Jordan B. Peterson : 12 règles pour la vie – comment éviter le chaos !
Ezt a könyvet már három éve elolvastam. Akkor, nagyon tetszett – mármint, azok a bekezdések, amikkel egyetértettem azok nagyon tetszettek; a többi pedig jól meg van írva. Mivel, vannak bekezdések, amikkel egyáltalán nem tudtam azonosulni, ezért nem olvastam végig még egyszer, hanem, átlapoztam és pár dolgot aláhúztam, bele firkáltam. Íme az eredmény:)
Könyvélmény, 2024. 09.09.
Ez a fickó, egy finoman szólva is,egy megosztó személyiség. Én mindig kíváncsi vagyok ilyenkor. Ami bennem ilyenkor felmerül : miért megosztó?
Nos, ha csak magát a 12 szabályt és csupán ezt a 12 mondatot nézzük, akkor ezeket ugyanúgy kőtáblába kellene vésni, mint, ahogy Mózes tette a saját törvényeivel.
- Hasat be, mellet ki!
- Segítsünk önmagunkon!
- Barátkozzunk azzal, aki a javunkat akarja!
- A saját múltunkhoz hasonlítsuk magunkat, ne mások jelenéhez!
- Ne hagyjuk, hogy a gyerekeink megutáltassák magukat velünk!
- Tegyünk rendet a magunk háza táján, mielőtt a világot kritizáljuk!
- Adjunk értelmet az életünknek (megalkuvás helyett)!
- Mondjunk igazat – vagy legalábbis ne hazudjunk!
- Gondoljuk azt, hogy a másik ember tud valamit, amit mi nem!
- Fogalmazzunk pontosan!
- Hagyjuk gördeszkázni a gyerekeket!
- Simogassuk meg az utunkba kerülő macskákat!
Azonban, ez a könyv nem 12 mondat, ez könyv, közel ötszáz oldalas. Vannak benne olyan eszmefuttatások, amik nagyon is rászolgálnak a megosztó jelzőre. Sok olyan bekezdés van, amivel, nagyon – nagyon nem tudok egyetérteni; még több olyan, amiket jó megfogalmazásnak tartok.
1. SZABÁLY / HASAT BE, MELLET KI!
« Ezért ügyeljünk a testtartásunkra: ne görnyedezzünk! Mondjuk ki, amire gondolunk! Vegyük előre a vágyainkat, mintha jogunk lenne rá – legalább annyi jogunk, mint másoknak! Egyenesedjünk ki, és nézzünk előre! Merjünk veszélyesek lenni! Hadd áradjon a szerotonin az idegpályáinkba, amelyek ki vannak éhezve megnyugtató hatására! »
« Vegyünk példát a diadalmas homárról, amelynek háromszázötvenmillió év gyakorlati bölcsessége van a háta mögött. Hasat be, mellet ki! »
2. SZABÁLY / SEGÍTSÜNK ÖNMAGUNKON!
« Ne becsüljük alá az előrelátás és az iránymutatás erejét! Ellenállhatatlan erők ezek, képesek a látszólag megingathatatlan akadályt járható ösvénnyé és bővülő lehetőségekké átváltoztatni. Erősítsük meg az egyént! Kezdjük önmagunkkal! Gondoskodjunk magunkról! Határozzuk meg, kik vagyunk! Fejlesszük a személyiségünket! Válasszuk meg a végzetünket, és fejezzük ki világosan a Létünket! »
« Friedrich Nietzsche zseniálisan megjegyezte: << Akinek az életében van miért, az szinte bármilyen hogyant elvisel.>>”
« Segíthetünk irányítani a világot, kanyargós útján, egy kicsit közelebb a mennyországhoz, egy kicsit messzebb a pokoltól. Miután megértettük a poklot, úgymond, elértük – különösen a saját, személyes poklunkat –, dönthetünk úgy, hogy nem térünk vissza, vagy nem hozzuk létre. Törekedhetünk másra. Sőt, ennek szentelhetjük az egész életünket. Ez Értelmet ad neki, nagy É-vel. Igazolja szerencsétlen létezésünket. Vezekel bűnös természetünkért, és szégyenünket egy olyan ember természetes büszkeségével és nyílt magabiztosságával helyettesíti, aki újra Isten nyomában jár a kertben. »
« Kezdhetjük azzal, hogy felelősségteljesen segítünk önmagunkon. »
