Van, amikor egy könyv nemcsak gondolatokat indít el, hanem kérdéseket is feltesz a világról, amelyben élünk. Olvasás közben egyszerre nevetünk, elgondolkodunk, és furcsa módon mégis megnyugszunk. Ez a könyv pontosan ilyen élményt ad.

---

Vajon mások is felnevetnek olvasás közben?
Vajon mit gondoltak azok az orosz macák, akik ma a strandon stíröltek, miközben olvastam?

Amúgy épp azt élveztem már az előző könyvében is, hogy ennek az embernek eléggé elvont gondolatai vannak.
Ahogy néha nekem is.
Azért én ilyen magasröptű képzettársításokra nem lennék képes.
Nem is célom az ő útját követni.

Ez is egy olyan fickó, aki, ha szembejön az utcán, simán megmondjuk róla, hogy különc, nem ebben a világban él.
És tényleg!

Viszont két dolog miatt mindenkinek ajánlom.
Olyan összefüggéseiben látja a mai világot, ami utánozhatatlan, és az ezekből levont következtetései elgondolkodtatóak.
Másrészt gyönyörű mondatai vannak, amik egyediek.

Igen, ezt a „mondatai” szót tegyük idézőjelbe; mert hogy ez az ember a mondat végi pontot nem ismeri.
Érdekes, hogy nekem nem is hiányzik, hiszen az egyik mondatrész a másikból következik; tehát hova is tegye azt a pontot, ha a gondolatmenet nem áll meg a sor végén?

A francia könyvesboltban, amikor szóba került, azt mondtam:
képzeljék úgy, mintha a vessző egyenértékű lenne a mondat végi írásjelekkel.
Így olyan (tényleg) kis szakaszokat kapunk, amik egy fenségesen hullámzó szövegfolyammá olvadnak össze.

Míg az előző könyve az én e-book olvasómon 240 oldal volt, ez csak 140.
Nem, egyáltalán nem pazarolja a szavakat.
Egy betű sem felesleges benne.

Amúgy a Zsömle odavan című művét a mai napig nem olvastam végig.
Tele volt gyönyörű mondatokkal, de az én stílusomnak kissé unalmas; tíz oldalon keresztül annyi történik, hogy megy le a nap.
Holott én magam is tudom, hogy olyankor aztán tényleg elöntik az embert a gondolatok.
Hát nála is így van, mégsem éreztem eléggé izgalmasnak.

Bárki, aki nem olvasott még Krasznahorkait, annak azt javaslom, kezdje a Nobel-díj-átadó beszédével, amely a Svéd Akadémia honlapjáról letölthető magyar nyelven, ingyen.
De ezt Magyarországon nem reklámozzák, mert kiadták ugyanazt díszkötésben is, jó áron.
Ez, az íróhoz képest egy kevésbé elvont alkotás.
Azt mondom, akinek ez tetszik, az utána válasszon bármit fülszöveg alapján.

Én is így választottam A magyar nemzet biztonsága című legifjabb regényét.
Amiről, eleinte azt hittem, hogy ez a cím csak véletlenül keveredett, egy rovartudós mindennapjairól szóló könyv elé, aztán kiderült, hogy nagyon is találó.

Valahol 2022 környékén játszódik a történet, és nemcsak egy olyan embert ismerünk meg, akinek az élete a lepkékről szól, hanem azt a társadalmat is, amiben él.
Amiben mindannyian élünk.
És a Budapesten jelen lévő társadalmi és szociális problémákat egyáltalán nem fényezi, érdekes, még sincs kedvem eret vágni.

Főhősünk Csepelen lakik, egy egyszerű panellakásban, egyedül, szegényen, de neki ezzel semmi baja nincs.
Hiszen azt csinálja, amit szeret: a lepkéket rendszerezi az akkor még létező Természettudományi Múzeumban.

Aminek a mindennapjait már áthatja a politika.
Az új főnökei a tekintélyelvűség mentén működnek.
De ez nem egy politikai mű, mert főhősünk ezzel különösebben nem foglalkozik, ameddig hagyják dolgozni.

Sőt, még a maga módján a kollégája mellett is kiáll, amikor az nem hagyja szó nélkül a „fentről” érkező nyomást.
Pedig főhősünk nem csinál mást, csak gyönyörködik a lepkék lárváiban.

