Barcelona, 2024. február 07.

MezÍtláb a tengerben.   |   Barefoot in the sea.    |    Pieds nus dans la mer.

Barcelona, 2024. február 07.
Írtam Aninak üzenetet. Kíváncsi voltam rá, mert nem értem mi motiválja; Ügyesen megszerkesztett, csinos képeket tölt fel az instagramra. Nem értem, van ezekkel valami célja? Talán jobb lett volna, ha gondolkodás nélkül leírom, hogy « Aggódom, h a pasik tárgyiasítani fognak és te ennél sokkal több vagy. » Ehelyett. megkérdeztem, hogy mi az oka, hogy a közösségi oldalon arra vársz, hogy idegen írjanak, ilyen selejtesek a pasik, hogy egy sem akad, aki meghívjon.  Vissza gondolva, Ani jogosan lett dühös az üzenetemre. Volt egy húsbavágó mondata: « Csak olyan mintha belém kötnél. Mintha lenne benne egy kis lenézés. »
Nem elösször kapom meg, hogy lekezelő a modorom. Pontosan mi az, hogy lekezelő? Mi motiválja a lekezelőséget? Hogyan lehet kontrollálni?
Amúgy meg, ha annyira jobbank képzelem magam, akkor meg miért nem csinálok jobb dolgokat, mint mások?
Köszönöm Ani válaszát. Azzal, hogy nyíltan kommunikált, adott lehetőséget, hogy idővel magamra ismerjek.
Elsőnek is, talán, fogalmakat kell értelmeznem. Úgymint, lekezelő, nagyképű, pöcsfej. Ezeket kaptam három különböző nőtől. Plussz anyám mind a hármat használta már valamikor.
Így nem beszélhetek senkivel! Ezt nem akarom. Én szeretném tisztelni az embereket. Ezzel pedig nem fér össze, ha lenézem őket.
Azt hszem, saját magammal kerültem ellentmondásba.
A napot kilenckor kezdtem kávézással. Nagyon szeretem, hogy a kávézóknál sincs szükség ajtóra, hisz, sosincs erős hideg. Jó úgy ülni a pultnál, hogy közben olyan, mintha kit lennék a levegőn, a sétállgató emberekt nézem.
Csinosak a hölgyek a tavaszi öltözékben 🙂 Aranyosi Péter humoristának igaza van. Negyven évesen nekem az anyja is tetszik, meg a lánya is. A húszonöt évestől a negyvenöt évesig; Nekem minen nő különösen érdekes. Nem biztos, hogy ez a realitás, viszont, csak azt bánnám, ha meg sem próbálnám – illedelmesen. Illedelmesen – ez fontos lenne. Nem bámulni, djcsérni. Nem beszólni, megszóljtani. Tanulnom kell. Néha félek magamtól.
Csak a kávé közben jön a felismerés, hogy nins a kezemen az órám. Talán, megint elhagytam. Hogyan? Épp azért le sem veszem a kezemről, mert, mert mindent elhagyok. Ez már a második óra. Az első egy harminc ezer forintos, ez pedig egy háromszáz eurós.  Este a szálláson ákutatom a táskámat, remélem mégiscsak lebettem fürdés közben.
Délelőtti program a Katalán Zene Háza bejárása.
Az art nouveau stílusból akár  a saját házamat is boldogan berendezném. A prospektus modernista alkotásnak nevezi az épületet. Kicsit, még az art világa is felrémlett, miközben gyömörködtem. Kicsit olyan, mintha Gaudi tanítványai építették volna az épületet. Rajongok ezekért az alkotásokért! 
Nem vagyok avatott szakértője a témának, egy művészet történész biztosan a fejét fogná, ha ezt olvasná.
Gondolkozom mi tetszett a legjobban. Nyílván illik azon megemlíteni a nagyterem látványos mennyezetét, amin a kékes üveg az nem diszítés, hanem egy tető ablak. Nekem viszont ami beugrik, az a részletesség. Nekem az teszett, hogy monden apró részlet ki van dolgozva, Ennek ellenére, mégis minden egy jól átgondolt egységet alkot.
Például az egyik apró részlet, az a korlát oszlopai,, melyeknél egy szines üveghengerbe rejtették a terhet viselő vas elemet.
Az átgondoltságot jól példázza, hogy a rózsa motívom, változatos formában és szinte minden ponton visszaköszön, azonban seholsem hangsúlyos elem.
Szeretem, hogy bátran hasznáták a színeket. Szeretem sok üveg mozaikot.
Szeretek ebben avárosban sétálni. Séta közben találtam egy szép, faberakásos hátlapot a telefonomra. Az elözőnek már teljesen lekopott a színe.
Végre megnéztem a városi parkot, ahol a parlament is van. Önmagában nem egy hatalmas látványosság, viszont nagyon kellemes hely és valóban szép szobrok, épületek, szökőkutak találhatók benne.
