2023 szeptember 03.
September 3, 2023, Sunday
I will jot down some fragments of thoughts about my Sunday.
Honestly, how did I feel on Sunday?
In the morning, we watched a parade in the neighboring village. It was nice.
We went to the city. We strolled through the harbor and the old town. It was good.
My travel companion finished a bottle of wine in less than an hour. It was uncomfortable in front of others.
We took a bus to the seaside. We swam a bit. It was good.
In the afternoon, my male companion started getting belligerent from drinking.
I watched a bullfight. (Even though I feel sorry for the animals,) it was entertaining. I enjoyed the spectacle.
I told my travel companion, « Let’s sit down to eat, you haven’t eaten today. » She sat down to drink wine.
Afterward, she staggered from wall to wall. I don’t like that kind of behavior.
Furthermore, it was impossible to have a conversation with her.
She no longer listens. She just talks. Frustrating.
She couldn’t make it to the bus stop without support. It was uncomfortable in front of others.
Despite all this, I still like her character. For example, when we returned to the city, she managed to persuade some Arabs to give us a ride home.
But what should I think of my Sunday?
You relieve tension with alcohol, I do it with hiking. Your sport is not my sport. Nevertheless, you are an amazing person.
I feel sorry for those who don’t seek any way to deal with the negative energy building up inside them. Although alcohol is not a socially accepted way of handling problems, I still think it’s a bit better than mere self-flagellation. Of course, the real mysteries are still unsolved, and the fundamental questions remain unanswered.
« Do you still have money? »
« You know I handle it well. »
Look, a sober alcoholic. « Tomorrow we’ll sleep in, relax, and watch a movie. »
Yes, we will, but you still don’t know that we’ll be doing that in two different places.
We’ll be good friends, but I won’t be your drinking partner.
I met the guy again who escorted us to the bus stop on Sunday. He asked what the guy drank, at least a bottle of whiskey, right?
I’m going crazy! He analyzes Bea just for that reason! In fact, if I start poking at his healing wounds, he turns from teasing to aggressive.
He says that Bea talks a lot. I know. I also talk a lot in an open company. But what was he aiming for with this abandoned weird accent?!
He says I’m not over it, he says I never will be. Maybe you’re right. But life goes on. I’m walking too.
I received another tormenting question: What have you planned, how will you live? Where? Exactly how and what kind of future did you imagine with him?
Z, in his drunken state, did not call her a princess. In a less kind word, he indicated that he thinks he likes to shape his relationships according to his interests.
I get it, that’s not exactly a nice sign. Unfortunately, that’s the way the world is. Relationships matter… I couldn’t be mad at him for trying to assert himself in the world he lives in!
Imagine a person who does not use his connections to any extent. Scale is the real question…
I’m the lucky one who saw his other self too!
We will never really be a couple. He says very well that safety is at least as important a word as inspiration. I believe that I can be an inspiring person in his life, but I will never be the person who not only supports the children, but also him. Because my goal is not to be rich, I just want to live well. For him, the material manifestations of material security are important. He just wants a normal life for himself. Would this really be a problem now?!
Why did I understand Bea? Because, for example, I used to be like that. I used people. Today I do it differently. Today I no longer have a downtown home.
I did not fully agree with my drunk conversation partner.
One thing I don’t find in Bea is malice; And in my value system, this is one of the most important aspects.
Voici quelques fragments de pensées que j’ai notés au sujet de mon dimanche.
Honnêtement, comment me suis-je senti dimanche ?
Le matin, nous avons assisté à un défilé dans le village voisin. C’était bien.
Nous sommes allés en ville. Nous nous sommes replongés dans la nostalgie du port et de la vieille ville. C’était bien.
Mon compagnon de voyage a bu une bouteille de vin en moins d’une heure. C’était gênant.
Nous sommes allés en bus à la plage. Nous avons nagé. C’était bien.
L’après-midi, mon compagnon était déjà bien ivre.
J’ai regardé une corrida. (Même si je suis désolé pour les animaux,) c’était amusant. J’ai apprécié le spectacle.
Je dis à mon compagnon de voyage que nous devrions nous asseoir pour manger car il n’avait pas encore mangé aujourd’hui. Il s’est assis pour boire du vin.
Ensuite, il a titubé de mur en mur. Je n’aime pas ça.
De plus, il était impossible de discuter avec lui.
