Templomi csend – na nem a táncparketten

Egy szél elől való menekülés és egy váratlan tapsvihar – két nap története, ami önbizalmat és nyugalmat is adhat. Néha a legemlékezetesebb pillanatok a legváratlanabb helyeken történnek.

---

Arles, 2025. 04. 04.

A nap legnagyobb érdekessége, hogy a szeles idő elől bemenekültem a templomba.
Az utolsó előtti francia óra volt ma.

Most ténfergek a városban.
És ismét rájöttem, hogy szép ez a templom; ide máskor is bemenekülhetek a rossz idő elől.
Csend van, nyugalom.
Senki nem kérdez semmit.

Saint-Martin-de-Crau, 2025. 04. 05.

Feria, azaz fesztivál van, mellyel a bikafuttatásokat ünneplik.
Ilyenkor gyakran az egész városon végighajtják a bikákat.

Este rollerrel érkezem.
Minden kerthelyiségben és parti sátorban táncolok egy keveset; még egy kiállításra is belesek.
Tizenegy órakor már a legnagyobb parti sátor első sorában táncolok.

Egy ponton arra leszek figyelmes, hogy körbeállnak a fiatalok és nekem tapsolnak, a lányok rám mosolyognak.

Pár percre a táncparkett királya lettem!

Ez egy olyan önbizalom-löket, ami egy darabig még elkísér.