Marseille, 2023 dec 23.

Karácsonyi fiesta | Christmas fiesta | Parade de Noël

Marseille, 2023 december 23, szombat
08:00 Már fél órája küzd értem helyettem az ébresztő óra.
08:30 A fél óra pont elég volt, borotválkozáshoz, öltözéshez. Szerencse, hogy tegnap mindent előkészítettem. Kezdődhet a fél órás séta a buszig.
09:45 Ezt benéztem. Nincs csomagmegőrző az Arles állomáson. Most cipelhetem végig a városon ezt a két dög nehéz hátizaákot.
10:30 Felhívtam a nagymamámat. Töle szoktlan módon csak húsz percet beszélt. 🙂 Az a jó az öregekben, hogy náluk már felhalmozódtak a szórakoztató sztorik. Útban a tizenegyedik dédunoka. 
11:00 Kis forralt bor a városháza téren. Nagyon nagyon sajnálom. hogy nem leszek itt az ünnepek alatt. Itt az emberek ünnepelnek.  Nincs lecserélve a lejátszási lista, csak kiegészítve.  Nincs giccs, nincs áhitat és nem hiányzik a meghittség sem. Ma délután, tánc műsor lesz a téren, a városházán pedig ünnepi fogadás. Este pedig tűzijáték. Nagyon nagyon hiányozni fog ez a város.
Amúgy, tegnap miközben az éjszakai égboltot fotóztam sikerült végignéznem egy tüzijátékot a távolban és láttam két hulló csillagot.  Nem tudtam mit kivánni.  Ott, abban a pillantban semmi nem hiányzott az életemből.
11:30 Ez a piac mindíg lenyűgöz. Mondjuk engem az összes piac. Végre megtaláltam a olíva bogyó formájú és színű kulcs tartót. Október óta háromról öt euró lett az ára.  Még, egy levendula mag, még egy zokni.  A kedvenc kávézómban nem volt érdemleges cukrász kínálat.  Ez egyre kevesebb helyen van sajnos.  Majd megkostolom a karácsonyi krémes sütit Marseilleben.
13:30 Marseille állomás szokás szerint kaotikus. A forgalom kinőtte ezt a gyönyörű épületet. A két táskára hat euróért vigyáznak.
13:44 Ez aztán az igazi öt dimenziós plakát! Olvasom a metróban, hogy délelőttönként piac van a régi kikötőben és szinte azonnal megcsapja az orromat a halszag.  Valóban piac volt, már mossák a teret az árusok után.  Ugyanis itt az a szokás, hogy kikötnek a halászok a rakpartra és szépen  eladják helyben az aznap reggeli fogást. 
13:45 Kb. föld felett repülök végig az utcákon. Imádom az összes illatot, színt, éneket. Churroz öt euróért, fűszeres forralt bor három euróért és egy szelet copa sonka, ami olyan finom, hogy mindjárt elélvezek a gyönyörtől. Az árus,  röhög rajtam és azt mondja ad kedvezményt, ha megveszem az egész sonkát. Megvenmém, de hova teszem, nincs több hely a táskámban.
14:00 Így is lehet koldulni. A pasas kirakott a földre három sakk táblát és három perselyt.  Játszik mindenkivel. Ez, azért is tetszik, mert legalább a magányos emberek is találhatnak társaságot.
14:15 vettem még egy vászon táskát. Így már mindkét húgom ajándékát be tudom csomagolni.  Nem, nem veszek papírt.  Elösször is, mert az előttem álló ezerkétszáz kilóméteren szarrá megy. Másrészt, Mi történik a csomagolásokkal az átadás után két órával? Ezt a költői kérdést most itt hagyom. Értem én, hogy fokozza az élményt;  a gyerekek ajándékát majd apámnál becsomagolom valamibe.  Én amúgy is mindíg dísz tasakba szoktam tenni az ajándékot. Idén, ez a dísz tasak vászonból lesz.
14:30 A városháza előtti parton fesztivál hangulat van. Itt ilyen egy adventi készülődés.  Utca zenészek vidám nótákat húznak és egy gyönyörű művésznő táncol rá.