Teszi ezt azután is, hogy elmagyarázza szaktársainak, hogy
nem kívánja feljelenteni azt a fiút, aki megverte a buszon, mert akkor annak a srácnak csak még kevesebb esélye lesz jó útra térnie.

Aztán egy napon felhívja valami Krasznahorkai nevű író,
aki hosszú filozofálgatások közben sok mindent keres,
például az élet értelmét.

Majd lepke­gyűjtés közben kiderül, hogy sokkal több a közös témájuk, mint azt elsőre sejtenék.

Az e-könyveknek nagy előnye, hogy miközben az eredeti példány sértetlen marad, addig az olvasómon lévő művet kedvemre telejegyzetelhetem.
Hát ennyire még egy könyvet sem firkáltam tarkára!

Rengeteg újabb gondolatot indított el ez az olvasás.

Hurghada, 2026. 01. 13. kedd.

---

Idézetek a könyvből A magyar nemzet biztonsága

És néhány odavetett széljegyzet..

Egy kísértet látványa azért kísérteties, mert nem létezik.
Károlyházy Frigyes
****
szerepet játszott a függöny,
—
Hogy is van az az örökölt sors?
*****
a nagymama örökölte
*****
egész lakás szagát
*****
otthonias a szaga
*****
visszaadja ugyanazt a fényt, ami egykor ébresztette,
—
Igen,amikor a rossz emlékekre akar emlékezni az ember. oda vissza térni, egykoron az volt az etalon.
*****
kék színű tollal, melynek kikattintva maradt a hegye,
—
Tű pontos, érzékletes !
*****
a halott tévét
*****
tényleg minden maradt sértetlenül a régiben, persze a nagymama meg a nagypapa, ők nem, de mindegy is, zárta le ezen a ponton,
*****
boldogan gondolt még a halálukra is, annyira békésen haltak meg ugyanis,
*****
és a légfék sóhajtott egy nagyot
*****
betétféle annyira régi, hogy a beírás szerint a beválthatóságának az ideje is lejárt, akárcsak a nagymamáé meg a nagypapáé,
*****
ugyanúgy, majdnem ugyanazokkal a járatokkal, ki ne lett volna boldog, ha ennyire nyugodtan telik az élete,
*****
hogy megnyugodjon, és elűzze a szomorúságot, amelynek se körvonala, se tartalma nem volt már, csak a görcs,
*****
szempilláját megérintette a fény,
*****
leegyszerűsíteni a hétköznapokat
*****
hogy megvédjék, mivel felismerték, mennyire ártalmatlan rájuk, az erős fiúkra nézve,
*****
evolúciónak nincsen célja
*****
a természetben senki nem akar fejlődni,
*****
az entrópiával szemben mozgó folytonos tevékenykedés nem más, mint kényszer,
—
Megnézném, azt az átlag, kezdőolvasót, aki most divatból Krasznahorkait vesz a kezébe. Ha komolyan veszi, amit csinál, akkor simán hülyének fogja gondolni magát. Pedig valójában ez a könyv az, ami nem kicsit, magas röptű.
*****
ha alulról nézzük, és feltesszük, hogy az, ami alul történik, az azzal, ami odafönt, egy összefüggő, egységes rend szerinti folyamatstruktúra, akkor nincs is fejlődés,
*****
reménytelen mindent egyidejűleg figyelembe venni,
*****
az élet mibenlétének kérdése felé nem vezet út,
*****
nyilván börtönbe zárják őket, villámlott belé, és azzal még inkább megpecsételődik a sorsuk,
*****
nem tartotta magát naivnak, épp ellenkezőleg, csak olyannak, aki képes meglátni az igazságosnak látszó, ösztönös düh alatt a kijózanító, tágasabb igazságot,
*****
miért van az élet,
*****
egy irányba tartó életkényszer
*****
egy vak és elháríthatatlan véletlen uralma alatt, hogy szaporodjon