3. SZABÁLY / BARÁTKOZZUNK AZZAL, AKI A JAVUNKAT AKARJA!
« Fontoljuk meg: ha olyan barátunk van, akinek a barátságát nem ajánlanánk a saját nővérünknek, apánknak vagy fiunknak, akkor mi magunk miért barátkozunk ezzel az emberrel? »
« Ha olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akik támogatnak minket a felfelé törekvésben, ők nem fogják elnézni a cinizmusunkat és a pusztító hajlamainkat. »
« Ha fölfelé merünk törni, azzal felfedjük a jelen elégtelenségét és a jövő ígéretét. Aztán a lelkük legmélyéig felzaklatunk másokat, amikor rájönnek, hogy a cinizmusukra és a tétlenségükre nincs mentség. »
« Ne higgyük, hogy könnyebb jó emberekkel körülvennünk magunkat, mint káros emberekkel! Nem az. A jó ember eszményi. Erő és merészség kell ahhoz, hogy egy ilyen ember mellé tudjunk állni. Legyünk alázatosak! Legyünk bátrak! Használjuk az ítélőképességünket, és tartózkodjunk a válogatás nélküli együttérzéstől és szánalomtól! »
« Barátkozzunk azzal, aki a javunkat akarja! »
4. SZABÁLY / A SAJÁT MÚLTUNKHOZ HASONLÍTSUK MAGUNKAT, NE MÁSOK JELENÉHEZ
« Figyeljünk oda! Koncentráljunk a környezetünkre, a fizikaira és a pszichológiaira! Vegyünk észre valamit, ami zavar, ami aggaszt, ami nem hagy nyugodni, amin tudunk javítani, amin hajlandóak vagyunk javítani! Rávezethetjük magunkat (mintha őszintén meg akarnánk tudni) három kérdéssel: „Mi aggaszt engem?”, „Tudok változtatni rajta?” és „Tényleg hajlandó lennék változtatni?”. Ha a válasz bármelyik vagy mindegyik kérdésre „nem”, akkor mást kell keresnünk. Tegyük alacsonyabbra a lécet! Keresgéljünk, mígnem találunk valamit, ami zavar, amin javítani tudunk, amin hajlandóak vagyunk javítani, aztán javítsuk meg! Ennyi elég lesz egy napra »
« Talán van egy irathalom az asztalunkon, amit már hanyagolunk egy ideje. »
« A jelennel törődjünk, de a legfőbb jóra törekedjünk! »
« A saját múltunkhoz hasonlítsuk magunkat, ne mások jelenéhez! »
5. SZABÁLY / NE HAGYJUK, HOGY A GYEREKEINK MEGUTÁLTASSÁK MAGUKAT VELÜNK!
« És mi a helyzet azzal az elképzeléssel, hogy <<a gyerekverés a gyereket is csak verni tanítja>>? »
Itt (abban a hosszú szövegrészben, amit tettem be ide) az író fogalmazza meg, hogy ez nem ennyire egyszerű. Ebben az egyben legalább egyetértünk. (A fenti, egy kontextusból kiemelt mondat.) Azonban a verés, esetleges, akárcsak részbeni jótékony hatásairól egyszerűen nem akarok tudomást venni. Szóval, bizonyos bekezdéseket átlapoztam. Lehet, hogy ezekben a fejezetekben is megértettem volna, mi a motivációja ezzel a mondanivalóval; de én túl puhány vagyok, ahhoz, hogy a verés elismerésének a kérdésével érdemben foglalkozzak és ezzel a puhánysággal nekem semmi bajom nincs.
