Barcelona, 2023 november 08. 16:00

Nem is a fényképezés a lényeg. |
Photography is not the point. |
Ce n’est pas la photographie qui compte.

November 8, 2023, Afternoon

SELFIE WITH SELFIE-ERS

Barcelona is the city where one finally realizes that there is no tourist attraction without tourists. And the non-touristy places will be the first to be reported by tourist magazines. So it will be much easier if we try to work together. After all, we have already outgrown this planet. For example, there’s this girl showing me a photo of Barcelona without people. A Barcelona photo without a crowd – totally surreal. She showed the large staircase of Güell Park from her travel book. She was curious about where this is in real life. I guess she’s now going to the main entrance and taking a photo just like the one she saw in her book. I just hope that she will still go around the other three-quarters of Güell Park and listen to the birds joining in the guitar solos. Will she notice the colorful flowers under the bushes? I, for instance, also took a photo of them.
Sometimes, it’s not even about the photography but the symbolism of the gesture. Phones are raised everywhere. Perhaps capturing the moment is not the essence. The more cameras flash, the more popular the action. It’s just another kind of like button.
What do people do first? They look at the camera screen. It’s as if they don’t really experience the moment. But no, that’s not it. Just differently. Their world is different. What I don’t understand, but also don’t want to interpret. In reality, I wouldn’t consider it a problem as long as we accept each other as we are.
If the selfie-centered world were really as big of a problem as many think, then today’s teenagers and twenty-somethings would all be suffering, but in reality, they just complain. They know very well that their lives aren’t so bad. So, the problem we’re talking about doesn’t exist. We are just outsiders in our own world. At least, that’s how I feel.
If this world were really so bad, then today’s youth would be crying on each other’s shoulders, but that’s not what’s happening. It’s more about this being a different world. What we don’t understand enough.

COOL DESSERTS

When licking ice cream and eating churros, the key is always to ask for a cream of the same color as your shirt. If that’s not possible, make sure to have a versatile baby butt wipe in your bag. Churros are a donut-like dessert, which, in my opinion, is best dipped in chocolate.
And what comes to mind about chocolate? The problem with seemingly strong women is that they are as stable as a cute chocolate mousse under a porcelain lid. Delicate, they break down and disappear in the arms of a man.
Regarding Tiffel, my assumption is that someone who seems cool and laid-back is probably broken inside. What is that slow pain that acts so slowly that one doesn’t even realize it’s consuming them? There are rumors. Of course, a rumor has as much to do with reality as Barcelona has to places without tourists. Rumors say he had a suppressed childhood with harsh parents. Who knows. Who can know what’s behind his coolness.
Since I mentioned a rightfully popular Spanish dessert. I found a man whose unique idea deserves an award. The Churros is usually a rod, its dough most similar to a donut, and its normal cross-section is star-shaped. Except in the store called « Dick Waffle. » The guy has some penis-shaped baking molds. Girls line up in front of the store.

PICKPOCKETS

They also say about Barcelona that the scammer approaches from the right and takes the money from your left pocket. This didn’t happen to me. I was walking in a dark alley (between two shopping streets). A man came after me. He kept saying he was a cop. I didn’t believe him. I sped up. He tried to reach me while explaining he was the police. He showed something resembling a badge. I turned into a larger store where there are cameras and security. There, I asked him what he wanted. He said he wanted my bag. Also, he showed an ID with no photo or name. I repeated a bit louder what exactly he wanted. He noticed security watching. I told him my coat was there. He hurriedly left.
I have to pay even more attention to everything and everyone. I’m thinking that it didn’t even occur to me to resist, and I wasn’t calm enough to explain to him why his story was unrealistic. I didn’t say anything to him. I instinctively distanced myself and hurried to a safer place. There was another guy grinning nearby. I think he was his buddy. So maybe it wasn’t necessary to confront him. All I can do next time is pay more attention to everything.
This word « attention » often comes up with me. For example, now, because if I pay more attention to the bartender’s words, I understand at first that he’s asking if I’m waiting for my dinner. Yes, that. On the other hand, in general, I’m much more attentive to many things than the average person. I don’t understand how this can be. I notice the smallest movements of people if I want, but I don’t even hear what they say to me. Why? How does this work?