*****
iszonytató az akarat
*****
mivel a létet egyáltalán nem érdekli az egyed, csak a faj, miközben ugyanez igaz fordítva is,
*****
zene is csak egy
*****
a szaporodásunkra való buzgalom közvetett felkeltése
*****
„minden csak arra szolgál, csak arra késztet minket, hogy fennmaradjunk, hogy utódokat hozzunk létre, hogy felneveljük őket,
*****
én író vagyok, én a reményt árulom, s a reménnyel az időhúzást,
*****
még hogy remény!
*****
„egyébre sem valók, mint hogy szórakoztassanak,
—
Van egy megosztó gondolatom. Melyik az értékesebb / jobb: a könnyed víg, romantikus regények elirmert írója vagy a magaröptű irodalom méltán díjazott képviselője? Talán, mindegyik másért fontos. Szerintem a kifinomult, műveltség ugyanannyira fontos, mint a népművelés – csak másért.
*****
lehetetlen nekünk akárcsak felfogni is, hogy valóság valójában nincsen, mert mire lenne, el is illan,
*****
ahhoz, hogy az úgynevezett normális világra úgyszólván normálisan gondoljunk, irtózatosan be kell lassítani az időt,
*****
hogy nem gondolkodni kell túlméretezett és nagy valószínűséggel alaposan elhibázott kérdéseken, csak tenni, amit tesz,
*****
a részeges Lajosnak a fokozhatatlan korlátoltsága maga a vertikális ALFA és az ÓMEGA, és akkor szaladjunk végig a közhelyeken, úgymint a Fény és a Sötét, a Jó és a Rossz, az Isteni és az Ördögi, na, de ennyi ebből elég,
*****
takarásos viszony áll fenn,
*****
jobban hallott, ha rajta volt a szemüveg,
*****
mind a négy pillangója a nappali lepkékhez tartozik, és ez azt jelenti, hogy őket a fény és a színek irányítják, az éjszakaiakat rendkívül fejlett szaglószervük révén a feromonok,
—
És akkor az éjszakai pillangó kifejezés ?
*****
azaz nem várja meg a hernyócskák megszületését,
*****
a nősténynek ennyi volt, már nincs dolga az életben,
*****
ami egy és ugyanaz különben,
*****
az életet valójában maga az élet tartja életben,
*****
szóval-nál
*****
az élet nem akarja az életet, hanem muszáj neki élnie,
*****
„fel kell tételeznünk egy pillanatnyi helyzetet, miközben el kell tudnunk képzelni, gondolni és kifejezni, ami megint csak egy és ugyanaz különben,
—
Fura lehet, de én ezen a fogalmazáson nevetek. Nekem humoros.
*****
mit jelent, hogy pillanatnyi helyzet, mert erre van szükségünk, hogy kimondjuk”,
*****
a környezetének
*****
javaslata és az ő erre adódó nyitottsága
*****
»dönti el«,
*****
viszont mást tenni nem tud,
*****
mint hogy elismétli
*****
az ismétlés egy olyan rituálé, amelynek alkalmazása esetén lényeges dolgok történnek az agyban,
*****
mekkora kiterjedése van egy pillanatnak?,
*****
még hogy Eltervezettség!!!, még hogy Isteni Terv!!!,
*****
„senki nem tudta, hogy ez fog történni, Bandi!”,
*****
megjósolhatatlan volt, de elkerülhetetlen
*****
mintha passzív volna
*****
elszenvedi azt, ami történni fog,
*****
senki nem akar semmit, mondom ismét, senki nem akar vízzé lenni, vagy hogy legyen víz, se a Hidrogén, se az Oxigén,
*****
vizsgáljuk ezt a pillanatot, nem a dolog, hanem a dolog sorsát eldöntő közeg felől
*****
a szokásos módon ismétel tehát,
*****
hogy ha harmadszorra vagy negyedszerre is megismétli ugyanazt, az nem ugyanaz, mert az már egy különös ugrás, mint az elektronrészecskéé,
