Határátlépések

Jegyzetek városokról, dátumokról, emberekről és belső elmozdulásokról. Apró jelenetek Hurghadából, Budapestről és a gondolatok közti határsávból. Nem történetek – inkább lenyomatok.

---

Kimásoltam a naplós applikációm tartalmát.

Hurghada, január 19.
Azt hiszik, munka nélkül lehet pénzt keresni.
És jól hiszik, mert kapnak…
Például, ha az elhagyatott strandon azt mondaná a csöves:
„Én itt felszedem a szemetet, és figyelek a táskádra, amíg úszol, ezért adj nekem húsz fontot.”
Persze, szívesen.
De ez az ember itt ül a parton, a gyönyörű, tiszta tengervíz mellett, és mégis tetőtől talpig mocskos.

Kedd, január 20.
Te ugyanúgy nem férsz bele a normalitások alkotta keretekbe, mint például én.
Miért pont te hiányzol?

Idézet, január 20.
„Légy kíváncsi az emberekre.”
Jakupcsek Gabriella
Mi lenne, ha mindenkivel úgy csinálnék, mintha ő is egy riport alany lenne?

Vasárnap, január 25.
Nincs tudatosság abban, ahogy földrajzonként máshogy írom az időt.
Budapesten kettősponttal írják: 15:23
A franciák felső indexbe teszik: 15²³
Egyiptomban angolul beszélek: du 3:23
Eddig fel sem tűnt, csak ahogy visszalapoztam.
Úgy tűnik, váltok a határon.

A nemzetközi holokauszt napja, január 27.
Libération du camp d’Auschwitz–Birkenau
Azért hoztam a címet, mert nekem azt tükrözi, hogy ők a felszabadulást ünneplik.
Majd lejjebb elmesélik, mik voltak ennek a napnak az előzményei.
Ők is nagyon plasztikusan elmesélnek mindent, de alapvetően optimisták.
Mintha az lenne az üzenet: ennek már vége, és gondoskodjunk róla, hogy soha ne ismétlődhessen meg.

Vasárnap, január 25.
Amiről nem beszélünk Podcast – ADHD és diszkalkulia epizód
De én jól tudok számolni.
Annyi, hogy gyakran keverem fel a számokat és a betűket.
Mondja a riportalany, hogy tud táncolni, de egy koreográfiát nem tud leutánozni.
Nálam ugyanez.
Táncórán sehogy sem tudtam lekövetni a többieket, de ha nem kell másokat követni, csak a zenére figyelek, az jól megy.
Autóvezetés hasonló.
Ha mondja vagy mutatja, merre tekerjem a kormányt, akkor nekimegyek valaminek.
Ám ha azt mondom a kollégának: hagyj magamra, akkor bármilyen szűk helyre betolatok.
Miután ezt leírom, jut eszembe, hogy talán túl sokat agyalok.
Tegnap az internetes kereső azt mondta, hogy a túl sok önelemzés miatt is lehet ideges valaki.
Az internet az csak internet, de azért ez elgondolkodtató, még így is.

Szombat, január 24. – 24 Celsius
Elolvastam Lackfi János – Muzsika című versét.
Amúgy ez egy olyan vers (és könyv), amelyben Istenhez imádkozik.
Melyek után nekem romantikus gondolataim támadtak:

Ott vagyok minden lélegzetedben,
kitöltöm léted szövetének hiányzó réseit.

Strandolós szombat, január 24.
Vajon miféle tudománynak hódolnak ők, akik lejönnek a napfényes strandra, majd nem egymással, nem a pihenéssel foglalkoznak, hanem a kis kamerával?
Ennek a csajnak mennyire van izgalmas élete, ha le sem teszi azt a kamerát?
Neki megfelelő, ha az újgazdag pasija egész végig csak telefonál mellette.
Ez is egy élet.
Reméljük, így is meg lehet élni egy pillanatot.

Hurghada, 2026.01.16.
– Túl sok jó van ebben a világban.
– Tényleg?
– Igen, csak nem ennek van hírértéke.
Jónak lenni unalmas.

Hétfő, 2026. január 12.
Épp Krasznahorkait olvasok.
Például ott van a magas kultúra versus bóvli kérdése.
Én azt gondolom, hogy például a Dupla Kávé jellegű tingli-tangli zenének is van helye.
Mert vannak emberek, akiknek ez örömet okoz.
És hát ez lenne a lényeg.
(Persze, még jobb lenne, ha nemcsak örömet okozna, hanem fejlesztene is…)

Egyébként engem el lehet vinni egy falubéli mulatósba, ott is jól fogom magam érezni.
Azonban igencsak elkeserednék, ha azt valaki a szórakozás csúcsának tekintené.

Hurghada, 2026.01.12.
Az, ha a szél magasan játszik egy nejlonzacskóval, az itt már teljesen ingerküszöb alá megy.
Észre sem vesszük, akár egy látóhatáron szálló szalmaszálat.

Hétfő, 2026.01.12.
Továbbra is Krasznahorkait olvasok.
Ez a gondolat, hogy mi végre vagyunk a földön,
és a szaporodás egyetlen értelme maga a szaporodás,
vagy az élet célja maga az élet…
Ezek és ehhez hasonló gondolatok mostanában sok műben visszaköszönnek – vagy legalábbis nálam.

Hurghada sétány, 2026.01.11.
„Olyan határozottsággal jön az az ember, hogy még a levegő is kitér előle.”

Hurghada, 2026.01.11.
Ha valami olcsó, az első kérdés, amit fel kell tenni: miért olcsó?
Mindennek ára van.

Szerda, miután chatteltünk
Amúgy is mindig félek attól, ha nálad kell aludnom.
Mert nem tudsz úgy feldühíteni, hogy ne akarnék rögtön utána felperzselődni a szemed villámlásában.
Roppant nehéz megállni tőled egy lépésre.

Üzenetváltások, 2026.01.06.
Azt gondolom, felesleges lenne megkérdeznem, hogy jól telt-e a pihenés, hisz épp ez lenne a lényege.
Amúgy kíváncsi lennék, hogyan telnek a napjaid.

Tarr-vágásos hajvágás után
Praktikus, hogy a hajmosás és szárítás együtt körülbelül, nagyságrendileg 37 másodpercet vesz igénybe.

---

Crossing Borders

Notes about cities, dates, people, and inner shifts.

---

Franchir les frontières

Des notes sur des villes, des dates, des personnes et des déplacements intérieurs. De petites scènes de Hurghada, de Budapest et de la frontière des pensées. Pas des histoires, mais des traces.

---