még -akkor- nem állt készen az anyaságra. Amúgy jó anyám volt megtett mindent. Az én anyám sem tökéletes, de ma már szeretem a szüleimet. Felhívom őket, elmondom nekik.
  „Én magamat sem szeretem  » „Sérült önkép » Deh ez gyógyítható. Szerintem én dolgozom rajta. Valóban sérült az önkép, de szerintem én ezt a töredezett önkép darabjait rakosgatom helyre, mint valami kirakó darabjait.
• Mikor megy valaki pszichológushoz? Eléggé időben?
• „Olyasmi érzéseket élünk át, mint gyerek Korunkban » Milyen igaz. Én hol fedezem fel a mintákat?
• „Hülye a főnököm, de legalább ismerem ezt a típust! Tavaly októberben ezt írtam: ez egy rossz munkahely, de ezeket a problémákat legalább ismerem. Nah most akkor én jó helyen vagyok? Megfelelő helyen -annyi- bizonyos.
• « Neked hány kedves ember van a közeledben? » „Aki nem a szó viccekből el. » Ha kivonom a képletemből a szó vicceket, akkor én kedves és figyelmes vagyok?
• Vajon hány nőt aláztam meg huszonévesen?
• „Áll a két lábán » És én?! Talán… Alakul
• „Amikor megteszi az első lépést mintha letenne egy súlyos hátizsákot. » Nah erre tisztán emlékszem. A környezeten nem értette miért lettem könnyedebb. Hozzájuk képest más. Nem értették, Szabadabbnak éreztem / érzem magam.
• „Éljünk itt! » – Rajta vagyok.

Provence 2024. Január 31.
Változás folyamatban…