Helyzetjelentés a mai napomról
Egy kis raktár, néhány zsákba csomagolt tárgy, és máris előkerül a nagy kérdés: merre tovább? A rendrakás mögött ott lapul a bizonytalanság, a vágy az élet után, és persze a humor, ami néha az egyetlen mentőöv. Avignon csendje ma nem megnyugtat, hanem szembesít.
Itt ülök a kis raktáramban, körülöttem a zsákokba csomagolt tárgyakkal, és azon tűnődöm: mi szükségem van ezekre?
Ezeket fél éve nem használtam; vajon mire lesz szükségem a következő fél évben? Fogalmam sincs, merre tovább.
Aztán felnevetek a látszólagos semmibe, mert eszembe jut egy mondatod: kellene egy gazdag házastárs. Nekem most egy nő kellene, 90-60-90 paraméterekkel; aki 90 éves, 60 fokos láza van, és van 90 milliója.
Avignonban miért nincs úgy, hogy rendszeresen belefutok egy rendezvénybe?
Hol az élet?
A szabad korlátok között?
A korlátoltság nélküli keretek között?
Csend?! Na ne! Akkor egyedül kell maradnom a félelmeimmel meg a gyengeségeimmel.
Ha legközelebb lesz nyári tanfolyam, beiratkozom ismét nyelviskolába.
Hétfőn. Szombaton és vasárnap ezentúl minden héten két órával többet fogok dolgozni.
Avignon, 2025. 05. 25.
Tánc, telefon és elveszett kabát