Na jó, tegyük hozzá, ez a bekezdés, nem csupán a gyermekbántalmazásról szólt; Megemlít olyan módszereket is, amikor kizárólag finom szavak használatával is lehet terelni a gyermek személyiségfejlődését.
« A fegyelmezés első alapelve: Korlátozzuk a szabályokat! A második alapelv: Alkalmazzunk minimális szükséges erőt! »
Mondom, hogy megosztó a fickó, nem mindig osztozom a gondolataival.
« A harmadik: szülőből kettő kell! »
Kell ?! Én nem a kell szót használnám ! Abban talán, egyetérthetünk, hogy mindenkinek könnyebb ha kettő szülő van. Csakhogy, aki volt gyerek és / vagy szülő, az már nálamnál is jobban tudja, hogy ez a valóságban, közel sem ennyire egyszerű.
« Jó gyerek – felelős szülő »
Ok, a mondat igaz, azonban, jó lennem, ha ilyen egyszerű lenne!
« Elvégre szeretjük a gyerekünket. Ha a viselkedése alapján megutáljuk, gondoljunk csak bele, hogy milyen hatással lesz majd másokra, akik sokkal kevésbé törődnek vele, mint mi. Ezek az emberek sokkal súlyosabb büntetést szabhatnak ki rá. Ne hagyjuk, hogy erre sor kerüljön! Jobb tudatni a szörnyecskénkkel, hogy mi elfogadható, és mi nem, hogy pallérozott lakosa lehessen a családon túli nagyvilágnak. »
« Ne hagyjuk, hogy a gyerekeink megutáltassák magukat velünk! »
6. SZABÁLY / TEGYÜNK RENDET A MAGUNK HÁZA TÁJÁN, MIELŐTT A VILÁGOT KRITIZÁLJUK
« Adjátok vissza a Földet az állatoknak! Sokkal jobban megérdemlik, mint mi. »
Bizony, ez is egy kontextusból kiragadott szöveg. Ahelyett, hogy kiemelném, amivel nem tudok azonosulni, átfogalmazom a saját szájízem szerint : Nem a földet kellene megmenteni, hanem az embereket. (A Föld idővel, visszaforog a saját egyensúlyi állapotába, csak mi emberek nem leszünk rajta.) Mi emberek, szorgosan, sok mindent megteszünk annak érdekében, hogy apró lépésenként felbőszítsük, majd elpusztítsuk önmagunkat. Az íróval ellentétben és szeretek naiv lenni. Még, ha el is fogadom azt a tézist, hogy az emberiség egy része pusztulni fog (például, mert túl sokan vagyunk) , akkor sem gondolom, hogy bárkinek vagy önmagunknak a – bármilyen formában – bármilyen mértékben történő irtását kellene szorgalmazni. Nem !
Élni jöttünk e világra !
Az én naiv elméletem szerint én hiszek abban , hogy mind a föld és mind az emberiség, megmenthető. Ez a gondolatmenet azért naiv, mert a tanításban, tanulásban, edukációban hiszek és nem ez a könnyebbik út.
« Vegyük végig a körülményeinket. Kezdjük az elején. Maximálisan kihasználtunk minden kínálkozó lehetőséget? Keményen dolgozunk a karrierünkön, a munkánkban, vagy hagyjuk, hogy visszatartson és lehúzzon minket a megvetés és a haragtartás? Békét kötöttünk a testvérünkkel? Házastársunkat és gyermekeinket tisztelettel és méltósággal kezeljük? Vannak olyan szokásaink, amik tönkreteszik az egészségünket és jólétünket? Valóban vállaljuk a felelősségünket? Elmondtuk, amit mondanunk kellett a barátainknak és a családtagjainknak? Van, amit megtehetnénk, amiről tudjuk, hogy képesek lennénk megtenni, ami jobbá tenné a helyzetünket?
