Mosogatós napok és más valóságok

A hét közepi rutinban néha több felismerés rejlik, mint egy teljes fesztiválban. Egy kisvárosi hotel árnyai, egy új lámpa, és a ráeszmélés, hogy az élet mindig tovább görög – még ha ellenszélben is.

---

• Les Baux, 2025. 07. 09., szerda

A kedd és szerda a mosogatós nap. Azt szeretem ezekben, hogy nincs kihívás, nincs stressz, nincs semmi váratlan.

Kedd délután bementem a városba, vettem még egy biciklilakatot, meg egy nagyon erős lámpaszettet. Mivel a hétvégén nem vettem észre egy úton heverő rókát – a gyári lámpával. A bringa 650 euróba került, eddig 235 eurót költöttem zárakra.

Szerda délután végre nekiláttam az elmaradt vázlatok és feljegyzések megírásának. Kb. minden napomat kitölthetné, ha az összes vázlatot és jegyzetet ki akarnám dolgozni.

Ezen a héten indul a színházi fesztivál Avignonban – Arlesben pedig a fotófesztivál. Nem is reménykedem benne, hogy a következő két hónapban tudok pénzt félretenni.

A véleményem a tulajdonos asszonyról eléggé vegyes, de az biztos, hogy jobban működnek a dolgok, amikor itt van, és nem home office-ból irányít.

Ez a munkahely továbbra is… Olyan itt dolgozni, mintha ellenszélben akarnék pisálni.

Viszont amikor a seggnyalók azzal vannak elfoglalva, hogy a tulajdonos asszony hátsóját nyalják fényesre, legalább nem marad idejük arra – az ügyben illetékes kollégáknak –, hogy túllépjék a saját hatáskörüket.

Így most működik a hotel. Rosszul, hibákkal, de legalább működünk.