Az újévi menü

vízumtrükk, repülős szilveszter, teve steak és lángoló ír kávé.
Egy nap, amelyben van kaland, zene, fáradtság és élvezet.

---

Hurghada, 2026.01.01.

A rafkós vízum

Szokásomhoz híven egy lehetetlen helyzetet úgy kezeltem, hogy tizenkilencre lapot húztam.
A bevándorlási hivatal nem hosszabbította meg a tartózkodási engedélyemet, hiába van itt egy előre kifizetett szállásom. Azt találtam ki, hogy elhagyom az országot, majd két nap múlva visszajövök. Ez Egyiptomban nem bevett gyakorlat, de nem is tiltott; a beléptetést indoklás nélkül megtagadhatják.

Január másodikán járt volna le a turista vízumom.
Szóval december 30-án átrepültem Isztambulba, ma reggel pedig vissza.
Kérdéses volt, hogy a határőr milyen kedvében lesz, és beenged-e újra az országba.

Némi zsiványkodás után mégiscsak kaptam egy újabb turista vízumot.

Hát most per pillanat hulla fáradt vagyok. Mert a szilveszter éjszakát átbuliztam, csupán a reggeli repülőjáraton aludtam három órát.

Azért az elég menő, hogy repülővel mentem szilveszterezni. 🙂

Irány? Taxi?

Repülővel érkezem a szilveszteri buliból, de a limuzinra már nem futja. Egy második kávé azért, belefér a keretbe.
Fülembe beteszek egy hangos regényt, Keiko vegyesboltját (teljesen ráfüggtem erre a könyvre).
Indulhat a séta, a városhatárig.

Kiállok a forgalmas út szélére.
Dollárért, na ná, hogy nagyon segítőkész a rozoga kisbusz sofőrje: levisz a kikötőig, ahol a következő iránytaxi elvisz a következő városrészig.

Az egyik ok, amiért itt szálltam ki, mert itt van olyan italbolt, aminek korrekt a személyzete. Ma pezsgőnap van.
A másik, hogy itt van az az étteremsor, ahol szenteste is vacsoráztam. A környékbeli nívósabb hotelek nívósabb közönsége jobban számon kéri az itteniektől a minőséget.

Ezt a trükköt más városokban is bevezetem:
nem a felkapott környék a lényeg, hanem az, ahova a műveltebbek járnak.

Teve és a felgyújtott kávé

Nincs a menülapon, azért rákérdezek a divatosnak tűnő étteremben; azt sem tudja, mi az a pezsgő. Semmi gond (azt majd szerzek a boltban), akkor elfogadok egy pohár bort.

Steak hús tevéből. Miért is ne! Ilyet máshol úgysem eszek.
Egy picit szárazabb, mint a marha, de nem sokkal. Ezzel a gombás szósszal mennyei.

Tetszik ez a nap.
Legyen ilyen minden nap!

Levezetésnek egy ír kávé, amire vagy húsz percet vártam.
Semmi gáz: süt a nap, kellemes a zene, zamatos a rizling.
Utólag már leesik: miután kikértem a kávét, akkor küldték csak el a kisegítő fiút whiskey-t venni 😀
Cserébe nagyon látványosan szervírozzák.

A szokásos melange pohárban hozza a forró kávét, rajta a tejszínhabbal.
Külön fémkancsóban érkezik a felmelegített whiskey, a bárpultossal.
Itt, előttem gyújtja meg, és engedi a kávé közé.

Tapsot kap a lángoló alkohol.

Retró kocsik

Mert hogy ócska kocsiból sok van.
De most egymás mellett áll egy szépen felújított VW Bogár, egy matuzsálem Chevrolet, és egy kétszázas Merci. Az az egykoron magyar rendszámos, amit mi taxis Mercedes-ként ismerünk a kilencvenes évekből.

Összesen hány éves is a járgány, és ez hányadik élete?

Újévi koncert

A BBC már ma feltölti a netre a legendás Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjét.
Ez mindig egy nagyon izgalmas, és a komoly zenéhez képest kifejezetten szórakoztató esemény.

Ismét ügyes a rendezés. Jó ötlet a külső felvétel egy hosszabb zene alatt. Máskor pedig már színészkedésbe hajló balettjátékot hoznak: ők élőben táncolnak a zenére, csak nem férnek el a színpad körül, ezért a nagy terem legfelső karzatán táncolnak – csak az operatőröknek.

Nekem sok más mellett az is tetszik, hogy úgy rendezték be a termet, hogy az elektronika (mikrofonok, kamerák, lámpák) szinte sehol sem látszik. Berakták őket a virágcsokrok közé.

Odakint fuvallatok a tenger felől, idebent kanapé, flőte, eper és koncertélmény.
Hiába, élni tudni kell.

Jó reggelt, élet!

Este hatkor a koncert végén elaludtam. Most este tíz van.
Jó, hát akkor felkelek és vacsorázok.

Van egy babona, mely szerint az év első napja jellemzi az egész évet.
Tavaly is a Boszporusz partján köszöntöttem az első perceket, az azt követő napot meg sétával töltöttem templomokban, majd a kikötőben. A tavalyi évben alig volt olyan hét, amikor ne mentem volna le a tengerhez, és ne sétáltam volna valahol egy hatalmasat.
A mai napomban volt kaland, tánc, repülés és egy kis hedonizmus.

Mi mást is mondhatnék?
Jó napokat kívánok!