Tengeri szellők ragyogása

A tengeri szellő keltette áramlattal szemben úszom, miközben a vízen csillogó napfényben fürdőzöm. A természet és a tenger harmóniája magával ragad, miközben új gondolatokkal töltődöm fel.

Annak ellenére, hogy napokkal korábban elterveztem, nem sietek reggel. Ma csak tízkor indul a napom. Fél kettőkor, a piacon vásárolt szárított paradicsomot eszem reggelire, miközben a partra tartó buszt várom. Egy kis vásárlás után négykor kiterülök Saintes-Maries tengerparti homokjában. Az idő kellemes, nincs túl meleg, ilyenkor már csak a németek maradnak meg a vízben. Gyerekkoromban, ha májusban a hőmérséklet elérte a tizennyolc Celsius-fokot, már rövidnadrágra váltottunk; a huszonkét fokos balatoni víz és levegő már szinte tökéletes volt. Most huszonhat fok van, éjszakára pedig tizennyolcat jósolnak. Ezért hoztam kabátot és fürdőruhát is. Egy kis szunyókálás után a fürdőruha mellett döntök. A víz elsőre hűvösnek tűnik, de úszáshoz és kagylógyűjtéshez pont megfelelő, és a szél sem zavar.

Ahogy a széllel szemben úszom, filozófiai gondolatok jutnak eszembe. Sokan azt hiszik, hogy árral szemben úszni a legnehezebb. Pedig az csak lassú haladás, fel tudsz készülni rá, és bár kissé lassabban jutsz előre, a tömeg kikerülhető. Az igazi kihívás akkor jön, amikor oldalról támad a szél. Erre nem lehet igazán felkészülni, és az oldalról érkezők sosem kíméletesek, könnyen elsodorhatnak, szemben azokkal, akik nyíltan állnak eléd.

A mai napom fogyasztása igazán környezetbarát: egy bagett, sajt, szalámi, paradicsom, szőlő. Este elfogy az utolsó morzsa is. Tudom, hogy nem sok, de ha nem vagyok éhes, minek egyek többet? A naplemente pontosan úgy hozza el a tenger arany ragyogását, ahogy szeretem. Szeretem ezt a helyet, szeretem ezt a látványt.

Saintes-Maries-de-la-Mer, 2024. szeptember 23., hétfő.