*****
másodjára is ugyanabba a folyóba lépett,
—
Azt hogy?!
*****
mert nem is történik meg a történés, ahol a mi életünk az úgynevezett múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel együtt egy folyamat egészének tetszik, itt nálunk bezzeg van kauzalitás, és nem lesz a semmiből valami, itt ha megdoblak kővel, az bizony téged kurvára fejbe talál, és bocsásd meg nekem a durva kifejezést, kifutott, mint
*****
ha valamit nem lehet kizárni, akkor az be fog következni,
*****
nincs választás a létben,
*****
a rendkívül valószínűtlen lehetővé lett,
—
Amikor megírta ezt a piszkkozatot, vajon tudta, hogy a megjelenés utáni időre reflektál?
*****
csak a mi szempontunkból létezik még ez a sokat emlegetett evolúció is,
*****
ami nem következhet be, az nem
*****
nehogy elhiggyük, hogy fejlődtünk, hogy az élet mindig magasabbra tör
*****
minden fölösleges
—
Igen is , meg nem is. Ha a létezés célja a létezés, akkor minden felesleges; de ha a személyiség célja a személyiség fejlődés, akkor nagyon is van értelme minden gondolatnak és abból származó cselekedetnek !
*****
és érezte, hogy a világ jó, alapvetően,
*****
sötét volt, amivel csak egy olvasólámpa fénye próbált szembeszállni,
—
Szeretem, amikor megszemélyesítik a tárgyakat.
*****
messze, mint egy pillangó… a magyar nemzet biztonságától – nem fényévmilliókra, hanem a lehető legközelebb,
*****
a szó halálosan szerelmes a valóságba, de soha nem érintheti meg, ez egy szerelem, a legszenvedélyesebb szerelmi őrület,
*****
hisz az ökör is tudja, hogy a természet az ellenünkre van,
*****
elfelejtette, milyen hosszú évmilliók alatt győzte le,
*****
kérdezzék meg, ha már itt tartanak, a lepkéket, és különösen a pillangókat, mit szólnak a természethez, amelyben nekik nincs civilizációs, csupán evolúciós védelmük
*****
nem csoda, ha a lepkék
*****
sima hülyének néznék az embert
*****
még élnek, „ez pont úgy hangzik”, vágott a szavába az író, „mintha a magasművészet gyakorlóinak parányi és hősiesen hülye csoportjairól beszélnél, kis helyre szorultan, kipusztulás előtt, hát, ez az, új kor jön, már megint egy új kor, mikor fáradunk már bele, hogy minden a régi, és már csak a felszín fecseg, és süket csend van odalent, nem hallgatás, érted, Bandi?”, igen, azt hiszi, érti, válaszolta ő, és egy ideig hallgattak,
*****
Krasznahorkai el is nevette magát,
*****
mosolygott óvatosan ő, mindig és mindenkinek nehéz,
*****
„tehát kudarcra fel, ebben jó vagyok”,
*****
furcsa is volna egy lepkész, aki egész nap csak bámulná őket, és néha felkiáltana, hogy milyen gyönyörűséges például egy fecskefarkú lepke, akkor a világ tele volna kiabáló lepkészekkel, ő, tromfolt rá azonnal az író, és egy éles kanyart túl nagy sebességgel vett be, hogy még a gumik is belecsikorogtak, ő bizony nagyon is el tudna képzelni egy ilyen világot, telis-tele erről kiabáló lepkészekkel, de most meg hirtelen
*****
minden hiába, kedves barátom, nem lesz esélyed, mint ahogy nem is volt egész életedben egy fikarcnyi se, mert tebelőled, Bandi, velünk együtt, már soha, de soha nem lesz pillangó”.