Rendet tettünk az életünkben? »
« Kezdjük el abbahagyni azt, amiről tudjuk, hogy rossz! Kezdjük ma az abbahagyást! Ne pazaroljuk arra az időnket, hogy honnan tudjuk, hogy amit csinálunk, az rossz, ha egyszer biztosak vagyunk benne! »
« Ezért egyszerűen hagyjuk abba, ha már egyszer rájöttünk, bármennyire homályosan is, hogy abba kell hagynunk! Ne viselkedjünk olyan megvetendően! Ne mondjunk olyasmit, ami elgyengít és szégyent hoz ránk. Csak olyasmit ejtsünk ki a szánkon, ami erőssé tesz! Kizárólag azt tegyük meg, amiről becsülettel tudunk szólni! »
« Ne a kapitalizmust, a radikális baloldalt vagy saját ellenségeink gonoszságát okoljuk! Ne akarjuk átformálni az államot, amíg a saját életünkben rendet nem tettünk! »
« Néhány havi és évi szorgos erőfeszítés után az életünk egyszerűbb és kevésbé bonyolult lesz. »
« Talán ekkor rájövünk, hogy ha mindenki így cselekedne a saját életében, a világ többé nem lenne gonosz hely. Utána pedig, további erőfeszítés árán, talán még tragikus se lenne. Ki tudja, milyen lenne az élet, ha mindannyian a legjobbra törekednénk? »
« Tegyünk rendet a magunk háza táján, mielőtt a világot kritizáljuk! »
7. SZABÁLY / ADJUNK ÉRTELMET AZ ÉLETÜNKNEK (MEGALKUVÁS HELYETT)!
« Az értelem mint legfelsőbb jó »
Akár igaz is lehet a mondat. Ne feledkezzünk meg a jó szándékról sem!
« Ebből vontam le alapvető morális következtetéseimet. Fölfelé törekedjünk! Figyeljünk oda! Javítsuk meg, amit lehet! Ne kérkedjünk a tudásunkkal! Törekedjünk az alázatra, mert a totalitárius büszkeség az intoleranciában, az elnyomásban, a kínzásban és a halálban nyilvánul meg! Legyünk tudatában a saját hiányosságainknak – gyávaságunknak, gonoszságunknak, haragunknak és gyűlöletünknek! Vegyük fontolóra a saját gyilkos természetünket, mielőtt másokat megvádolnánk, és mielőtt be akarnánk foltozni a világ szövetét. »
« Vegyük figyelembe, hogy a fölösleges fájdalom és szenvedés enyhítése jó! Ez legyen az alapigazságunk: <<Legjobb tudásom szerint fogok cselekedni úgy, hogy enyhítsem a fölösleges fájdalmat és szenvedést.>> »
« Miért? Mert már ismerjük az alternatívát. A 20. század volt az alternatíva. Olyan közel volt a pokolhoz az alternatíva, hogy a különbség említésre se méltó. »
« Ha helyesen cselekszünk, a tetteink pszichológiailag belehelyeznek minket most és holnap a jövőbe, miközben a magunk, a családunk és a tágabb környezetünk javára válunk. Minden egyetlen tengely mentén rendeződik. Minden összeáll. »
« Ha úgy döntünk, hogy az igazságtalanság és a fájdalom ellenére sincs okunk neheztelni a Létért, felfedezhetjük, hogyan tudjuk enyhíteni a fölösleges fájdalmat és szenvedést. Feltehetjük magunknak a kérdést: „Mit kéne tennem a mai napon?”, olyan formában, hogy azt jelentse: „Hogyan tudnám arra használni az időmet, hogy ne rontsak, hanem javítsak a dolgokon?” Az ilyen feladatok megjelenhetnek, mint papírhalom, amit átnézhetünk, vagy egy szoba, amit kicsinosíthatunk, vagy akár egy étkezés, amit finomabbá tehetünk, és nagyobb hálával kínálhatjuk a családunknak. »
« A megalkuvás – csontvázak rejtegetése a szekrényünkben. A szőnyegre kiontott vér eltakarása. A felelősség elhárítása. Gyáva, sekélyes és helytelen dolog. »
A megalkuvás, az ugyanazt jelenti mint a kompromisszum keresés? Ugye, nem?
