Kokárdás bikák

Dél-Franciaországban a bikák a hősök – nem sérülnek, nem gyilkolnak, de mindenki őket akarja megérinteni. A kilencvenharmadik arany kokárdás este Arlesban újra bebizonyította: itt mindig a bika győz.

---

• Arles, 2025. 07. 07., hétfő

Csak a program végére esett le, hogy a plakátokon nem a sportolók, hanem a bikák neveit írták fel. Végtére is, róluk szól ez az este. Itt mindig a bika győz – nekik nem eshet bántódásuk, soha!

Ez nem bikaviadal. Magyarra fordítva, ezt „bika futtatásnak” lehet nevezni. Való igaz, ezek az állatok sem dönthettek arról, hogy akarnak-e emberekkel versenyezni – de minden esetben sztároknak kijáró tisztelet övezi őket.

Amikor bevonul a bika a húszperces versenyre, először a narrátor felsorolja, hol, hány helyen nem tudták legyőzni.

Mit jelent az, hogy legyőzni? El kell venni a nyakába akasztott szalagot – vagyis, esetünkben, a « tarkójára » tűzött félig aranyszínű kokárdát. Innen a név: ez a mai a kilencvenharmadik Arany Kokárda.

Ezek a bikafuttatások Dél-Franciaországban jellemzőek. Az elv egyszerű: az nyer, aki többször tudja megérinteni a bikát – azt a bikát, aki egyáltalán nem szeretné, hogy megérintsék.

Ez a sport nyilván nem veszélytelen (a mentősök futásra készen várakoznak), de még nem láttam sérülést. A bika szarvait szinte mindig beborítják egy teniszlabda-szerű eszközzel.

A mai verseny a régió egyik legrangosabb eseménye. Két változatban játszanak.

Az első három bikán a „tarkóra” tűzött arany és zöld/kék/piros kokárda van. Aki ezt le tudja venni a bikáról, bőséges jutalomban részesül. Húsz fiatal srác versenyez.

A futtatások előtt van egy kis gála: bevonul a város (szépség)királynője, a marhapásztorok, a hagyományőrzők, a rezesbanda. A rezesbanda egy rövid trombitajátékkal jelzi a húszperces menetek kezdetét és végét.

Először bemutatják a bikát és eddigi eredményeit, utána léphetnek a küzdőtérre a sportolók – akiknek csak akkor van nevük, ha meg tudják szerezni a kokárdát (vagy máshol: a szalagot).

Elindul a verseny. A közönség és a szponzorok pénzjutalmakat ajánlanak fel. Ez nem fogadás – ez díj annak, aki a bikánál is ügyesebb.

Szóval megy a verseny, a férfiak és a bika egymást kergetik, és a narrátor folyamatosan mondja: újabb öt eurós felajánlás érkezett – ezzel biztatják a versenyzőket.

Például a harmadik bikánál a menet végére összesen 1.500 euró (kb. hatszázezer forint) értékű felajánlás gyűlt össze. De senki nem tudta elvenni egyik állattól sem a kokárdát – így a felajánlásokat végül nem kellett befizetniük a nézőknek.

A szünet után a következő három bikán nem volt szalag. A versenyzők kezében egy kis számlálóeszköz volt. A közönség ugyanúgy megtette a felajánlásokat, de itt már biztosan van nyertes: az győz, aki a legtöbbször tudja megérinteni a bikát – ezt számolja a kis eszköz.