Tűz, jazz és fagylalt – egy szentes este Fontvieille-ben

Egy szelíd vasárnap munka után egy fagylalt, némi jazz, népviselet és egy tűzszentelés várt rám – teljesen váratlanul. A helyiek ünnepe egyszerre volt szakrális, közösségi és megható. Valami olyasmi, mint nálunk Szent Iván éje – csak máshogy.

---

• A tűz szentelés
  Fontvieille, 2025. június 22. vasárnap

A munka?
Egész higgadt napot töltöttem el a bokrok között. Ez köszönhető azoknak – vitaminnak számító – tablettáknak is, amilyeneket a 2019-es németországi, strasbourgi munkáim során is használtam. Akkor a fő összetevő a levendula volt, ebben meg a macskagyökér, meg néhány hasonló növény.
Ezek pont annyira alkalmasak az elveszettség kezelésére, mint a fogyókúrás porok a testkép változtatására: láttunk már olyat, hogy működik…

Egy kis délutáni szieszta után átmentem a szomszéd faluba, Fontvieille-be.
Nem tudtam, hogy tűzszentelés is lesz.

Kezdésként hódoltam az élvezetnek egy fagylaltkehellyel.
Majd jött egy kellemes jazz koncert – ezt sem írták le előre.

Este kilenckor felvonulás indult a főutcán, a helyi népviseletekben. Egészen fiatalok és idősek együtt; viseletek nemcsak az ünnephez, hanem a munkához, tánchoz, délutánokhoz is.
Arra számítottam, hogy ezután koncert lesz és tánc – aminek már csak az első részét tudtam volna meghallgatni, hisz vissza kellett érnem a tízes esti műszakomra.

Ehelyett a piac téren még volt szerencsém megfigyelni egy rövid néptáncbemutatót.
Majd jött a (fekete bőrű, hétköznapi szürke öltönyt viselő) pap, aki megáldotta az új tüzet.
Tudom, hogy ezután indult meg az élő zene, mert korábban már láttam, ahogy a parkolóban készülődtek.

Visszaérkezvén elmeséltem mindezt a recepciósnak, aki azonnal tudta, hogy ez az egyik helyi szent ünnepe – és hogy szinte minden faluban van ilyen esemény.
Szóval akkor ez olyasmi, mint nálunk a Szent Iván-éji mulatság.