Snorkel túra
Vannak napok, amelyeket könnyebb képekben elmesélni, mint szavakkal. Ez a snorkel túra ilyen volt: színes, tanulságos, és kicsit összehasonlításra is késztetett a tavalyi élményekkel. Jó nap volt – még akkor is, ha tudom, hogy létezik ennél jobb is.
Ezt a napot jobban el lehet mesélni képekben.
Majd hozok ide képeket a tavalyi útról is; majd elmondom, miért.
Indulás 7:45 helyett negyed kilenckor.
Ha szervező lennék, én is mindig korábbi időpontot mondanék a turistáknak, mint ami a valódi indulás. Így biztosan nem kési le senki a transzfer buszt. Mire a nagy szállodák előtt felvesszük az utolsó utasokat is, már kilencet csepegtet a homokóra.
Amúgy a hajónk tízkor fut ki a kikötőből.
Van rajta vagy negyven turista; vegyes a társaság – a nyelveket kivéve. Van egy lány pár, akik németül beszélnek, a többi mind orosz.
Fél tizenegy; az első megálló a nyílt tengeren.
A csapat egy része a búvárkodásra is befizetett. Ezt itt minden előképzettség nélkül lehet csinálni. Árban sem vészes: az alap túra 25 euró, a búvárkodás plusz tíz euró.
Úgy kell elképzelni, mint egy tandemugrást repülőből.
Leültetik a „pácienst” a legalsó lépcsőre, beállítják helyette az oxigént, rácsatolják a hátára a palackot, majd finoman beleejtik a delikvenst a vízbe, ahol összeszíjazzák egy profi búvároktatóval. Szóval a tapasztalatlan turista úgy lebeg az oktató oldalán, akár egy kabalababa.
Jó fej volt a túravezető, mert mondta: ha nem akarok búvárkodni, akkor tartalékoljam az energiát a következő félórás megállóra, mert az látványosabb; ez a rész mélyebb, inkább a búvárkodáshoz való.
Tulajdonképpen igaza lett.
A második, 30 perces lebegés a vízfelszínen színesebb volt; itt már halrajok úszkáltak körülöttem.
Azonban még ez a merülés sem közelítette meg a tavalyit.
Szeretnék naiv lenni, és azt gondolni, hogy ez nem a szervezőkön múlott, hanem egyszerűen kifogtunk egy szeles (de napfényes) napot.
Tavaly, a teljesen nyugodt idő ellenére is rám adták a mentőmellényt, megmutatták, hogyan kényelmes a lélegző pipa, megtisztították az úszószemüveget, békatalpat adtak. Itt ezt mind kérnem kellett.
Az biztos, hogy idén ebben a szélben meg sem mertem próbálni úszni a halakkal.
Gondolom, ha nyugodtabb az idő, idén is olyan helyre megyünk, ahol látványosabbak a korallok.
Ebéd a hajón, miközben haladunk a Giftun-sziget felé.
Ezúttal is egyszerű, de nagyszerű a menü: háromféle köret, KFC-jellegű csirke, és ez a henger formájú grillezett darált hús, amit olyan istenien készítenek, mint nagyanyám a fasírozottat.
Emellett bőséges friss saláta.
Senki sem maradt éhesen vagy szomjasan.
Tavaly az Orange Bay nevű privát strand közelében kötöttünk ki, idén a Hula-Hula parton.
Nincs konkrét kikötő ezen a védett szigeten, kis csónakokkal visznek ki a partra.
Azért fontos, hogy az Orange Bay strand jóval nagyobb területet bérel, mert ott nem közvetlen a strand előtt állnak meg a turistahajók, hanem mellette.
A városbéli parton is mindig ez a helyzet: ezek a jachtok beparkolnak a strandok elé, így a vendég a vizet és a napsütést élvezheti, de a panorámát nem.
Egyedül a Mahmaya (a többiekhez képest) luxus strandjain van az, hogy csak egy hajó várakozik a napágyak előtt.
Ez a túravezető másodszor is rendes volt, mert előre finoman jelezte, hogy a hajón ingyenes az ital és a mosdó, de a parton nem.
Mindkét privát strandon francia árakkal dolgoznak.
Például a hajón 1–2 € egy korsó sör, addig a szigeten 9–10 €.
De amúgy a Hula-Hula is szépen karbantartott és tiszta terület; Egyiptomban ez sohasem magától értetődő.
És abban meg az utazási irodának volt igaza, hogy a Hula-Hula oldalán mélyebb a víz, úszni ott jobb.
A fehér, homokos Bora Bora-hangulat a Hula-Hula partján is meglenne, ha nem egy parkolót bámulnánk.
Hozzáteszem, ha tavaly nincs az a mesés Orange Bay túrám, akkor a mai napot is fantasztikusra értékelném.
Mondjuk így is, csak azt is tudom, hogy van ennél jobb is.
Ami a másfél órás fehér homokos pihenő után volt, az már csak a levezetés:
másfél órás hajóút vissza a kikötőbe, ahol a transzferbusz már várt ránk.
Ez is egy jó nap volt!
Hurghada, 2026.01.27., kedd.
Snorkeling Tour
Some days are easier to tell through pictures than words. This snorkeling tour was exactly that kind of day—colorful, instructive, and inevitably compared to last year’s memories. It was a good day, even if I know there can be better ones.
Excursion snorkeling
Il y a des journées qu’on raconte mieux avec des images qu’avec des mots. Cette sortie snorkeling en faisait partie : riche en couleurs, pleine d’enseignements, et naturellement comparée aux souvenirs de l’année dernière. Une très belle journée, même si je sais qu’il existe encore mieux.
Leharcolt lakás, autó
