Új telefon és egy kis szerencse

Hónapok óta halogatom az új telefonom megvásárlását, pedig tudom, hogy végül ugyanabból a pénzből veszem meg. Akkor miért várjak tovább? Holnaptól tehát új telefonom lesz, a régi, törött darab pedig internet routerként szolgál majd. Közben Barcelonáról, Nizzáról és a mimóza virágzásról álmodom. És persze, megint elhagytam a bankkártyámat – de ezúttal a nevem mentette meg.

---

Hónapok óta halogatom az új telefon vásárlását. Pedig három hónap múlva is ugyanabból a pénzből fogom megvenni. Akkor meg mégis miért várjak? Nem leszek sem jobb, sem rosszabb helyzetben.

Szóval, holnaptól lesz egy új telefonom. A régi, sokszorosan törött, de még működő készülékből pedig internet router lesz az ablakban, mert nálunk a belső terek akár digitális detoxként is funkcionálhatnának.

Akarok menni Barcelonába, Nizzába, és megnézni a mimóza virágzást. Nizza talán összejön.

Megint elhagytam a bankkártyámat. A városszéli bevásárlóközpontban még használtam, de amikor a belvárosi pékségben fizettem volna, már nem volt meg. Gyorsan le is zároltam.

Egy órával később hívtak a nyelviskolából: egy ismerősük megtalálta a kártyámat, és most az iskolában vigyáznak rá. Kiderült, hogy a titkárnő barátnője talált rá, és mivel furcsának találta a nevemet, megmutatta a titkárnőnek. Ő pedig azonnal felismerte.

Magyarországon a nevem – Varga László – roppant unalmas és gyakori. Itt viszont a városban nincs még egy ember az én keresztnevemmel. Tulajdonképpen épp a nevemnek köszönhetem, hogy visszakaptam a kártyámat.

Arles, 2025.02.04.