---

A Reading Experience:
The Security of the Hungarian Nation

Sometimes a book does not merely offer thoughts, but asks questions about the world we live in. While reading, we laugh, we reflect, and in a strange way, we even feel reassured. This book offers exactly that kind of experience.

Body Text

I wonder if others laugh out loud while reading.
I wonder what those Russian cats thought who were staring at me on the beach today while I was reading.

What I already enjoyed in his previous book is that this man has quite abstract thoughts.
Sometimes, I do too.
Still, I would not be capable of such lofty associations of ideas.
Nor is it my goal to follow his path.

He is the kind of guy who, if you met him on the street, you would immediately say: this one is an eccentric, he does not really live in this world.
And indeed, he doesn’t.

Yet, for two reasons, I recommend him to everyone.
He sees today’s world in connections that are impossible to imitate, and the conclusions he draws from them are thought-provoking.
Secondly, he writes beautiful sentences that are entirely unique.

Yes, let us put the word “sentences” in quotation marks; because this man does not recognize the full stop at the end of a sentence.
Interestingly, I do not miss it at all, since one part of a sentence follows from the next; so where would he even put that period if the train of thought does not stop at the end of the line?

In a French bookshop, when he came up in conversation, I said:
imagine that commas are equivalent to sentence-ending punctuation marks.
This way, we get (truly) small segments that melt together into a magnificently undulating flow of text.

While his previous book was 240 pages long on my e-book reader, this one is only 140.
No, he does not waste words at all.
Not a single letter in it is unnecessary.

I still have not managed to finish his work titled Zsömle Is Gone to this day.
It was full of beautiful sentences, but for my taste it was somewhat boring; for ten pages, nothing really happens except that the sun goes down.
Even though I myself know that such moments truly flood a person with thoughts.
That is the case with him as well, yet I did not find it exciting enough.

Anyone who has not read László Krasznahorkai yet, I suggest starting with his Nobel Prize acceptance speech, which can be downloaded for free in Hungarian from the Swedish Academy’s website.
This is not advertised in Hungary, however, because the same text was also published in a hardcover edition, at a good price.
Compared to the author’s other works, this is a less abstract piece.
I would say that if someone likes this, they can then choose anything else based on the blurb.

That is how I chose his latest novel, The Security of the Hungarian Nation.
At first, I thought this title had somehow ended up by accident in front of a book about the everyday life of an entomologist, but it soon turned out to be very fitting.

The story takes place somewhere around 2022, and we get to know not only a man whose life revolves around butterflies, but also the society in which he lives.
The society we all live in.

The social and societal problems present in Budapest are not glossed over at all, yet, interestingly, I do not feel like slitting my wrists.

Our protagonist lives in Csepel, in a simple panel apartment, alone and poor, but he has no problem with any of this.
After all, he does what he loves: he catalogs butterflies at the Natural History Museum, which at that time still exists.

Politics already permeate everyday life there.
His new superiors operate along the lines of authoritarianism.
But this is not a political novel, because our protagonist does not concern himself much with this, as long as he is allowed to work.

What is more, in his own way, he even stands up for his colleague when that colleague does not leave the pressure coming “from above” unchallenged.
Even though our protagonist does nothing more than admire the larvae of butterflies.

He does so even after explaining to his fellow specialists that he does not wish to report the boy who beat him up on the bus, because that would only give the kid even fewer chances to get back on the right path.

Then one day, some writer called Krasznahorkai calls him,
who, amid long philosophical musings, is searching for many things — for example, the meaning of life.

Later, while collecting butterflies, it turns out that they have far more in common than one would assume at first.

One great advantage of e-books is that while the original copy remains intact, the version on my reader can be freely filled with notes.
And I have never scribbled all over a book this much before!

This reading triggered an enormous number of new thoughts.

Hurghada, Tuesday, January 13, 2026.

---

Impression de lecture :
La sécurité de la nation hongroise

Il arrive qu’un livre ne se contente pas de susciter des pensées, mais pose aussi des questions sur le monde dans lequel nous vivons. En lisant, on rit parfois, on réfléchit, et d’une manière étrange, on se sent même apaisé. Ce livre offre précisément ce genre d’expérience.

Texte

Je me demande si d’autres rient aussi en lisant.
Je me demande ce que pensaient ces chats russes qui me dévisageaient aujourd’hui sur la plage pendant que je lisais.

Ce que j’avais déjà apprécié dans son livre précédent, c’est que cet homme a des pensées assez abstraites.
Parfois, moi aussi.
Mais je ne serais pas capable d’associations d’idées aussi élevées.
Et ce n’est d’ailleurs pas mon but de suivre son chemin.

C’est le genre de type qui, si on le croisait dans la rue, ferait immédiatement dire : voilà un excentrique, quelqu’un qui ne vit pas vraiment dans ce monde.
Et c’est vrai.

Pourtant, pour deux raisons, je le recommande à tout le monde.
Il voit le monde d’aujourd’hui à travers des connexions inimitables, et les conclusions qu’il en tire sont profondément stimulantes.
D’autre part, il écrit de très belles phrases, absolument uniques.