8 novembre 2023, après-midi

SELFIE AVEC LES SELFISTES

Barcelone est cette ville où l’on réalise définitivement qu’il n’y a pas de lieu touristique sans touriste. Et les endroits non touristiques seront les premiers dont parleront les magazines touristiques. Donc, il sera bien plus facile si nous essayons de fonctionner ensemble. Après tout, nous avons déjà dépassé cette planète. Par exemple, cette fille me montre une photo de Barcelone où il n’y a personne. Une photo barcelonaise sans une marée de personnes – totalement surréaliste. Elle a montré les grands escaliers du parc Güell à partir de son guide de voyage. Elle voulait savoir où cela se trouvait en direct. Je suppose qu’elle va maintenant descendre jusqu’à l’entrée principale et prendre une photo identique à celle qu’elle a vue dans son livre. J’espère seulement qu’elle fera le tour des trois autres quarts du parc Güell et écoutera les oiseaux se mêler aux solos de guitare. Va-t-elle remarquer les fleurs colorées sous les buissons ? Moi, je les ai même photographiées.
Parfois, ce n’est même pas la photographie qui compte, mais la symbolique du mouvement. Des téléphones sont brandis partout. Peut-être que la capture n’est pas l’essentiel. Plus il y a de caméras qui flashent, plus l’action est populaire. C’est aussi une sorte de bouton « j’aime ».
Qu’est-ce que les gens font en premier ? Ils regardent l’écran de la caméra. On dirait qu’ils ne vivent même pas le moment. Mais non. Juste différemment. Leur monde est différent. Ce que je ne peux pas comprendre, mais que je ne veux pas non plus interpréter. En réalité, je ne considérerais pas cela comme un problème, tant que nous nous acceptons tels que nous sommes.

Si le monde centré sur les selfies était vraiment un gros problème, comme beaucoup le pensent, alors les jeunes d’aujourd’hui, tous, souffriraient, mais en réalité, ils se plaignent simplement. Ils savent très bien que leur vie n’est pas si mal. Donc, le problème dont nous parlons n’existe pas. Nous sommes simplement des étrangers dans notre propre monde. En tout cas, c’est ainsi que je le ressens.
Si ce monde était vraiment aussi mauvais, alors les jeunes d’aujourd’hui pleureraient sur l’épaule les uns des autres, mais ce n’est pas ce qui se passe. C’est plutôt que c’est un autre monde. Que nous ne comprenons pas assez.

DESSERTS SUPER COOLS

Lorsque vous léchez une glace et mangez des churros, l’essentiel est de toujours demander une crème de la même couleur que votre chemise. Si ce n’est pas possible, assurez-vous d’avoir dans votre sac une lingette pour bébé polyvalente. Les churros sont une sorte de pâtisserie ressemblant à des beignets, et selon moi, ils sont les meilleurs trempés dans du chocolat.
Et qu’est-ce qui me vient à l’esprit à propos du chocolat ? Le problème avec les femmes qui semblent fortes, c’est qu’elles sont aussi stables qu’une jolie mousse au chocolat sous un couvercle en porcelaine. Fragiles, elles se brisent et s’épuisent dans les bras d’un homme.
En ce qui concerne Tiffel, je suppose que celui qui semble cool et décontracté est probablement brisé à l’intérieur. Quelle est cette douleur lente qui agit si lentement qu’on ne se rend même pas compte qu’elle nous consume ? Il y a des rumeurs. Bien sûr, une rumeur a autant à voir avec la réalité que Barcelone avec les endroits sans touristes. Les rumeurs disent qu’il a eu une enfance réprimée aux côtés de parents durs. Qui sait. Qui peut savoir ce qui se cache derrière sa coolitude.
En parlant de la pâtisserie espagnole légitime, j’ai trouvé un homme qui mériterait un prix pour son idée unique. En fait, les churros sont une tige dont la pâte ressemble le plus à celle d’un beignet, et leur forme de cuisson est généralement en forme d’étoile. Sauf dans le magasin appelé « Dick Waffle ». Le gars a quelques moules à pâtisserie en forme de pénis. Les filles font la queue devant le magasin.