Én például, szeretem azt gondolni, hogy gyakorta meglelhető az a pont, ami senkinek sem fáj. Ez is véleményes. Azért mert annak valamivel csekélyebb az esélye, hogy adott pillanatban minden mindenkinek maximálisan tetszik.
« A megalkuvásban nincs hit, nincs bátorság, és nincs áldozat. »
« Az értelem mutatkozik meg akkor is, amikor a Lét szintjei olyan tökéletesen működő harmóniába rendeződnek az atomi mikrokozmosztól kezdve a sejteken át a szervekig, az egyéntől a társadalmon át a természetig és a kozmoszig, hogy a cselekvés bármelyik szinten gyönyörűen és tökéletesen elősegíti a cselekvést az összes szinten, és ezáltal múlt, jelen és jövő egyszerre kerül megváltásra és összhangba. »
« Megalkuvás helyett adjunk értelmet az életünknek! »
8. SZABÁLY / MONDJUNK IGAZAT – VAGY LEGALÁBBIS NE HAZUDJUNK!
« Ha jobban megnézzük, a legnagyobb hazugság kicsi hazugságokból áll, azok meg még kisebbekből – és a legkisebb hazugságokkal kezdődik a nagy hazugság. Nem pusztán téves ténymegállapításról van szó, hanem egy olyan cselekedetről, mely az emberiség legsúlyosabb összeesküvésének az aspektusával rendelkezik. A látszólag ártalmatlan, elenyésző gonoszság és az enyhe arrogancia kelti életre, a látszólag jelentéktelen felelősséghárítás, amire törekszik – mindez hatékonyan leplezi valódi természetét, igazi veszélyét, és a nagy gonoszságokkal való egyenlőségét, amiket az emberiség elkövet, és gyakran élvez. »
« Először egy kis hazugság, majd számos újabb, hogy alátámassza. Utána következik a kifordult gondolkodás, amely megvéd a hazugságok okozta szégyentől, azután néhány újabb hazugság, hogy leplezzék a kifordult gondolkodás következményeit. »
« Ezután következik az arrogancia és a felsőbbrendűség, amelyek elkerülhetetlenül együtt járnak a sikeres hazugságokkal. (Az elméletileg sikeres hazugságokkal.) »
« Ha igazat mondunk, azzal a leglakhatóbb valóságot hozzuk Létre. Az igazság építményei évezredekig fennmaradnak. Az igazság a szegények élelme és öltözete »
« Az igazságnak köszönhetően a múlt valóban múlt marad »
« Lássuk meg az igazságot! Mondjuk ki! »
« Az igazság nem mások véleményeként fog megjelenni, mivel az igazság nem szlogenek gyűjteménye, és nem is ideológia – hanem személyes. A saját igazságunk olyasmi, amit csak mi magunk tudunk kimondani, és életünk egyéni körülményein alapul. Ismerjük fel a saját igazságunkat! Közöljük gondosan, érthetően kifejezve önmagunkkal és másokkal! »
« Ha az életünk nem olyan, mint lehetne, próbáljunk igazat mondani! Ha elkeseredetten csimpaszkodunk egy ideológiába, vagy dagonyázunk a nihilizmusban, próbáljunk igazat mondani! Ha gyengének és elesettnek, kétségbeesettnek és zavarodottnak érezzük magunkat, próbáljunk igazat mondani! »
« Mondjunk igazat! Vagy legalább ne hazudjunk! »