Én most komolyan el akarok innen menni? Keletre .
14:45 A kikötő másik oldalán, ahol az éttermek vannak, bele botlok egy rezes bandába akik manónak és mikulásnak öltözve járják az utcákat.  kissé feljebb az elegánsabb vásárló utcákban egy másik rezes banda. Ma még klasszikus karácsonyi zenét nem hallottam.
15:00 Az opera elötti téren tangó bemutató és tánc tanítás. A szenvedély és az érzékiség szavak között vacilálok mialatt, az ötven éves fószert figyelem ahogy a partnerét emelgeti, miközben az spárgát mutat be a levegőben.  Közel egy órára elvesztem magam.
Azon tűnődöm, vajon hány arca van a szerelemnek? Minden nőt másképp szerettem és mindegyik csodállatos volt és felejthetetlen.
Eszembe jut a legutolsó szerelem. Mi történne, ha mégis egybe kelnénk? Lenne néhány lángoló évünk és közben felégetnénk magunk körül mindent. Megérné vajon?
Vajon, milyen lenne az a világ, ahol minden ember azt a partnert választja, akinek a mosolyában jól érzi magát?
16:00 Olasz étterem a parton. Karácsonyi akcióban a szarvasgombás tészta.  Ez a szarvasgomba, ez valami varázsgomba.  A mennyekben érzem magam. Roséval együtt huszonhárom euró.
16:45 Még egy utolsó séta a kikötőben – csak mert olyan jó itt létezni.
17:20 A Paul pékség hálózat cukrász pultjai is üresek. Ezt a karácsonyi sütit elnapolom egy évvel.
18:10 Horvát buszsofőr,  normálisnak látszik, időben indul. Közben tesómmal telefonálok. Jó érzés, hogy egy ici – picivel gyakrabban beszélek a tesóimmal. 
Remélem holnap délután  egy órakor késés nélkül érkezünk  Zágrábba. Csak egy órás várakozásom van az átszállásra. Nemzetközi viszonylatban az nagyon kevés.
21:02 Hamarosan beérünk Nizzába. Nyolc perces késéssel.

Marseille, Saturday 23 December, 2023
08:00 It’s been half an hour since my alarm clock went off.
08:30 Half an hour was just enough time to shave and get dressed. Luckily, I had prepared everything yesterday. The half hour walk to the bus can begin.
09:45 I checked this. No luggage lockers at Arles station. Now I have to carry these two heavy backpacks through town.
10:30 I called my grandmother. Unusually, she only talked for twenty minutes. 🙂 The good thing about old people is that they’ve already got an accumulation of amusing stories. The eleventh great-grandchild is on the way.
11:00 Some mulled wine in the town hall square. I’m very sorry I won’t be here for the holidays. People are celebrating here. No playlist has been replaced, just added to. No kitsch, no reverence and no lack of intimacy. This afternoon, there will be a dance show in the square and a festive reception at city hall. And in the evening, fireworks. I’m really going to miss this town.
By the way, yesterday while photographing the night sky I managed to watch a firework display in the distance and saw two shooting stars. I didn’t know what to wish for. There, in that moment, nothing was missing from my life.
11:30 This market always amazes me. Well, all markets impress me. Finally found a key holder in the shape and color of an olive berry. Since October it has gone from three to five euros. Still, a lavender seed, another sock. My favorite coffee shop had no worthwhile pastry offerings. It’s becoming fewer and fewer places, sadly. I’ll try the Christmas cream cake in Marseille.
13:30
Marseille station is chaotic as usual. Traffic has outgrown this beautiful building. The two bags are being looked after for six euros.
13:44 This is a real five-dimensional poster! I read on the metro that there is a market in the old port in the mornings and almost immediately my nose is stung by the smell of fish. It was indeed a market, they are already washing the square after the vendors. It is customary here for the fishermen to moor on the quay and sell their catch of the morning.
13:45 I’m flying through the streets, about above ground. I love all the smells, colours and songs. Churroz for five euros, spicy mulled wine for three euros and a slice of copa ham so delicious I’m about to come. The vendor, laughing at me, says he’ll give me a discount if I buy the whole ham. I take it, but where do I put it, I have no room in my bag.