Oui, mettons le mot « phrases » entre guillemets ; car cet homme ne connaît pas le point final.
Curieusement, cela ne me manque pas du tout, puisque chaque fragment de phrase découle du précédent ; alors où pourrait-il bien placer ce point, si le fil de la pensée ne s’arrête pas à la fin de la ligne ?

Dans une librairie française, lorsque son nom est apparu dans la conversation, j’ai dit :
imaginez que la virgule soit l’équivalent des signes de ponctuation de fin de phrase.
On obtient ainsi de (vraiment) petits segments qui se fondent en un flux de texte magnifiquement ondulant.

Alors que son livre précédent comptait 240 pages sur mon lecteur e-book, celui-ci n’en fait que 140.
Non, il ne gaspille absolument pas les mots.
Pas une seule lettre n’y est superflue.

À ce jour, je n’ai toujours pas réussi à lire Zsömle est parti jusqu’au bout.
Il était rempli de belles phrases, mais pour mon goût, il était un peu ennuyeux ; pendant dix pages, il ne se passe guère plus que le soleil qui se couche.
Pourtant, je sais moi-même que ce sont précisément ces moments-là qui inondent l’esprit de pensées.
Chez lui aussi c’est le cas, mais je n’ai pas trouvé cela suffisamment captivant.

À toute personne qui n’a encore jamais lu László Krasznahorkai, je conseille de commencer par son discours de réception du prix Nobel, téléchargeable gratuitement en hongrois sur le site de l’Académie suédoise.
Mais cela n’est pas vraiment mis en avant en Hongrie, car le même texte a également été publié en édition reliée, à un bon prix.
Par rapport à ses autres œuvres, il s’agit d’un texte moins abstrait.
Je dirais que si cela plaît, on peut ensuite choisir n’importe quel autre livre en se fiant au texte de quatrième de couverture.

C’est ainsi que j’ai choisi son dernier roman, La sécurité de la nation hongroise.
Au début, je pensais que ce titre s’était retrouvé là par hasard, collé à un livre sur le quotidien d’un entomologiste, puis il s’est avéré être parfaitement approprié.

L’histoire se déroule quelque part autour de l’année 2022, et l’on découvre non seulement un homme dont la vie tourne autour des papillons, mais aussi la société dans laquelle il vit.
La société dans laquelle nous vivons tous.

Les problèmes sociaux et sociétaux présents à Budapest ne sont absolument pas embellis, et pourtant, chose étrange, je n’ai pas envie de me taillader les veines.

Notre protagoniste vit à Csepel, dans un simple appartement en panneaux préfabriqués, seul et pauvre, mais cela ne le dérange pas le moins du monde.
Après tout, il fait ce qu’il aime : il classe des papillons dans le musée d’histoire naturelle, qui existe encore à cette époque.

La politique imprègne déjà le quotidien de l’institution.
Ses nouveaux supérieurs fonctionnent selon une logique autoritaire.
Mais ce n’est pas un roman politique, car le protagoniste ne s’en préoccupe guère, tant qu’on le laisse travailler.

Mieux encore, à sa manière, il prend la défense de son collègue lorsque celui-ci ne laisse pas passer sans réagir la pression venant « d’en haut ».
Alors même que notre protagoniste ne fait rien d’autre que contempler les larves de papillons.

Il continue ainsi même après avoir expliqué à ses collègues qu’il ne souhaite pas dénoncer le garçon qui l’a battu dans le bus, car cela donnerait à ce jeune encore moins de chances de revenir sur le droit chemin.

Puis, un jour, un écrivain du nom de Krasznahorkai l’appelle,
un homme qui, au fil de longues digressions philosophiques, cherche beaucoup de choses — par exemple le sens de la vie.

Plus tard, lors d’une collecte de papillons, il apparaît qu’ils ont bien plus de sujets communs qu’on ne l’aurait cru au premier abord.

L’un des grands avantages des livres numériques est que, tandis que l’exemplaire original reste intact, je peux annoter librement la version sur mon lecteur.
Eh bien, je n’ai jamais autant griffonné un livre que celui-ci !

Cette lecture a déclenché une multitude de nouvelles pensées.

Hurghada, mardi 13 janvier 2026.

---