Friss tavaszi kaland Barcelonában

Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve vágtam neki a Barcelonába vezető útnak.
Kevés pénzből, sok átszállással, de annál nagyobb lelkesedéssel érkeztem meg a tavaszi városba.
Egy hátizsák, egy terv, és a napfelkelte a Barceloneta partján – így indult a hétvégém.

---

• Péntek, 2025.március.21.

Sokat agyaltam rajta, hogyan hozzam össze a vágyamat.
Mindent előre kiterveltem.
Azt is, hogy most, mire végeztem a kerti munkával, a táskám a mai indulásra készen vár.
Este hétkor zárom kulcsra a lakást, hogy reggel nyolckor a barcelonai tengerparton reggelizhessek.

Sokat költeni nem tudok, a hétvége nagy részben szabadtéri sétákból fog állni, de ezt Barcelonában teszem.
Sikerült tizenkilenc eurós jegyet szereznem az éjszakai buszhoz.
Nyilván nem ez a legkényelmesebb megoldás – már csak azért sem, mert négy átszállással teljesítem a távot.
Csomagoltam szendvicseket, innivalót – egy napra, de egy reggelit és vacsorát helyben oldok meg: a spanyol konyha mégiscsak a világ egyik legjobbja, nem hagyom ki.

Az eredeti ötlet az volt, hogy nem foglalok szombat éjjelre szállást, este bulizok, a hajnalt meg a parton töltöm, aludni tudok a buszon is.
Viszont az időjárás előrejelzés nem egyértelmű, ezért inkább foglaltam egy huszonöt eurós ágyat egy már jól ismert diákszállón.

Az elektromos rollert az arles-i rendőrség parkolójában hagyom. Majd vasárnap este szükség lesz rá.

Az esti utolsó vonattal megyek Avignonba, ilyenkor már csak onnan van járat Nîmes felé.
Vagyis, meg onnan sem, ugyanis a Nîmes-i vonatcsatlakozásom két órát késik.
Avignonban valami nagyon nem oké, ugyanis nem ez az első alkalom, amikor az éjszakai vonat elfelejt elindulni.

Két óra késés – ez azt jelenti, hogy a Nîmes–Montpellier buszomat már akkor lekésem, amikor még meg sem érkezem az indulási pontra.
Hozok egy merészet: nem szállok le Nîmes-ben a vonatról; ő is arra felé tart.

Az itteni vasút hozzáállását jelzi, hogy tavaly, amikor két órát vártunk (úgyszintén Avignonban) az éjszakai vonatra, ingyen szendvicset, salátát, vizet adtak;
most pedig a kalauz mindenkinek felajánlott egy kupont, amit a lekésett buszos/vonatos átszállások pótlására lehetett felhasználni.
Nem is igazán értettem, mit magyaráz, de mondtam neki, hogy ha Montpellier-be el tudok jutni, akkor nekem nincs panaszom.

A montpellier-i villamosok nappal kívülről tarkák (minden villamosvonalnak egyedi színvilága és mintázata van; minden vonal dizájnját másik divattervező rajzolta),
éjjel pedig a társaság miatt tarka: a munkából hazafelé igyekvők a bulikba igyekvőkkel vegyülnek.
Negyven perc alatt visz ki a szerelvény a város szélén lévő buszállomásra, az időpontok miatt nem kell aggódnom, még így is marad ötven perc várakozásom.

A barcelonai járat időben érkezik, és kellemes meglepetés, hogy csak félig van tele, így kényelmesebben tudok aludni.
Én ezen a buszon számítottam késésre, nem az avignoni vonaton; ehhez képest húsz perccel hamarabb érkezünk.

Fél hétkor, utolsó előtti ébredezőként, szolid Bon dia-val köszöntöm a betakarózott lánykát.
Nyakamba veszem az ébredező várost.
Összesen egy iskolatáskával érkezem, szóval terheket nem cipelek magammal.

Szinte teljesen néptelenek az utcák.
Hét órakor már az üres Barceloneta strandon olvadozom a napkeltében.
A tenger hangja a legszebb fehér zaj.