Barceloneta
Az olimpiai parktól kezdem a sétát, majd végig a parkig egészen a kikötőig. A tenger látványa engem mindíg kikapcsol. Itt homokos partszakaszok vannak. Legszívesebben úsznék egy hatalmasat, de ehhez talán még hideg van. Cipőt a táskába rejtem, mezítláb bóklászom a tengerben. Köszönöm, én mára megvagyok.
Élvezem a napfényt.
Visszafelé, a kersztül megyek a gótikus negyeden, ahol mindíg felfedezek néhány új épületet és művészeti alkotást. Most például egy mozaikból kirakott falat, csak messzebről szemlélve veszem észre miért « a csókok falának » becézik ezt a helyet. A mozaikok két össze ölelkező ajkat ábrázolnak.
Apró érdekeségg, volt számomra a bankautomata, melyet az épület homlokzatához képest beforgattak a síkban, így nem tükröződik annyira az atm képernyője.
Brcelonában bajor virslit vacsorázok bajor sörrel leöblítve. Hát miféle túrista vagyok én? Éhes túrista, aki tudja, hogy a tapas bárok agy része nettó lehúzás és nem biztos, hogy jót eszem jó áron.
Megnézten a táskámat. Tényleg nem találom az órámat. Búcsut intehetek háromszáz eurónak!
Napközben láttam egy egészen csinos fából készült órát ötven euróért. A boltban, ahol telefon tokot vettem, bambuszból készült dolgokat árulnak. Maguk készítik őket. Nagyonszép dolgaik vannak.
Este belefutok egy tüntetésbe. Franciországban lakom, ahol a tüntetés a mindennapok része; ennek ellenére még nekem is látványos a sok traktor az utcán. Az egyik fő útvonalt foglalták el, ami ersztül szeli az egész várost.
Van egy sejtésem hol vették le a kezemről az órát! Tegnap este a Robadorstól (rablók utcájától) két sarokra. Két arab srác elkezdett táncolni velem, mintha részegek lennének. Próbáltam volna kitérni előlük, de karon fogtak. Nem is értettem az egész jelenetet. Ott attól féltem, hogy ezek engem itt meg akarnak verni. Ott eszembe sem jutott, hogy a karórám miatt karoltak belém. Ott azon járt az agyam, hogy hogyan tudnám lerázni őket magamról és elmenni onnan.

Barcelona, 07 February 2024.
I wrote a message to Angi. I was curious about her because I don’t understand what motivates her; she uploads cleverly edited, pretty pictures on instagram. I don’t understand if she has a purpose. Maybe it would have been better if I’d just written without thinking, « I’m worried that guys will objectify me and you’re so much more than that. » Instead, I asked why you’re on a social networking site waiting for strangers to write, why men are so shoddy that you can’t find one to invite.  In retrospect, Angi was right to be angry at my message. She had one meaty line: ‘It’s just like you’re hooking up with me. Like there’s a little bit of contempt in there. »
It’s not the first time I’ve been caught being condescending. What exactly is condescending? What motivates the condescension? How can it be controlled?
Anyway, if I think I’m such a job bank, then why don’t I do better things than others?
Thank you Angi for your answer. By communicating openly, she gave me the opportunity to get to know myself over time.
I also, perhaps, need to interpret concepts first. As in, condescending, pretentious, dickhead. I got these from three different women. Plus my mother has used all three at one time or another.
I can’t talk to anyone like that! I don’t want that. I want to respect people. And that’s not compatible with looking down on them.
I guess I’m at odds with myself.
I started the day at nine with coffee. I really like the fact that cafes don’t even need doors, because it’s never very cold. It’s nice to sit at the counter and feel like I’m floating in the air, looking at the people walking by.
Ladies are pretty in spring clothes 🙂 Comedian Péter Aranyosi is right. At 40, I like her mother and her daughter too. From the age of twenty-five to the age of forty-five; Women are especially interesting to me. I’m not sure that this is reality, but I would only regret if I didn’t even try – decently. Properly – that would be important. Not to stare, not to dj. Not to talk, to address. I need to study. Sometimes I’m afraid of myself.
Only during coffee do I realize that I don’t have my watch on my hand. Maybe I left you again. How? I won’t even take it off my hands because I’m leaving everything behind. This is the second hour. The first is HUF 30,000, and this one is EUR 300. In the evening, I search my bag at the hotel, I hope I still fell asleep while bathing.
The morning program is a tour of the House of Catalan Music.
I would even happily decorate my own house with the art nouveau style. The brochure calls the building a modernist creation. A little, even the world of art woke up while I was in agony. It’s a bit like Gaudi’s students built the building. I’m a fan of these creations!
