Ez a könyv utazás anélkül, hogy elindulnánk. Lelki, fizikai és gondolati mozgás – olcsón, őszintén, közelről. Olyan olvasmány, amitől nem megnyugszunk, hanem megindulunk.

---

Csak néhány embernek ajánlom:
utazóknak, hogy még jobban megismerjék az önkénteskedést;
meg utazni vágyóknak. Ennél olcsóbban még senki sem járta be a világot.

Tehát: mindenkinek.

Több ok miatt is izgalmas.
Például mert minden fejezettel egy új országba lépünk.
Mert nem maradnak rejtve a főhősök lelki kínlódásai sem.
Mert Szentesi Dóra nagyon érzelmesen és élvezetesen ír.

A fejezetek elején azért nem akartam letenni, mert kíváncsi voltam a helyekre, utána meg azért, mert épp izgultam értük, aztán megint jött egy újabb fejezet. Szóval egy nap alatt kiolvastam.

Mindeközben olyan stílusban ír, mintha tényleg itt ülnének a kanapémon, és élménybeszámolót tartanának.

Az a bajom, hogy ahogy nézem a kommenteket, olyan, mintha ezt a könyvet csak aktív utazók olvasnák. Ha ez tényleg így van, az nagy kár, mert ennél egyszerűbben nem lehet bejárni tíz különböző országot.

Na jó: akik nem akarják megismerni a világot, azok tényleg ne olvassák el!

Én viszont a könyv után csak még kíváncsibb lettem. Most „jártam” először Vietnámban – egy könyv lapjain utazva –, és azóta már többször is rákerestem erre az országra.

Hurghada, 2026.01.28.

