Tain l’Hermitage, 2024. január 15.
Valrhona chocolat
2024. január 15, hétfő
09:00 – Paradou > 13:00 – Tain l’Hermitage.
A megtett táv: 160 km. ára 31,- € . Mindezt miért? Mert, egy éve tervezgetem, hogy vissza megyek csokoládé múzeumba. Arles – Barcelona négyszáz kilométeres távolsága is 31 euróba kerül.
A mai napon, fél kiló kifizetett, fél kiló ajándékcsokival, ebéddel, oda vissza vonatjeggyel, belépővel együtt, 141 eurót költöttem. Ennyiből kijött volna egy spanyol hosszú hétvége is.
Ennek ellenére, azt mondom, megérte a mai nap. Erre az utazásra régóta vártam. Gazdaságosabb lett volna egy Lyon hosszú hétvégéhez hozzá csapni – ha már amúgy is ötven kilométerre voltam tőle, De én már nagyon menni akartam. Ugyanis az elmúlt egy héten teljesen elszigeteltem magam. Nem volt rossz hangulatom, csak nem volt kedvem kimozdulni a szobámból. Mondván minek és hová. Tegnap éjszaka azt mondtam magamnak, ez így nem jó. Kell valami élmény szerzés, ha már társaságot azon nyomban nem találok. Habár, Tiffanyi és Brice is azt mondta hívjam őket bátran.
A Valrhona csokoládé múzeumban voltam. Most tudtam meg, hogy a márkanév a Rhone folyó völgye szavak összevonásából képződött. Nem egy nagy múzeum, de nekem tetszik, meg hát sok kedves emlékem kapcsolódik ahhoz a környékhez is.
Épp felújítás zajlott, de még ebben az állapotában is tetszett a múzeum. A csoki szobrokat bemutató nagy terem helyére költözött be a kis étterem. Ez fájó. Biztosan nem lehetett volna, azoknak a csoki szobroknak helyet találni a kiállítás többi részein? Kár értük. Amúgy az étterem, egész jó. Árban sem vészes, három fogás és kávé huszonöt euróért. Én meg azt hittem, hogy túlárazott lesz, csak azért, mert a legtöbb ételhez helyi csokit használnak. Előételnek kaptam egy kis szelet sütőtök sütit, melyet csoki habbal koronáztak, mellette pedig pici raviolikat saláta ágyon meleg édeskés balzsamos öntettel. Szerintem ugyanazt a málnás balzsam ecetet használták, amit én is a személyzeti salátához. Viszont jó ötlet volt felmelegíteni az amúgy hideg fogáson. Főételnek kacsát kértem rizottóval. Olyan omlósra csinálták, mintha máj lett volna. Ehhez fekete csoki szószt adtak plusz narancsot és gombát. A rizottó az valójában egy bulgur köretet jelentett, de azért ez is isteni volt. Miközben írom megindul a nyál elválasztás. Ez a noisette kávé jó cucc, kár, hogy tejhabbal készül, amit nem lenne szabad fogyasztanom. A desszert az mi más? csokis süti, minden eleme csokis volt és mégsem volt tömény. Csokis tészta, karamell csíkok, pici csoki krém, tejszínhab, csoki szórás. isteni, nem túl édes, a méretben épp akkora, hogy nem telít el; kivéve az orromat az illata.
Ebéd után mentem múzeumba. Fél óra alatt is bejárható, nekem három órába került. Mindent elolvastam, mindent lefordítottam. Kaptunk már marék mini csokit kóstolónak, volt,a mit helyben fogyasztottam, volt amit haza hoztam. Impulzív vásárló vagyok, szóval a szuvenír shopba engem mindig be lehet húzni. Amúgy is akartam egy olyan fekete konyha kötényt, ami négy éve is volt, csak az tönkre ment már. Most fehér volt készleten. Vettem helyette fekete pólót, amire semmi szükségen. Tök jó nézni, ahogy ráfeszül a mellkasomra 🙂 A beépített sörös hordót is kiemeli. Fogynom kell.
Két zacskó meg két tábla csokit vettem, meg még ugyanennyi ajándék csokit bele dobott a táskámba a csaj. Nyami. A csokit is megenném szívesen. A csokival fogok is még találkozni. Anniyra elvarázsolt a shop, hogy a tÍz százalékos kedvezményt elfelejtettem felhasználni. Meg elterelték a fejem arról, hogy beléjük akartam kötni, mert a kiválasztott két zacskó csokiból az egyiket ingyen kellett volna adni az akciós plakát szerint. Azért lássuk be, így jobban jártam.
A főnök asszonyom munkásokat toboroz, én meg segítek neki, de nem értjük meg egymást. Annyira más stílusban kommunikálunk, hogy simán elbeszélünk egymás mellett. Akik jelentkeztek, idáig , egyik sem minőségi munkaerő – mondom ezt úgy, hogy ismerős is jelentkezett. Nincs mit tenni, a szakemberek, már jól fizető helyeken dolgoznak, ide az ember lelkesedésből jön, mert szereti a tájat, mert pici hotelben nincs agyon dolgoztatva, mert felveszik akkor is, ha nem beszéli a nyelvet.