I’m not a dedicated expert on the subject, an art historian would surely shake his head if he were to read this.
I think about what I liked best. At the outset, it is appropriate to mention the spectacular ceiling of the great hall, on which the blue glass is not a decoration, but a roof window. On the other hand, what jumps out at me is the detail. The test for me is that every small detail is worked out. Despite this, everything still forms a well-thought-out unit.
For example, one of the small details, the railing columns, where the load-bearing iron element was hidden in a colored glass cylinder.
Thoughtfulness is well exemplified by the fact that the rose motif is echoed in various forms and at almost every point, but it is not an emphasized element anywhere.
I like that they boldly used colors. I like a lot of glass mosaics.
I like walking in this city. While walking, I found a beautiful, wood-inlaid back cover for my phone. The color of the chaser has completely worn off.
I finally looked at the city park where the parliament is. It is not a huge attraction in itself, but it is a very pleasant place and there are really beautiful statues, buildings, and fountains.
Barceloneta
I start the walk from the Olympic park, then all the way to the park and to the port. The sight of the sea always turns me off. There are sandy beaches here. I would like to have a huge swim, but it might still be too cold for that. I hide shoes in the bag, I wander barefoot in the sea. Thanks, I’ll be fine today.
I enjoy the sunshine.
On the way back, I walk through the Gothic quarter, where I discover some new buildings and works of art. Now, for example, a wall inlaid with mosaics, I only notice from a distance why this place is nicknamed « the wall of kisses ». The mosaics depict two lips embracing each other.
A small interesting point, I had the bank machine, which was rotated in the plane compared to the facade of the building, so the screen of the ATM is not reflected so much.
In Barcelona, I dine on Bavarian hot dogs washed down with Bavarian beer. What kind of tourist am I? Hungry tourist who knows that the brain of tapas bars is a net rip-off and it is not certain that I will eat well at a good price.
He checks my bag. I really can’t find my watch. I can say goodbye to three hundred euros!
During the day I saw a very nice wooden clock for fifty euros. The store where I bought the phone case sells things made of bamboo. They make them themselves. They have very nice things.
I run into a demonstration tonight. I live in France, where demonstrations are part of everyday life; nevertheless, the many tractors on the street are spectacular even for me. They occupied one of the main routes that cuts through the entire city.
I have an idea where the watch was taken from my hand! Two corners from the Robadors (robbers’ street) last night. Two Arab guys started dancing with me like they were drunk. I tried to get away from them, but they grabbed me by the arm. I didn’t even understand the whole scene. There I was afraid that they wanted to beat me here. It didn’t even occur to me there that I was being assaulted because of my watch. There, my mind was on how I could shake them off me and get out of there.

Barcelona, le 7 février 2024 J’a
i écrit un message à Angi. J’étais curieux, car je ne comprends pas ce qui la motive ; elle poste des photos soigneusement composées et élégantes sur Instagram. Je ne comprends pas s’il y a un but derrière tout cela. Peut-être aurait-il été mieux si, sans réfléchir, j’avais écrit « Je m’inquiète que les mecs vont te traiter comme un objet, et tu vaux bien plus que ça. » Au lieu de cela, j’ai demandé pourquoi elle attendait que des étrangers lui écrivent sur les réseaux sociaux, pourquoi les mecs étaient si médiocres qu’aucun ne l’invitait. En y repensant, Angi avait raison d’être en colère contre mon message. Elle a dit quelque chose de percutant : « On dirait que tu m’enfonces, comme s’il y avait un peu de mépris en toi. »
Ce n’est pas la première fois que j’entends dire que ma manière de m’exprimer est condescendante. Qu’est-ce exactement que d’être condescendant ? Quelle est la motivation derrière la condescendance ? Comment peut-on la contrôler ?
D’ailleurs, si je me considère tellement supérieur, pourquoi ne fais-je pas mieux que les autres ?
Merci à Angi pour sa réponse. En communiquant ouvertement, elle m’a donné l’opportunité de mieux me connaître avec le temps.
Tout d’abord, peut-être, je devrais comprendre certains concepts. Comme condescendant, arrogant, imbécile. J’ai reçu ces qualificatifs de trois femmes différentes. Ma mère les a utilisés tous les trois à un moment donné. 
Ainsi, je ne peux pas parler avec personne ! Je ne veux pas ça. J’aimerais respecter les gens. Cela ne va pas de pair si je les méprise.
Je pense que je suis en contradiction avec moi-même. J’ai commencé ma journée à neuf heures avec un café. J’aime beaucoup qu’il n’y ait pas besoin de portes dans les cafés, car il n’y a jamais de froid intense. C’est agréable de s’asseoir au bar comme si on était en plein air, observant les passants.
