Tánc, Foci és Megfáradás

Most már kezdem érteni, hogy valami változtatásra van szükség az életemben. Egyre több buliba járok, de mégis úgy érzem, mintha fal állna előttem, és nem tudnék kapcsolódni másokhoz. Minden alkalommal reménykedem, hogy talán most sikerül, de valamiért mégis mindegyik alkalommal egyedül maradok. Elgondolkodtató, hogy mi lehet ennek az oka, de talán ez a kulcs a megoldáshoz. Gyönyörűen nyitott kérdések ezek. Talán hamarosan megtalálom rájuk a választ.

---

Ugyanis ma megint buliban voltam, és a tánctéren volt egy lány, lehetett olyan, majdnem velem egykorú, olyan 30 év körüli, aki nagyon lelkesen táncolt, valószínűleg egy picit be volt csípve; fel-alá ugrálgatott a tánctéren…

Mi van akkor, hogyha én nem vagyok képes kapcsolódni emberekhez jelen pillanatban, és ez látszik, vagyis hát érzik, és ezért van az, hogy olyan, mint hogyha lenne előttem egy fal, és arról pattannának vissza a lányok.
Voltak más lányok is a tánctéren – tegnap este is. Én pedig végig egyedül táncoltam. Amúgy jól éreztem magam – ma is, meg tegnap is. Így is jó, de talán lehet ezt másképp csinálni.

Ez a mai leányzó, pont olyan őrült módon táncolt, mint én; szóval lelkesen és nem foglalkozott senkivel és semmivel. Táncolt és ugrált, mint én. Néha odakeveredett a közelemben és miníg pontosan egy lépéssel előtem – minden különösebb reakció nélkül – visszafordult.
Nem tudtam hozzá kapcsolódni, de talán máshoz sem.

Munkát tekintve egy szokásos munkalap – majdnem, mert tele a búrám a cukrásszal, de de neki is elege van már belőlem; Kezd egyre jobban hangulat ember lenni, nekem meg nem fejlődik sem a kommunikációs képességem, sem a kézügyességem.

Fél tízkor már indultam le a faluba. Azért végeztünk ilyen gyorsan, mert a három szakács rohant haza focimeccset nézni. Ma van a foci Európa Bajnokság döntője; bevallom magam is emiatt indultam le a faluba. Gondoltam, kiülök a főtérre, és én is megnézem a meccset, le is értem. Azonban nem csupán foci fogadott, hanem vidámpark, tánctér, nagy színpadon zenekar, hisz, ma nemzeti ünnep van Franciaországban, és náluk az ünnep az egy elég erős buli hangulattal jár együtt.
Megálltam a színpad előtt, előttem a tizennégy tagú zenekar, ha jobbra forgattam a fejemet, ott pedig egy nagy kivetítőn a spanyolok az angolokat alázták.
A zenekar kettőig szokta húzni, én negyed kettőkor leléptem. Ez egy nagy zenekar: két fiú táncos, két lány, két énekes lány, két férfi énekes, három trombita, két gitár, szintetizátor, dob. Profik voltak.
Elfáradtam, bevallom őszintén. Csütörtök, péntek Avignonba voltam színházi fesztiválon, szombat hajnalban ötkor értem haza, délután aludtam, szombat éjszaka munka után átmentem a szomszédos faluba táncolni, hajnali egy után értem haza, ma lementem a közeli faluba, hogy megnézzem a meccset, ehelyett megint belefutottam egy bálba.

Már itt a szobám mélyén, azon tűnődöm, hogyan tudnék magamon változtatni, mi az oka, hogy egy csomó nő van körülöttem, de egyszerűen lepattannak rólam? Miért nem lehet hozzám kapcsolódni? Hogy működik az, hogy nem tudok kapcsolódni másokhoz? Mi ennek az oka? Mi áll a háttérben? Gyönyörű, nyitott kérdések.
2024. július 14. vasárnap