LES PICKPOCKETS

On dit aussi de Barcelone que l’escroc s’approche par la droite et vole de la gauche. Cela ne m’est pas arrivé. Je marchais dans une ruelle sombre (entre deux rues commerçantes). Un homme marchait derrière moi. Il prétendait être un policier. Je ne le croyais pas. J’ai accéléré. Il a essayé de m’atteindre tout en expliquant qu’il était de la police. Il a montré quelque chose ressemblant à un badge. Je suis entré dans un grand magasin avec des caméras et des agents de sécurité. Là, je lui ai demandé ce qu’il voulait. Il a dit qu’il voulait mon sac. En même temps, il a montré une carte d’identité sans photo ni nom. J’ai répété un peu plus fort ce qu’il voulait exactement. Il a remarqué que la sécurité le regardait. Je lui ai dit que mon manteau était là. Il s’est vite éloigné.
Je dois être encore plus attentif à tout et à tous. Je pense que je n’ai même pas pensé à lui résister et je n’étais même pas assez calme pour lui expliquer pourquoi son histoire était irréaliste. Je ne lui ai même pas parlé. J’ai instinctivement reculé et me suis précipité vers un endroit plus sûr. Il y avait un autre gars qui souriait près de lui. Je pense que c’était son pote. Donc, ce n’était peut-être pas nécessaire de lui faire face.
La prochaine fois, tout ce que je peux faire, c’est être plus attentif à tout. Ce mot « attention » revient souvent chez moi. Par exemple, maintenant, parce que si je fais plus attention aux paroles du barman, je comprends du premier coup qu’il me demande si j’attends mon dîner. Oui, c’est ça. D’autre part, de toute façon, je suis beaucoup plus attentif à beaucoup plus de choses que la moyenne. Je ne comprends pas comment cela peut être. Je remarque les moind

res mouvements des gens, si je le veux, mais je n’entends même pas ce qu’ils me disent. Pourquoi ? Comment est-ce possible ?

2023 november 08. délután
SZELFIZZ SZELFIZŐKKEL
Barcelona az a város, ahol végleg tudatosul az emberben, hogy nincs turistalátványosság turista nélkül. A nem turistás helyekről pedig elsőként a turista magazinok fognak beszámolni. Szóval sokkal könnyebb lesz, ha megpróbálunk együtt – működni. Ha már amúgy is kinőttük ezt a bolygót. Például itt van ez a csaj, aki mutat nekem egy barcelonai fotót, amin nincsenek emberek. Barcelonai fotó ember áradat nélkül – tök szürreális. Egyébként a Güell park nagy lépcsőjét mutatta az úti könyvéből. Arra volt kíváncsi, hogy ez hol van élőben. Gondolom, most lemegy a főbejárathoz és készít egy tök ugyanolyan fotót, mint amit a könyvében látott. Csupán csak remélem, hogy azért, mégiscsak körbe megy a Güell park másik három negyed részén és meghallgatja a gitár szólókba bele kotnyeleskedő madarakat. Vajon ő észre veszi a színes virágokat a bokrok alatt? Én pl. azt is lefotóztam.
Néha már nem is a fényképezés a lényeg, hanem a mozdulatsor szimbolikussága. Mindenütt telefonok lendülnek a magasba. Talán, nem is a megörökítés a lényeg. Minél több kamera villan, annál népszerűbb a cselekmény. Ez is csak egyfajta like gomb.
Mit is csinálnak először az emberek? Nézik a kamera képernyőjét. Olyan, mintha meg sem élnék a pillanatot. Dehogy nem. Csak máshogy. Az ő világuk más. Amit én nem tudok, de nem is akarok értelmezni. Valójában nem gondolnám ezt problémának, amennyiben elfogadjuk egymást olyannak, amilyen.
Hogyha a selfi központú világ olyan nagy probléma lenne, mint ahogy azt sokan gondolják, akkor a mai tizenévesek, huszonévesek egytől egyig mind szenvednének, de igazából csak panaszkodnak. Pontosan tudják, hogy valójában nincs szar életük. Szóval a probléma amiről beszélünk az nem létezik.
Csupán, kívülállók vagyunk a saját világunkban. Én legalábbis így érzem.
Ha ez a világ valóban olyan szar lenne, akkor a mai fiatalok egymás vállán sírnának, de nem ez történik. Inkább csak arról van szó, hogy ez egy más világ. Amit nem értünk eléggé.