Ez van.
Ma van az tulaj apjának – azaz a birtok alapítójának a szülinapja. Holnap viszek neki egy kis tábla csokit.
Meg holnap segítek a karban tartónak. ha minden igaz, konyhát fogunk festeni.
Monday, January 15, 2024
09:00 – Paradou > 13:00 – Tain l’Hermitage.
Distance traveled: 160 km. price €31. Why all this? Because I’ve been planning to go back to the chocolate museum for a year. The distance of four hundred kilometers from Arles to Barcelona also costs 31 euros.
Today, with half a kilo paid, including half a kilo of gift chocolates, lunch, a train ticket back there, and admission, I spent 141 euros. A long Spanish weekend could have been made out of it.
Still, I’d say today was worth it. I have been waiting for this trip for a long time. It would have been more economical to spend a long weekend in Lyon – if I was already fifty kilometers away, but I really wanted to go. For the past week I have completely isolated myself. I wasn’t in a bad mood, I just didn’t feel like leaving my room. Saying why and where. Last night I said to myself, this is not good. I need to gain some experience if I can’t find company right away. Although, both Tiffanyi and Brice told me to feel free to call them.
I was at the Valrhona chocolate museum. I just found out that the brand name was formed by combining the words Rhone River Valley. It’s not a big museum, but I like it, and I have many fond memories of that area.
It was just undergoing renovation, but I liked the museum even in its current state. The small restaurant moved into the place of the large hall displaying the chocolate sculptures. This hurts. Surely it would not have been possible to find a place for those chocolate sculptures in the other parts of the exhibition? Too bad for them. Anyway, the restaurant is quite good. The price is not bad either, three courses and coffee for twenty-five euros. I thought it would be overpriced, just because they use local chocolate for most of the food. As an appetizer, I got a small slice of pumpkin cookie, which was crowned with chocolate mousse, and next to it, tiny ravioli on a bed of salad with a warm sweet balsamic dressing. I think they used the same raspberry balsamic vinegar that I used for the staff salad. However, it was a good idea to warm up the already cold dish. I asked for duck with risotto as a main course. They made it as crumbly as if it were liver. To this they added dark chocolate sauce plus oranges and mushrooms. The risotto was actually a bulgur side dish, but it was also divine. As I write, salivation begins. This noisette coffee is good stuff, it’s a shame that it’s made with milk foam, which I shouldn’t drink. What else is dessert? chocolate cookie, all its elements were chocolate and yet it was not dense. Chocolate dough, caramel strips, tiny chocolate cream, whipped cream, chocolate sprinkles. divine, not too sweet, just the right size to not fill you up; except for my nose it smells.
I went to the museum after lunch. It can be walked in half an hour, it took me three hours. I read everything, translated everything. We have already received a handful of mini chocolates to taste, some that I ate locally, some that I brought home. I’m an impulsive shopper, so you can always drag me into the souvenir shop. Anyway, I wanted a black kitchen apron that I had four years ago, only it was ruined. White was now in stock. I bought a black T-shirt instead, which I don’t need. It’s great to watch it stretch on my chest 🙂 It also highlights the built-in beer keg. I need to lose weight.
I bought two bags and two bars of chocolate, and the girl threw the same amount of gift chocolate into my bag. Nami. I would also like to eat the chocolate. I will also meet the chocolate again. Anniyra was enchanted by the shop that I forgot to use the 10% discount. They distracted me from the fact that I wanted to join them, because one of the two selected bags of chocolates should have been given away for free according to the promotional poster. Let’s face it, I did better this way.
My boss recruits workers, I help her, but we don’t understand each other. We communicate in such a different style that we simply talk past each other. None of those who have applied, so far, are quality workers – I say this as an acquaintance has also applied. There is nothing to do, the professionals are already working in well-paying places, people come here out of enthusiasm, because they like the scenery, because they are not forced to work in a small hotel, because they hire you even if you do not speak the language.
This is.
Today is the birthday of the owner’s father – i.e. the founder of the estate. I’ll bring him a small bar of chocolate tomorrow.
I’ll help the maintenance guy tomorrow. if everything is true, we will paint a kitchen.
lundi 15 janvier 2024
09h00 – Paradou > 13h00 – Tain l’Hermitage.
Distance parcourue : 160 km. prix 31€. Pourquoi tout ça? Parce que cela fait un an que je compte retourner au musée du chocolat. La distance de quatre cents kilomètres d’Arles à Barcelone coûte également 31 euros.
Aujourd’hui, avec un demi-kilo payé, dont un demi-kilo de chocolats cadeaux, le déjeuner, un billet de train pour y retourner et l’entrée, j’ai dépensé 141 euros. On aurait pu en faire un long week-end espagnol.