14:00 You can beg like that. The man has put three chess pieces and three bushels on the floor.14:00 You can beg like this. The guy put three chess boards and three bushels on the floor.He plays with everyone. I like that, because at least lonely people can find company.
14:15 I bought another canvas bag. Now I can pack both my sisters gifts. No, I’m not buying paper. First of all, because it’s shit on the thousand miles ahead of me. Second, what happens to the wrapping two hours after the delivery? I’ll leave that rhetorical question for now x I get it, to enhance the experience, I’ll wrap the kids’ gifts in something at my dad’s house. I always put the presents in a gift bag anyway. This year, this gift bag will be made of canvas.
14:30 There is a festival atmosphere on the beach in front of the town hall. It’s like an Advent preparation. Street musicians play merry tunes and a delightful spacemaker dances to them.
Do I really want to leave here? To the east.
14:45 On the other side of the harbour, where the restaurants are, I bump into a band of reeses dressed as elves and Santa Claus. I haven’t heard any classical Christmas music today.
15:00 In the square in front of the opera house, tango demonstration and dance lessons. I waver between the words passion and sensuality as I watch the fifty-year-old dude lift his partner while he demonstrates the asparagus in the air. For nearly an hour, I lose myself.
I wonder, how many faces does love have? I loved each woman differently and each one was beautiful and unforgettable.
I think of the last love. What would happen if we did get married? We’d have a few blazing years and burn everything around us. Would it be worth it?
What would a world be like where everyone waited for the partner whose smile made them feel good?
16:00 Italian restaurant on the beach. Christmas in action with truffle pasta. This truffle, it’s some kind of magic mushroom. I feel like I’m in heaven. Twenty-three euros with rosé.
16:45 One last walk in the harbour – just because it’s so nice to exist here.
17:20 The pastry counters of the Paoul Bakery network are empty I’m putting off this Christmas cake for a year.
18:10 Croatian bus driver, looking normal, leaves on time. Meanwhile, I’m on the phone with my brother. It’s nice to talk to my brothers a tiny bit more often.
Hopefully we will arrive in Zagreb tomorrow afternoon at one o’clock without delay. I only have an hour to wait for my transfer. That’s very little by international standards.
21:02 We will arrive in Nice soon. Eight minutes late.

Marseille, samedi 23 décembre 2023
08:00 Cela fait une demi-heure que mon réveil a sonné.
8h30 Une demi-heure, c’est juste le temps de me raser et de m’habiller. Heureusement, j’avais tout préparé hier. La demi-heure de marche jusqu’au bus peut commencer.
09:45 J’ai vérifié. Il n’y a pas de consigne à bagages à la gare d’Arles. Je dois maintenant porter ces deux lourds sacs à dos à travers la ville.
10h30 J’ai appelé ma grand-mère. Fait inhabituel, elle n’a parlé que pendant vingt minutes. 🙂 Ce qu’il y a de bien avec les personnes âgées, c’est qu’elles ont déjà une accumulation d’histoires amusantes. Le onzième arrière-petit-enfant est en route. 
11:00 Vin chaud sur la place de l’hôtel de ville. Je regrette de ne pas être là pour les fêtes. Les gens font la fête ici.  Aucune liste de lecture n’a été remplacée, juste complétée.  Pas de kitsch, pas de révérence et pas de manque d’intimité. Cet après-midi, il y aura un spectacle de danse sur la place et une réception festive à l’hôtel de ville. Et le soir, un feu d’artifice. Cette ville va vraiment me manquer.
D’ailleurs, hier, en photographiant le ciel nocturne, j’ai réussi à regarder un feu d’artifice au loin et j’ai vu deux étoiles filantes.  Je ne savais pas quoi souhaiter.  Là, à cet instant, rien ne manquait à ma vie.
11:30 Ce marché m’impressionne toujours. En fait, tous les marchés m’impressionnent. J’ai enfin trouvé un porte-clés de la forme et de la couleur d’une baie d’olive. Depuis octobre, il est passé de trois à cinq euros.  Encore une graine de lavande, une autre chaussette.  Mon café préféré ne proposait aucune pâtisserie digne d’intérêt.  Il y en a de moins en moins, hélas.  J’essaierai le gâteau à la crème de Noël à Marseille.
