Egy ízletes steak, finomságok a piacról és egy jól sikerült francia házi – az élet apró dolgoktól válik csodálatossá. Közben tervek formálódnak: áprilistól munkát keresek, előtte pedig irány Menton, Nizza és Barcelona. A munkahelyi bizonytalanság bosszant, de nem sürget semmi – most megválogathatom, merre tovább. A város pedig mindig tartogat meglepetéseket: váratlanul felbukkanó utcazenészek, és egy színes női tereprali mezőny a főtéren.
Apró örömök
Ez az entrecôte – marha – nagyon finom volt!
Csupa finom dolgot vettem a piacon. Attól tartok, ez a sonka gyorsan elfogy majd.
Megcsináltam az egyik francia házimat, és tetszenek a mondataim. 🙂
Az élet az apró dolgoktól lesz csodálatos, mint a milliónyi apró virág az út mentén. Igen, elkezdődött a virágzás. 🙂
Tervek
Van még francia házim. Meg ott vannak a tesztek is.
Nem, a városba nem viszem magammal a francia leckét. Olvasni akarok.
Áprilistól munkát keresek. Áprilisban véget ér a nyelviskola. A tengerparton fogok nézelődni: Salon, Aix, Cassis, Montpellier – és persze ez a környék, ahol most vagyok.
Szükségesek
Holnap ne felejtsem itthon a bankkártyámat. Sőt, szerintem minden kabátom zsebébe teszek egy blokkolt kártyát – az a biztos.
Ha nálam a kártya, tudok egy italt inni a teraszon. Ha nem, akkor didergek az utcán (mármint plusz öt fokban).
Következő két hétvége: Menton/Nizza, utána Barcelona. Le kell foglalni az utakat! Akkor is, ha a főnök megint bonyolítani akarja.
Hála
Mégiscsak vannak körülöttem emberek! Például ma a kollégák. És jó volt olvasni a szülinapi üzeneteket is!
Kihívások
Szembemenni a főnök előre megjósolható, ám váratlanul érkező komplikációival.
Azért nem foglaltam eddig Nizzát és Barcelonát, mert vártam, hogy megmondja, hogyan alakul a munkaidőm, és ahhoz igazodtam volna. De eddig nem mondta meg, hát akkor intézem kedvem szerint.
Egyebek
Egy teljesen normális hétvégi életkép, hogy zenészek vonulgatnak a városban. Itt váratlan időpontokban, még annál is váratlanabb helyeken képesek feltűnni olyan hobbi zenészek, akik puszta jó kedvükkel jó hangulatot varázsolnak.
A rózsaszín terepjáró viszont kissé szokatlan volt. Az előző éjszaka a városban pihentek a Párizs–Dakar-rali női szekciójának versenyzői. Igen, a Párizs–Dakar még létezik, de nem igazán jelentős, és a mezőny is kicsi. Hát még a nőké! Maximum negyven autó (a szervezőkkel együtt) pihent éjszaka a városháza téren. Ugyanolyan sivatagi terepjárók, mint általában, de ezek színesek, vidámak és szépek, nem csak hatalmasak. Volt huszonéves, de hatvan év körüli női páros is.
Nem mindegy, hogy beszélni akar valakivel vagy figyelni akar valakire.
Tehetség × kitartás × szorgalom szorzata = hozza meg az eredményt.
Megtaláltam az egyetlen pénzváltót a városban, de nem biztos, hogy a török lírát is befogadják. Ma nincs nyitva, hétfőn beszélek velük. Ebben az országban nincs szükség pénzváltókra. Itt már mindenkinek eurója van.
Céges vacsora
A tegnapi szülinapom szóba sem került. Nem is vártam el, nincs hiányérzetem.
Viszont különös, hogy ma (hivatalosan is) megtudtuk Tiffanytól, hogy alig két hete volt a születésnapja.
A tulajdonos azt akarja, hogy heti hat napot dolgozzunk. Kifejezetten zabos vagyok, amikor a munkaidőmmel szórakoznak. Pedig neki szokása.
Nincs fogalma arról, pontosan mi lesz a feladatom.
Kalandvágyó természetem ellenére (vagyis szerintem a kettő nem zárja ki egymást) én sem szeretem a bizonytalanságot.
Azonban ha húzok egy éves mérleget… Télen csak három órákat dolgozom. Nyáron sem megerőltető a munka, és van egy kis garzon lakásom.
Nem tudom, mi legyen. Áprilistól elkezdek másik munkát keresni, de nem vagyok kényszerhelyzetben, megválogathatom, mit vállalok el.