Pourtant, je dirais qu’aujourd’hui en valait la peine. J’attendais ce voyage depuis longtemps. Il aurait été plus économique de passer un long week-end à Lyon – si j’étais déjà à cinquante kilomètres, mais j’avais très envie d’y aller. Depuis une semaine, je me suis complètement isolé. Je n’étais pas de mauvaise humeur, je n’avais juste pas envie de quitter ma chambre. Dire pourquoi et où. Hier soir, je me suis dit, ce n’est pas bien. J’ai besoin d’acquérir de l’expérience si je ne trouve pas de compagnie tout de suite. Cependant, Tiffanyi et Brice m’ont dit de ne pas hésiter à les appeler.
J’étais au musée du chocolat Valrhona. Je viens de découvrir que le nom de la marque est né de la combinaison des mots Vallée du Rhône. Ce n’est pas un grand musée, mais je l’aime bien et j’ai de nombreux bons souvenirs de cette région.
Il était en cours de rénovation, mais j’ai aimé le musée même dans son état actuel. Le petit restaurant a remplacé la grande salle présentant les sculptures en chocolat. Cela fait mal. Il n’aurait sûrement pas été possible de trouver une place pour ces sculptures en chocolat dans les autres parties de l’exposition ? Dommage pour eux. Quoi qu’il en soit, le restaurant est plutôt bon. Le prix n’est pas mal non plus, trois plats et café pour vingt-cinq euros. Je pensais que ce serait trop cher, simplement parce qu’ils utilisent du chocolat local pour la plupart des plats. En entrée, j’ai reçu une petite tranche de biscuit à la citrouille, couronnée de mousse au chocolat, et à côté, de minuscules raviolis sur un lit de salade avec une vinaigrette balsamique sucrée et chaude. Je pense qu’ils ont utilisé le même vinaigre balsamique à la framboise que j’ai utilisé pour la salade du personnel. Cependant, c’était une bonne idée de réchauffer le plat déjà froid. J’ai demandé du canard au risotto comme plat principal. Ils l’ont rendu aussi friable que s’il s’agissait de foie. À cela, ils ont ajouté une sauce au chocolat noir ainsi que des oranges et des champignons. Le risotto était en fait un accompagnement de boulgour, mais il était aussi divin. Au moment où j’écris, la salivation commence. Ce café noisette est une bonne chose, c’est dommage qu’il soit fait avec de la mousse de lait, que je ne devrais pas boire. Qu’est-ce qu’un dessert d’autre ? biscuit au chocolat, tous ses éléments étaient chocolatés et pourtant il n’était pas dense. Pâte au chocolat, lanières de caramel, petite crème au chocolat, chantilly, pépites de chocolat. divin, pas trop sucré, juste ce qu’il faut pour ne pas vous rassasier ; sauf mon nez, ça sent.
Je suis allé au musée après le déjeuner. On peut le parcourir en une demi-heure, cela m’a pris trois heures. J’ai tout lu, tout traduit. Nous avons déjà reçu une poignée de mini chocolats à déguster, certains que j’ai mangés localement, d’autres que j’ai ramenés à la maison. Je suis un acheteur impulsif, vous pouvez donc toujours m’entraîner dans la boutique de souvenirs. Bref, je voulais un tablier de cuisine noir que j’avais il y a quatre ans, mais il était abîmé. Le blanc était désormais en stock. J’ai acheté un T-shirt noir à la place, dont je n’ai pas besoin. C’est génial de le voir s’étirer sur ma poitrine 🙂 Il met également en valeur le fût de bière intégré. J’ai besoin de perdre du poids.
J’ai acheté deux sacs et deux barres de chocolat, et la fille a jeté la même quantité de chocolat cadeau dans mon sac. Nami. J’aimerais aussi manger du chocolat. Je retrouverai aussi le chocolat. Anniyra a été enchantée par la boutique et j’ai oublié d’utiliser la réduction de 10 %. Ils m’ont distrait du fait que je voulais les rejoindre, car selon l’affiche promotionnelle, l’un des deux sacs de chocolats sélectionnés aurait dû être offert gratuitement. Soyons réalistes, j’ai fait mieux de cette façon.
Mon patron recrute des ouvriers, je l’aide, mais on ne se comprend pas. Nous communiquons dans un style tellement différent que nous parlons simplement les uns des autres. Jusqu’à présent, aucun de ceux qui ont postulé n’est un travailleur de qualité – je dis cela car une connaissance a également postulé. Il n’y a rien à faire, les professionnels travaillent déjà dans des endroits bien payés, les gens viennent ici par enthousiasme, parce qu’ils aiment le paysage, parce qu’ils ne sont pas obligés de travailler dans un petit hôtel, parce qu’ils vous embauchent même si vous le faites. ne parle pas la langue.
C’est.
Aujourd’hui, c’est l’anniversaire du père du propriétaire, c’est-à-dire du fondateur du domaine. Je lui apporterai une petite barre de chocolat demain.
J’aiderai le gars de la maintenance demain. si tout est vrai, nous peindrons une cuisine.