13:30
La gare de Marseille est chaotique comme d’habitude. Le trafic est devenu trop important pour ce beau bâtiment. Les deux sacs sont pris en charge pour six euros.
13:44 C’est une vraie affiche en cinq dimensions ! Je lis dans le métro qu’il y a un marché sur le vieux port le matin et presque immédiatement mon nez est piqué par une odeur de poisson.  C’était bien un marché, ils sont déjà en train de laver la place après les vendeurs.  Il est de coutume ici que les pêcheurs s’amarrent sur le quai et vendent leurs prises du matin. 
13:45 Je vole dans les rues, à peu près au-dessus du sol. J’aime toutes les odeurs, les couleurs et les chansons. Churroz à cinq euros, vin chaud épicé à trois euros et une tranche de jambon copa si délicieuse que je suis sur le point de jouir. Le vendeur, se moquant de moi, me dit qu’il me fera une réduction si j’achète le jambon entier. Je le prends, mais où le mettre, je n’ai pas de place dans mon sac.
14:00 On peut mendier comme ça. Le gars a mis trois échiquiers et trois boisseaux par terre.Il joue avec tout le monde. J’aime bien ça, parce qu’au moins les gens seuls peuvent trouver de la compagnie.
14:15 J’achète un autre sac en toile. Maintenant, je peux emballer les cadeaux de mes deux sœurs.  Non, je n’achète pas de papier.  D’abord parce que c’est de la merde sur les milliers de kilomètres qui m’attendent. Ensuite, qu’advient-il de l’emballage deux heures après la livraison ? Je laisse cette question rhétorique pour l’instant x J’ai compris, pour améliorer l’expérience, j’emballerai les cadeaux des enfants dans quelque chose chez mon père.  De toute façon, je mets toujours les cadeaux dans un sac cadeau. Cette année, ce sac cadeau sera en toile.
14:30 Il y a une ambiance de fête sur la plage devant l’hôtel de ville. C’est comme une préparation à l’Avent.  Les musiciens de rue jouent des airs joyeux et un charmant spacemaker danse sur ces airs.
Ai-je vraiment envie de partir d’ici ? Vers l’est.
14:45 De l’autre côté du port, là où se trouvent les restaurants, je tombe sur un groupe de reeses déguisés en elfes et en Père Noël. Je n’ai pas entendu de musique classique de Noël aujourd’hui.
15:00 Sur la place de l’opéra, démonstration de tango et cours de danse. J’hésite entre les mots passion et sensualité en regardant le quinquagénaire soulever sa partenaire tout en faisant une démonstration d’asperges en l’air.  Pendant près d’une heure, je me perds.
Je me demande combien de visages a l’amour. J’ai aimé chaque femme différemment et chacune était belle et inoubliable.
Je pense au dernier amour. Que se passerait-il si nous nous mariions ? Nous aurions quelques années flamboyantes et nous brûlerions tout autour de nous. Cela en vaudrait-il la peine ?
À quoi ressemblerait un monde où chacun attendrait le partenaire dont le sourire lui fait du bien ?
16:00 Restaurant italien sur la plage. Noël en action avec des pâtes à la truffe.  Cette truffe, c’est une sorte de champignon magique.  J’ai l’impression d’être au paradis. Vingt-trois euros avec le rosé.
16:45 Une dernière promenade dans le port – juste parce que c’est si agréable d’exister ici.
17:20 Les comptoirs de pâtisserie du réseau Paoul Bakery sont vides, je repousse d’un an ce gâteau de Noël.
18:10 Le chauffeur du bus croate, l’air normal, part à l’heure. Pendant ce temps, je suis au téléphone avec mon frère. Cela fait du bien de parler à mes frères un peu plus souvent. 
J’espère que nous arriverons à Zagreb demain après-midi à 13 heures sans retard. Je n’ai qu’une heure à attendre pour mon transfert. C’est très peu par rapport aux normes internationales.
21:02 Nous arriverons bientôt à Nice. Huit minutes de retard.