Idézetek a könyvből Mehetnék

ruhában fürdéssel meg lehet spórolni a mosást
*****
gyógyszert cipelni felesleges
*****
Thaiföldön a legkönnyebb stoppolni a világon.
*****
eredetileg tigrisharapástól védte a nőket a furcsa pajzs a nyakon, térdeken és könyökön.
*****
Amikor a ház előtt pipázó bácsi rám mosolygott, kimutatta a drogtól fekete ínyét,
*****
A laoszi határon úgy árulják a vízumot, mint a buszjegyet.
*****
az aknakereső itt nem számítógépes játék, hanem családi program.
*****
Tisztelettel néztem a narancsba öltözött gyerekeket, míg megláttam, hogy egy fiú a neki nem tetsző ételt a kukába hajítja,
*****
Ennek ellenére, vagy éppen ezért jókedvűek, és élvezik az életet. Szegények, de azt csinálják, amihez kedvük van. Nincs mókuskerék. Minden nap különbözik a másiktól. Nincs szabály, ami akadályozná őket, hogy belekezdjenek valami újba. Szegénység ide vagy oda, elfogott minket az irigység. A szabadságukat irigyeltük
*****
asztalra került a kedvencünk, az a mangós tejberizs, amiből nem lehet eleget enni.
*****
A monkok nem kérdezték, hogy milyen vallásúak vagyunk, azt sem akarták, hogy buddhistákká váljunk. Egyet kértek: amíg ott vagyunk, igyekezzünk úgy élni, mint ők és figyeljük, beválik –e nekünk.
*****
inkább megbocsájtok, elengedek. Ami megjegyzem, egyáltalán nem könnyű. Erre még a mester sem tudott tuti tippet mondani.
*****
Rájöttem, hogy nem a séta a fontos, hanem hogy mennyire tudom lekötni a figyelmem az apró és tudatos mozdulatokkal.
*****
de még aznap este lesétáltunk a partra, hogy hallgassuk azt a mámorító morajlást.
*****
Az első vietnami napunkból még két óra sem telt el, máris három ember dolgozott össze azért, hogy elérjük aznapi célunkat.
*****
Amikor megkérdeztem Tientől, hogy miért bízik ennyire az emberekben, értetlenül nézett rám.
*****
hátfájós sólymot ritkán látni.
*****
A bablevest cukrozva, jéggel isszák pohárból, a jegeskávé pedig olyannyira ismeretlen fogalom, hogy ha egy vendég azt kért, a forró kávé mellé egy tálban adtak jeget.
*****
Hatalmas ünnepséget rendeznek a hozzátartozók halálának évfordulójára, akik mellesleg a ház legnagyobb szobáját élvezhetik. Ilyen reggeleken a kávét kiveszik az ember kezéből és sört, meg rizspálinkát adnak helyette.
*****
rendezett, szép vendégszobák után megdöbbentem, amikor beléptem a lakrészükbe. Egyetlen kicsi szobában, csak egy polcos szekrény nyögi a ruhák súlyát, néhány játék hever a földön. A négyfős család együtt alszik a földön matracon.
*****
És a család mégis boldog. Vidám
*****
Senki nem bosszankodott, nem üvöltözött, hogy hé, mi tart már ennyi ideig! Éltek, mintha mi sem történt volna.
*****
Ott a világvégén, a nevesincs faluban egy lengyel lány volt a házigazdánk.
*****
Lágy szellő reptette tincseimet
*****
Azt mondják, az otthon ott van, ahol a szívünk van.
*****
A strandon sem az a Hawaii várt ránk, amit Honolulu környékén láttunk. Hajléktalanok sátrai álltak a parton, furcsa kinézetű, rosszarcú emberek gyűltek össze a zuhanyzó környékén, de amikor a puha homokban ülve Gabeszra néztem, jobbnak láttam a helyzetet. Megpillantottam a mögötte magasodó gyönyörű hegyeket, a másik irányba tekintve pedig szörfösök lovagolták a hullámokat a lemenő napfényben
*****
hanem az egész szigeten előszeretettel választanak tengerre néző sátruknak helyet a pálmák árnyékában. Az ingatlanárak az égig szöktek, ezért Waikiki környékét elhagyva lepukkant, rozoga kégliket, vagy lemezből épített bodegákat találunk, rengeteg lecsúszott emberrel.
*****
Igyekeznek még a járműveken is minél távolabb ülni egymástól, nehogy kifogjanak egy magában beszélő gyogyóst, egy kiabáló alkoholistát, vagy egy fekélyes csövest. A buszon is nyilvánosan szívogat a crackfüggő, a partokat este üzletelő fiatalok lepik el. Az emberek többségének két munkahelye,
*****
és minden kirándulás alkalmával két arcát mutatta a sziget. Egyszerre zord és barátságos, szegény és gazdag, vidám és szomorú.
*****
Addigra már megszoktam az olyan jeleneteket, hogy a parton a pasi lekurvázza a csaját, az meg visszaüvölt, hogy el sem tudsz tartani, rohadék. De az már mégiscsak furcsa, hogy a nő, aki egy perccel azelőtt még férjét pofozta, kedvesen kér tőlem egy szál cigarettát, mosolyogva elbeszélget velem, majd miután elszívta, visszamegy, és folytatja a pofonok osztását.
*****
A sziget déli oldalán panorámás villák épülnek a domboldalon, míg északon több százan laknak fedél nélkül a partok mentén. Egyesek inkább laknak sátorban, de házméretű terepjáróval járnak.
*****
Hawaii az a hely, ahol a legszegényebbek a legkövérebbek, és sorolhatnám még, de egyezzünk ki annyiban, hogy egyszerűen furcsa.
*****
Hawaii-n, és az én emlékezetemben így is maradt meg: a szivárványok állama.
*****
Hawaii köszöntés
—
shaka
*****
útikönyvben olvastam, hogy felezd meg a terveidet, ha Puerto Ricóra visz a szél. Azt is írják, hogy ha meg akarod élni azt a karibi hangulatot, ami miatt odamentél, még annyit se csinálj, ami a listán maradt. Ami fontos, az csak a koktél meg a zene.
*****
a sziget romokban hevert, nem volt áram, ivóvíz, de az emberek megosztották egymással amijük volt, és csak azért is táncoltak az utcákon.
*****
A bomba egy zenei műfaj
*****
forróvérű nők. Kortól, alkattól függetlenül teljes tudatában vannak nőiességüknek,
*****
Az idősek általában süteménnyel hálálják meg a segítséget, és nem fűvel kínálják az embert.
*****
Kezdtük sejteni, mitől bírja Isabel olyan jól nyolc órán át harminc ötéves gyerek között.
*****
igazi Pina Coladáért Puerto Ricóig kell utazni.

---

I Could Go

This book is a journey without leaving home. Emotional, physical, and mental movement – honest, intimate, and surprisingly powerful. A read that doesn’t calm you down, but sets you in motion.

---

Je pourrais partir

Ce livre est un voyage sans départ. Un mouvement intérieur, physique et émotionnel, raconté avec sincérité et proximité. Une lecture qui ne nous apaise pas, mais qui nous donne envie d’avancer.er.

---