FASZA DESSZERTEK
Fagyi nyalásnál és churros evésnél az a lényeg, hogy mindig olyan színű krémet kérj amilyen színű inget viselsz. Amennyiben ez nem megoldható, legyen a te táskádban is egy mindenre is jól használható baba popsi törlőkendő. A churros egy fánk szerű édesség, ami szerintem csokiba mártva a legjobb.
Nah és mi jut eszembe a csokoládéról? Az a baj a látszólag erős nőkkel, hogy olyan stabilak, mint egy csinos csokoládé mousse a porcelán fedő alatt. Edések, kiborulnak és elfogynak a férfi karjai közt.
Tiffel kapcsolatban az a feltételezésem, hogy aki látszólag vagány és laza, annál legbelül eltört valami. Mi az a lassú fájdalom ami oly’ lassan hat, hogy észre sem veszi, hogy felemészti? Pletykák vannak. Persze egy pletykának olyan sok köze van valósághoz, mint Barcelonának a turistamentes helyekhez. A pletykák szerint elnyomott gyerekkora volt a karakán szülei mellett. Ki tudja. Ki tudhatja mi áll a vagánysága mögött.
Ha már méltán népszerű spanyol édességet említettem. Találtam egy férfit akinek az egyedi ötlete díjat érdemelne. Ugyebár a Churros egy rúd, melynek a tésztája leginkább a fánkhoz hasonlít és a sütési módja is; normál esetben ennek csillag alakú a keresztmetszete. Kivéve a Dick waffle nevű üzletben. A pasasnak van néhány pénisz alakú sütőformája. Sorban állnak a bolt előtt a lányok.

ZSEBESEK
Mondják Barcelonáról azt is, hogy a szélhámos jobbról közelít és a bal zsebedből emeli ki a lóvét. Velem nem ez történt. Egy sötét utca részen jöttem (két sétáló utca között). Egy férfi jött utánam. Mondogatta, hogy ő márpedig rendőr. Nem hittem neki. Gyorsítottam. Próbált hozzám érni, közben magyarázta, ő a rendőrség. Mutatott egy jelvénynek látszó dolgot. Bekanyarodtam egy nagyobb áruházba, ahol kamerák és biztonságiak látnak. Ott megkérdeztem mit akar. Mondta a táskámat akarja. Emellett mutatott egy igazolványt, amin nem volt sem fotó sem név. Megismételtem picit hangosabban,hogy pontosan mit is akar. Észrevette, hogy a biztonsági nézi. Közöltem vele, hogy ott a kabátom van. Sietve távozott.
Még jobban kell figyelnem mindenre és mindenkire. Azon gondolkodom, hogy eszembe sem jutott ellenállni és ahhoz sem voltam elég higgadt, hogy elmagyarázzam neki, miért életszerűtlen a meséje. Hozzá sem szóltam. Ösztönösen távolodtam tőle és sietem egy biztonságosabb helyre. Mondjuk ott vigyorgott a közelben egy másik srác. Szerintem a haverja volt. Tehát nem biztos, hogy szembe kellett volna szállni vele.
Annyit tudok csinálni legközelebb, hogy jobban figyelek mindenre.
Ez a figyelem szó ez gyakran felbukkan nálam. Például most meg azért, mert, ha jobban figyelek a pultos szavaira, akkor elsőre felfogom, hogy azt kérdezi, a vacsorámra várok -e. Igen, arra. Másrészt, amúgy, sokkal több mindenre figyelek, mint az átlag. Nem értem ez hogy lehet.Figyelem az emberek apró rezdüléseit, ha akarom, de meg sem hallom mit mondanak nekem. Miért? Hogy van ez?

Katt >>>> Barcelona photo album <<< Click

Katt >>> dance of flamenco <<< Click

Katt >>> Sagrada Família <<< Click

Katt >>> Parc Güell <<< Click