Les dames sont élégantes dans leurs tenues de printemps 🙂 Péter Aranyosi, humoriste, a raison. À quarante ans, même la mère me plaît, ainsi que la fille. De vingt-cinq à quarante-cinq ans ; chaque femme est particulièrement intéressante pour moi. Ce n’est peut-être pas la réalité, mais je le regretterais si je n’essayais même pas – de manière respectueuse. Respectueusement – c’est important. Pas de regard fixe, pas de sifflement. Pas d’impolitesse, mais des compliments. Je dois apprendre. Parfois, j’ai peur de moi-même.
C’est seulement pendant le café que je me rends compte que je n’ai pas ma montre au poignet. Peut-être que je l’ai oubliée à nouveau. Comment ? Je ne la retire même pas de ma main car je perds tout. C’est déjà la deuxième montre. La première coûtait trente mille forints, celle-ci trois cents euros. Ce soir, à l’hébergement, je fouille mon sac, espérant l’avoir posée pendant le bain.
La matinée est consacrée à la visite de la Casa de la Música catalane.
J’aimerais aménager ma maison dans le style Art nouveau. Le prospectus qualifie l’édifice de création moderniste. Pendant que je l’admire, le monde de l’art me revient à l’esprit. On dirait que les disciples de Gaudi ont construit le bâtiment. J’adore ces créations ! Je ne suis pas un expert en la matière, un historien de l’art serait certainement consterné s’il lisait cela.
Je pense à ce qui m’a le plus plu. Évidemment, la voûte spectaculaire de la grande salle est à mentionner, où le verre bleu n’est pas une décoration, mais une lucarne. Pour moi, ce qui me frappe, c’est le souci du détail. J’apprécie que chaque petit détail soit travaillé, mais malgré cela, tout forme un ensemble bien pensé. 
Par exemple, l’un des petits détails est la colonne de la balustrade, où un élément en fer portant le poids est caché dans un cylindre en verre coloré.
La réflexion est bien illustrée par le motif de la rose, présent sous diverses formes et presque partout, mais sans être un élément dominant.
J’aime l’utilisation audacieuse des couleurs. J’aime beaucoup les mosaïques en verre. 
J’adore me promener dans cette ville. En marchant, j’ai trouvé un joli dos en bois pour mon téléphone. Le précédent avait perdu toute sa couleur. 
Enfin, j’ai visité le parc de la ville, où se trouve également le Parlement. Ce n’est pas une attraction majeure en soi, mais c’est un endroit très agréable avec de belles statues, des bâtiments et des fontaines.
Barceloneta
Je commence ma promenade depuis le parc olympique, puis je me dirige vers le parc en passant par le port. La vue sur la mer me détend toujours. Il y a des plages de sable ici. J’aimerais nager un peu, mais il fait peut-être encore trop froid. Je range mes chaussures dans mon sac, je me balade pieds nus dans la mer. Merci, je suis bien pour aujourd’hui.
Je profite du soleil.
Sur le chemin du retour, je traverse le quartier gothique, où je découvre toujours de nouveaux bâtiments et œuvres d’art. Par exemple, cette fois-ci, un mur de mosaïque que je remarque seulement de loin et qui est appelé « le mur des baisers ». Les mosaïques représentent deux lèvres entrelacées.
Une petite curiosité pour moi a été le distributeur automatique de billets, qui a été tourné horizontalement par rapport à la façade du bâtiment, ce qui réduit les reflets sur l’écran de l’ATM.
À Barcelone, je dîne avec une saucisse bavaroise accompagnée de bière bavaroise. Quel genre de touriste suis-je ? Un touriste affamé qui sait que les bars à tapas sont souvent une arnaque et qu’il n’est pas sûr de bien manger à bon prix.
Je vérifie mon sac. Je ne trouve vraiment pas ma montre. Adieu trois cents euros !
Pendant la journée, j’ai vu une montre en bois très élégante à cinquante euros. Dans le magasin où j’ai acheté un étui pour téléphone, ils vendent des objets en bambou qu’ils fabriquent eux-mêmes. Ils ont de très belles choses.
Le soir, je tombe sur une manifestation. J’habite en France, où les manifestations font partie du quotidien ; cependant, même pour moi, le spectacle de nombreux tracteurs dans la rue est impressionnant. Ils ont occupé l’une des principales routes qui traverse toute la ville.
J’ai une idée d’où ils ont pu prendre ma montre ! Hier soir, à deux pâtés de maisons du Robadors (rue des voleurs). Deux gars arabes ont commencé à danser avec moi comme s’ils étaient ivres. J’ai essayé de les éviter, mais ils m’ont attrapé le bras. Je ne comprenais même pas toute la scène. À ce moment-là, j’avais peur qu’ils veuillent me battre. À ce moment-là, il ne m’est même pas venu à l’esprit que c’était à cause de ma montre. J’étais simplement concentré sur la manière de les éviter et de m’éloigner