Il ne m’écoute plus. Il parle seulement. C’est exaspérant.
Il était incapable de rentrer à l’arrêt de bus sans aide. C’était gênant.
Cependant, j’aime bien son caractère. Par exemple, quand nous sommes revenus en ville, il a engueulé les Arabes pour qu’ils nous ramènent chez nous en voiture.
Alors, que dois-je penser de mon dimanche ?
Tu gères la tension avec de l’alcool, moi avec des randonnées. Ton sport n’est pas le mien. Sinon, tu es une personne géniale.
Je plains ces gens qui ne trouvent aucun moyen de gérer l’énergie négative qui s’accumule en eux. L’alcool n’est pas une méthode socialement acceptée pour résoudre les problèmes, mais je lui accorde encore un peu plus de valeur que l’auto-flagellation pure. Les mystères ne sont pas encore résolus à ce stade. Les questions essentielles restent sans réponse.
« Tu as encore de l’argent ? »
« Tu sais que je sais en prendre soin. »
Hé, un alcoolique sobre. « Demain, nous dormirons toute la journée, nous nous reposerons et nous regarderons un film. »
Cela se passera ainsi, mais tu ne sais pas encore, mon ami, que nous le ferons dans deux endroits différents.
Nous serons de bons amis, mais l’alcoolisme n’est pas mon truc. Je ne serai pas partenaire de ta consommation d’alcool.
J’ai rencontré à nouveau le gars qui nous a accompagnés à l’arrêt de bus dimanche. Il a demandé ce que le gars avait bu, au moins une bouteille de whisky, n’est-ce pas ?
Je deviens fou ! Il ne cesse pas d’analyser Bea. Cependant, si je commence à gratter ses plaies en guérison, il devient agressif.
Il dit que Bea parle beaucoup. Je le sais. Je parle aussi beaucoup dans un groupe ouvert. Mais qu’est-ce qu’il voulait dire avec cette intonation étrange et inachevée ?
Il dit que mes sentiments n’ont pas disparu. Il dit que je ne la surmonterai jamais. Peut-être a-t-il raison. Mais la vie continue. Je continue aussi.
J’ai reçu une autre question douloureuse : Qu’as-tu prévu, comment allez-vous vivre ensemble ? Où ? Exactement, comment imaginais-tu l’avenir avec elle ?
Ivres, il ne l’a pas appelée une princesse. Il a utilisé un terme moins gentil pour indiquer qu’il préfère façonner ses relations selon ses propres intérêts.
Je comprends, ce n’est pas exactement un compliment sympathique. Malheureusement, c’est ainsi que le monde fonctionne. Les relations comptent… Je ne pourrais pas lui en vouloir de vouloir réussir dans le monde où il vit !
Imaginez quelqu’un qui n’utilise pas du tout ses relations. La mesure est la vraie question…
Je suis chanceux d’avoir vu son autre côté !
En réalité, nous ne serons jamais un couple. Il dit clairement que la sécurité est au moins aussi importante que l’inspiration. Je pense que je peux être une personne inspirante dans sa vie, mais je ne serai jamais celle qui le maintiendra financièrement (et sa femme n’aura rien à faire). Parce que je n’ai pas l’intention d’être riche, je veux juste vivre confortablement. Pour lui, les manifestations matérielles de la sécurité financière sont importantes. Est-ce vraiment un problème maintenant ?
Pourquoi je comprends Bea ? Parce qu’autrefois, j’étais comme ça aussi. J’utilisais les gens. Aujourd’hui, je fais les choses différemment. Aujourd’hui, je n’ai plus de pied-à-terre en centre-ville.
Je n’étais pas tout à fait d’accord avec mon partenaire de conversation ivre.
Il y a une chose que je ne trouve pas en Bea, c’est la malveillance ; et dans ma vision des choses, c’est l’un des critères les plus importants.
2023 szeptember 03. vasárnap
Most néhány gondolat foszlány fog következni, melyeket a vasárnapommal kapcsolatban jegyeztem fel.
Őszintén, hogyan éreztem magam vasárnap?
Délelőtt megnéztünk egy felvonulást a – szomszéd faluban. Jó volt.
Bementünk a városba. Nosztalgiáztunk a kikötőben és az óvárosban. Jó volt.
Az útitársam, alig egy óra alatt elfogyasztott egy üveg bort. Égő volt.
