Egymással össze nem függő jeleneteket hozok
Töredékekből is összeállhat egy világ: festmények, parkok, regények és belső kérdések villannak fel egymás mellett. Ez a szöveg látszólag szétszórt jelenetekből épül, mégis ugyanannak az érzékeny figyelemnek a lenyomata. Olyan gondolathalmaz, amelyben a hiány, a szabadság és az önvizsgálat egyszerre van jelen.
Hétfő, 2026.04.13.
Ha a Mona Lisa egy firenzei kereskedő lányát ábrázolja,
akkor miért nem adta el annak a kereskedőnek a képet?
Másrészt az a tudós sem volt hiteles, aki szerint egy milánói gazdag úr szeretője.
Talán az a valószínű, hogy nem egy konkrét tájat és nőt festett meg Da Vinci, hanem a korábbi
vázlataiból csinált egy nagyszabású montázst.
Az öröm gyereke a parkban:
akinek egész napos elfoglaltságot jelent a galambok kergetése.
Csodás.
Hű, de hiányzik ez az élet!
A langyos estéken a gitárszólók a homokban, pohár rosé a kézben.
Krasznahorkai Háború és háború regényének
első ötven oldalán nincs szó háborúról. Viszont körbejárja egyik régi témámat, az entrópiát és a xenofóbiát.
Miért?
Én azt nem tudom elképzelni, hogy engem szeretnek?
És önszántukból átölelnek?
Vajon tudok-e úgy tervezni, hogy nincsenek konkrétumaim?
Valójában kalandozni szeretnék. És ezt
meg is tehetem.
Kevés a vesztenivalóm.
Kevés pénz is elég.
Talán így könnyebb tervezni.
Akár rugalmas, improvizatív is lehetek.
Rongyrázás és gyerekmunka
