Oroszoktól nyugatra
Vajon Európa határa csak nézőpont kérdése? A francia társadalom egy része még mindig / már megint úgy véli, hogy ami Ausztriától keletre van, az orosz. De vajon miért? Egy kis geopolitikai töprengés, némi történelemfilozófiával és néhány csipetnyi abszurditással fűszerezve.
– Honnan jöttél?
– Magyarországról.
– Az hol van?
– Közép-Európában.
– De hát az itt van. (Szerinte Franciaország a világ közepe.)
– Még Ausztriától is keletebbre.
– Akkor ti is oroszok vagytok?
– Magyarország Európa és Oroszország között van.
– Oh, én is bírom az oroszokat, nézd, a kutyám is orosz! (Mutat egy fotót egy dán dogról.)
– Én is beszélgettem már hétköznapi orosz emberekkel (utazásaim során), pont olyan érdekesek, mint bárki más. Viszont a politikájukat nagyon ellenzem, az veszélyes a világunkra nézve.
– Jah, akkor csá!
Tudniillik, a francia értelmiség csak mostanában kezdi összerakni a mozaik darabokat: Marine Le Pen – néhány sikkasztás és egyéb más fortély mellett – orosz pénzekből is építette politikai kampányát (egyébként tette ezt némi magyar közvetítéssel).
Ennek egyik mellékhatása, hogy sokan kedvelik az oroszokat.
Az meg egy másik történet, hogy a földrajzot úgy értelmezik, hogy van Európa, vannak a tengerparti régiók, és van a vasfüggönytől keletre. Ami keleten van, az orosz.
Végtére is, ha Európának csak az Ausztriától Írországig tartó területet tekintjük, Franciaország valóban középre kerül…
Egy másik társaságban.
Szóba került, hogy Magyarországról jövök, erre kitör a nevetés: “Nálatok lakik az az Orbán, akinek azok az abszurd szabályai vannak?”
Kérem szépen, Magyarország közröhej tárgya lett.
Miféle demokráciáról beszélünk? Amikor a választásokat az nyeri, aki többet tud fizetni, vagy jobb alkut tud kínálni a manipulációs képességekkel rendelkező tech cégeknek?!
Korábban azt gondoltam, Putyin robbantja ki a következő világháborút. De nem! Trump lesz az. Egy gonoszt le lehetne győzni megfelelő összefogással, de egy idiótával szemben nincs mit tenni. Egy idióta bármilyen észérven felül tud emelkedni. Bárhol, bármilyen szituációban mindig az idióták a legnagyobb veszélyforrások. Ez igaz lehet egy kis útkereszteződésnél, de talán a világpolitikában is.
Miután ilyen pletykákat hallok, hogy Európát odadobják az orosz és/vagy az anarchista politikának, nehéz nyugodtnak maradni. Hát nem olvasnak ezek történelem könyveket?! Vagy talán épp ezért mondják…
Nos igen, a történelemfilozófia egy elvont tudomány…
Nincs olyan jóslat, amely cáfolná, hogy a pusztulás elkerülhetetlen.
Belehalunk az életbe, miután megszenvedtünk érte.
Úgy tűnik, a jövő fájni fog – mindenkinek.
Mit lehet tenni? Foglalkozni csak a saját dolgunkkal.
Szóval az, hogy ki kevergeti a szart a bili fölött ezen a bolygón, nekem, mint egyénnek, teljesen mindegy. Hisz, ha mindenkinek van mocska, ami ugyanúgy büdös, akkor mindegy melyik mellé állok – a végén úgyis a nyakamba hullik. Bár, remélem, tévedek.
Amúgy meg: mások trágyáján fejlődik a legszebb virág.
Azt kívánom a világnak, hogy szorgoskodjon mindenki a saját kertjében; találja meg az örömöt a szűk környezetében!
A recept ugyanaz sok száz éve:
Készülj a legrosszabb időkre, és táncolj az esőben a legjobb zenére!
Az a csőfogó, amit Magyarországon francia kulcsnak hívunk, a franciák nem is ismerik. Ahogy a francia salátát sem.
Kedd, 2025.04.01.
Az agyam Barcelonában hagytam
