Templomi csend – na nem a táncparketten
Egy szél elől való menekülés és egy váratlan tapsvihar – két nap története, ami önbizalmat és nyugalmat is adhat. Néha a legemlékezetesebb pillanatok a legváratlanabb helyeken történnek.
Arles, 2025. 04. 04.
A nap legnagyobb érdekessége, hogy a szeles idő elől bemenekültem a templomba.
Az utolsó előtti francia óra volt ma.
Most ténfergek a városban.
És ismét rájöttem, hogy szép ez a templom; ide máskor is bemenekülhetek a rossz idő elől.
Csend van, nyugalom.
Senki nem kérdez semmit.
Saint-Martin-de-Crau, 2025. 04. 05.
Feria, azaz fesztivál van, mellyel a bikafuttatásokat ünneplik.
Ilyenkor gyakran az egész városon végighajtják a bikákat.
Este rollerrel érkezem.
Minden kerthelyiségben és parti sátorban táncolok egy keveset; még egy kiállításra is belesek.
Tizenegy órakor már a legnagyobb parti sátor első sorában táncolok.
Egy ponton arra leszek figyelmes, hogy körbeállnak a fiatalok és nekem tapsolnak, a lányok rám mosolyognak.
Pár percre a táncparkett királya lettem!
Ez egy olyan önbizalom-löket, ami egy darabig még elkísér.