9. SZABÁLY / GONDOLJUK AZT, HOGY A MÁSIK EMBER TUD VALAMIT, AMIT MI NEM!
« Hagyjuk abba a vitatkozást, és vezessük be a következő szabályt: Mindenki csak azt követően mondhatja el a saját álláspontját, miután pontosan elismételte az előtte felszólaló ember gondolatait és érzéseit, annak megelégedésére.«
« Rengeteg előnye van ennek az összegző módszernek. Először is, valóban megértem, mit mondott a másik ember. »
« Az összegzés második előnye az, hogy segít az emlékezet megerősítésében és hasznosításában. »
« Ezért hallgassuk meg önmagunkat, és azokat, akik beszélnek! Így a bölcsességünk nem abból áll, amit már tudunk, hanem a tudás folyamatos kereséséből, ami a bölcsesség legmagasabb formája. Ezért becsülte az ókori görögök delphoi jósnője olyan nagyra Szókratészt, aki mindig az igazságot kereste. A jósnő a legbölcsebb élő embernek tartotta őt, mert Szókratész tudta, hogy semmit sem tud. »
« Gondoljuk azt, hogy a másik ember tud valamit, amit mi nem! »
10. SZABÁLY / FOGALMAZZUNK PONTOSAN!
« Sose becsüljük alá a mulasztás bűnének pusztító erejét! »
« Minden, amit tisztázunk és kimondunk, láthatóvá válik; talán se a férj, se a feleség nem akart látni vagy érteni. Talán szándékosan hagyták, hogy mindent elnyeljen a köd. Talán ők maguk keltették a ködöt. »
« Miért nem pontosítjuk a problémát, amikor az elősegítené a megoldást? »
« El kell ismerni magát a problémát, lehetőleg minél előbb a felbukkanása után. »
« Talán a megtévedt férj nem figyelt a feleségére ebéd közben, mert utálta a munkáját, fáradt és bosszús volt. Talán azért utálta a munkáját, mert az apja erőltette rá a karrierjét, és túl gyenge vagy „hűséges” volt ahhoz, hogy tiltakozzon. Talán a feleség elviselte a férj figyelmetlenségét, mert azt hitte, hogy a nyílt ellenvetés udvariatlan és erkölcstelen dolog. Talán ifjúkorában utálta a saját apja haragját, és úgy döntött, hogy minden agresszió és magabiztosság erkölcsileg rossz dolog. Talán azt hitte, hogy a férje nem szeretné, ha saját véleménye lenne. Nagyon nehéz rendet tenni az ilyen dolgok között – de ha nem azonosítjuk és javítjuk ki a problémákat, akkor sose fog megjavulni az elromlott gépezet. »
« Tudatosan meg kell határoznunk a beszélgetés témáját, különösen, ha nehéz – egyébként mindenről fog szólni, az pedig túl sok. »
« Pontosan mi a baj? Pontosan mit akarok? Egyenesen kell beszélnünk, és elő kell hívnunk a rendet a káoszból. Ehhez őszinte, pontos beszédre van szükség. »
« Meg kell határoznunk, hogy hol voltunk az életünkben ahhoz, hogy tudjuk, most hol vagyunk. »
« Meg kell határoznunk, hogy hová megyünk az életünkben, különben nem jutunk el oda, ha nem indulunk el arrafelé. »
« Mondjuk ki, amit akarunk, hogy megtudjuk, mit akarunk! Tegyük meg, amit mondunk, hogy lássuk, mi történik! Azután figyeljünk. Vegyük észre a hibáinkat! Fejezzük ki őket! Törekedjünk arra, hogy kijavítsuk valamennyit! Így találjuk meg az élet értelmét. Ez pedig megvéd minket az életünk tragédiájától. Hogyan lehetne ez másképp? »
« Nézzünk szembe a Lét káoszával! Határozzuk meg az irányt gondjaink tengerén. Válasszunk úti célt, és tervezzük meg az utat! Ismerjük be, hogy mit akarunk! Mondjuk el a környezetünknek, hogy kik vagyunk! Figyeljünk oda, és induljunk el előre, egyenesen! »
« Fogalmazzunk pontosan! »
11. SZABÁLY / HAGYJUK GÖRDESZKÁZNI A GYEREKEKET!
« Ha túl jó lenne itthon, sosem mennél el.”
« És aki azt hiszi, hogy a szívós férfiak veszélyesek, nézze csak meg, mire képesek a gyenge férfiak! »
« Hagyjuk gördeszkázni a gyerekeket! »
Ebben a fejezetben is sok olyan bekezdés volt, amivel nem tudok azonosulni, ezért nagyjából, semmit nem húztam alá. Deh abban talán egyetértünk, ha túlságosan óvunk és féltünk egy gyereket, akkor előfordulhat, hogy valamivel kisebb mértékben lesz önálló és talpraesett .