El buszoztunk a tengerhez. Úsztunk egyet. Jó volt.
Az útitársam, délután ötre kötekedőre itta
magát.
Megnéztem egy bikaviadalt. (Még, ha sajnálom is az állatokat,) jó móka volt. Élveztem a felhajtást.
Mondom az úti társamnak, üljünk le enni, mert ma még nem evett. Leült borozni.
Ezt követően, faltól falig dülöngélt. Nem szeretem az ilyet.
Emellett, lehetetlen volt vele beszélgetni.
Már nem hallgat meg. Csak beszél. Dühítő.
Képtelen volt támogatás nélkül eljutni a buszmegállóig. Égő volt.
Amúgy bírom a jellemét. Például, vissza érkezve a városba, ledumálta az arabokkal, hogy vigyenek minket haza kocsival.
Most mégis mit gondoljak a vasárnapomról?!
Te a feszültséget alkohollal oldod, én túrázással. A te sportod nem az én sportom. Egyébként zseniális ember vagy.
Azokat az embereket tudom szánni, akik semmilyen, de semmilyen módot nem keresnek arra, hogy kezeljék a bennük felgyülemlő negatív energiákat. Az alkohol társadalmilag nem elfogadott módja a problémák kezelésének mégis egy picit többre tartom mint a puszta önmarcangolást. Persze, a relytéjek ezen a ponton nincsenek megfejtve. A lényegi kérdések még nincsenek megválaszolva..
» Maradt még pénzed? «
« Tudod, hogy jól bánok vele »
Nini, egy józan életű alkolista. „Holnap egész nap alszunk pihenünk filmet nézünk. »
Így-is lesz, csak azt te még nem tudod, barátom, hogy ezt két különböző helyen csináljuk.
Jó barátok leszünk, de az alkoholizmus az nem az én sportom. Az italozásban nem leszek partner.
Megint össze találkoztam a sráccal, aki vasárnap elkísért minket a buszmegállóig. Azt kérdezte, mit ivott a srác, minimum egy üveg whiskyt ugye?
Megőrülök! Csak azért is Beát elemezgeti! Bezzeg, ha én kezdem el meg piszkálni az ő gyógyulófélben sebeit, akkor kötekedőből átvált agresszívvá.
Azt mondja Bea sokat beszél. Tudom. Én is sokat beszélek egy nyitott társaságban. De most mégis mire célzott ezzel a félbehagyott fura hangsúllyal?!
Azt mondja nem vagyok túl rajta, azt mondja sosem leszek. Talán igaza van. Viszont az élet továbblép. Én is lépek.
Kaptam egy újabb kínzó kérdést: Mit terveztél, hogyan fogtok élni? Hol? Pontosan, hogyan és milyen jövőt képzeltél el vele ?
Ő nem hercegnőnek nevezte részegen. Egy kévésbé kedves szóval jelezte, hogy szerinte szereti az érdekei mentén alakítani a kapcsolatait.
Értem, ez nem éppen szimpatikus jelző. Sajnos a világ ilyen. A kapcsolatok számítanak… Nem tudnék rá azért haragudni, mert abban a világban akar érvényesülni, amelyikben él!
Képzeljük el azt az embert, aki semilyen mértékben nem használja a kapcsolatait. A mérték az igazi kérdés…
Én vagyok az a szerencsés, aki látta a másik énjét is!
Valójában sosem leszünk egy pár. Ő tök jól kimondja, hogy a biztonság legalább annyira fontos szó, mint az inspiráció. Én úgy vélem, lehetek az ő életében egy inspiráló személy, viszont én sosem leszek az a személy, aki nem csupán a gyerekeket, hanem őt is eltartja. Ugyanis nekem nem célom gazdagnak lenni, én csak jól akarok élni. Neki pedig fontosak az anyagi biztonság tárgyi megnyilvánulásai. Csak normális életet akar magának. Ez most tényleg probléma lenne?!
Hogy miért értem meg Beát? Mert például régen én is ilyen voltam. Én használtam az embereket. Ma már másképp csinálom. Ma már nincs belvárosi otthonom.
Nem értettem teljesen egyet részeg beszélgető partneremmel.
Egy valamit nem találok meg Beában, mégpedig a rosszindulatot; És az én értékrendemben ez az egyik legfontosabb szempont.