12. SZABÁLY / SIMOGASSUK MEG AZ UTUNKBA KERÜLŐ MACSKÁKAT
« ÉS A KUTYÁKAT IS! »
Meg a nyuszikat is !
« Használjuk arra az időnket, hogy rendszert teremtsünk az életünkben! »
« Kívánjunk valamit, majd viselkedjünk megfelelően, a célhoz méltóan. »
« Miután a mennyhez igazodtunk, a napunkra koncentrálhatunk! Legyünk óvatosak! Tegyük rendbe a dolgokat, amiket irányítani tudunk! Javítsuk meg, ami elromlott, ami pedig jó, azt tegyük még jobbá! Ha óvatosak vagyunk, lehetséges, hogy képesek leszünk boldogulni. Az emberek nagyon szívósak. Rengeteg fájdalmat és veszteséget tudnak túlélni. De a kitartáshoz meg kell látniuk a jót a Létben. Mert ha elveszítik a kitartást, akkor valóban elvesztek. »
« A kutyák olyanok, mint az emberek. Barátaink és szövetségeseink. Szociálisak, hierarchikusak, háziasítottak. Boldogok a családi ranglétra alján. A figyelemért cserébe hűséggel, odaadással és szeretettel fizetnek. A kutyák nagyszerűek. »
« A macskák viszont a maguk urai. Nem szociálisak, nem hierarchikusak (kivéve átmenetileg). Csak félig-meddig háziasítottak. Nem adnak elő trükköket. A barátságot a saját feltételeikhez kötik. A kutyákat megszelídítettük, a macskák viszont maguk döntöttek: hajlandóak emberek közt lenni, amire megvan a maguk furcsa oka. Számomra a macska a természet és a Lét manifesztációja, szinte makulátlan formában. Ráadásul a Létnek olyan formája, amely elismerően néz az emberre. »
« Ha odafigyelünk, és szerencsénk van, az élet még a rossz napokon is kínálhat ilyen lehetőségeket. Talán megpillantunk egy balettruhás, táncoló kislányt. Talán különösen finom kávét kapunk egy kávézóban, ahol odafigyelnek a vendégre. Talán eltölthetünk tíz-húsz percet valami nevetséges aprósággal, ami elvonja a figyelmünket, és eszünkbe juttatja, hogy még mindig tudunk nevetni az élet abszurditásán. »
« Ha sétálunk, és zúg a fejünk, talán megjelenik egy macska, és ha odafigyelünk rá, talán tizenöt másodpercre eszünkbe juttatja, hogy a Lét csodája kárpótolhat minket az élettel járó elkerülhetetlen szenvedésért. »
« Az élet szép. »
Itt most eléggé pontatlanul és még inkább szubjektíven foglalom össze a levezető fejezetet: Az író elmeséli, talált egy tollat az asztalában.
Arra ösztönöz minket, hogy írjuk meg a saját pontjainkat.
Arra ösztönöz minket, hogy ezzel a varázs tollal írjuk meg a saját kívánságlistánkat.
Arra ösztönöz minket, hogy írjuk fel minden apró – pici dolgot, ami abban az adott pillanatban örömet okoz.
« Te mit fogsz írni a saját világító tolladdal? »
Ezt a levezető részt csak azért hoztam ide, mert eszembe jutott az első értékesítő állásom, anno tizenkilenc évesen. Kaptunk egy cukorpapír méretű fecnit, meg választhattunk, egy rikító színű tollat; úgy éreztem, ez a rózsaszín, még nadrágom zsebén keresztül is világít. Csak egy szót kellett felírnunk, azt ami a legfőbb kívánságunk. Ez volt a mi célpapírunk. Ezt a célpapírt el kellett rejtenünk abba a pénztárcába, amit a napi munkavégzéshez használtunk.
Egyszerű, de nagyszerű motiváció.
Une journée de détente.
