Még hogy az olvasásnak nincs hatása

Van az a könyv, amelyik nem akkor dolgozik benned, amikor olvasod, hanem utána, amikor már egészen mást kellene csinálnod. Krasznahorkai Háború és háború című regénye nálam ilyen lett: egyszerre dobta fel a történelem, a saját életem, a munka, a szabadság és a jövő kérdéseit.

Szombat, 2026. április 25.

Elolvastam Krasznahorkai László Háború és háború című művét, és keletkezett néhány szerteágazó gondolatom.

„Az élet egy keringő,
mit eltáncolsz a sírig.
Sorsod csupán attól függ,
kivel táncolod végig.”

Talán Goethe írta.

A történelem ismétli magát.
A történelem körbeforog.

De ha kör, akkor melyik oldala a legfontosabb?

A múltunkban benne van a jövőnk. Vegyük észre, hogy egy historikus könyvben is ott lehet a saját jövőnk. Nemcsak az, ami megtörtént, hanem az is, ami újra megtörténhet velünk.

A történelem körbeforog. De kivel? Milyen partnert választunk? Milyen partner adatik?

Üzletben, sörözésben, filozofálgatásban, ágyban, konyhaasztalnál?

És akkor megint ugyanott vagyok: a körnek melyik oldala a legfontosabb?

Most mindent egyszerre kellene csinálnom, miközben a figyelmem százfelé menne.

Hol laknak a gondolataim?

Kell egy rendszer.

Minden este ki kell találni a másnapi feladatlistát. Egyúttal össze kell foglalni, mit csináltam aznap. Mindig, amikor a nap végére érek.

Ennek a könyvnek is visszatérő kérdése, hogy mi végre vagyunk a földön.

Én sem tudom.

Kell-e egy magasabb rendű cél? Miért nem elég annyi, hogy jól akarok élni? Számít az, hogy hol? Talán inkább az számít, hogy mit csinálok, és kivel.

Nálam ez most a jó kérdés.

Az elmúlt fél év egyik konklúziója, hogy vannak álmaim, amelyek véghezvihetőek. Hosszú távúak, de én mégis most akarom őket.

Lakókocsi. Írás. Turizmus. Irodai munka. Hétvégi túrák.

Álljon ennyiből az életem.

Mi volt az eddigi nyaralások haszna?

Jobban tudom, ki vagyok. Jobban tudok távolabbról nézni a dolgokra.

A legtöbb dolog, amit fontosnak hiszünk, nem fontos.

Ami fontos: a megélt pillanat.

Meg az, hogy következetesen levonjam a tanulságokat a jövő számára. A saját jövőm számára.

Ja, és ismerni és értelmezni kell a múltat, hogy lássuk a jövőt.

Amennyit távolodtam önmagamtól, ugyanannyit közelebb is kerültem önmagamhoz.

Köszönöm a fél év pihenőt.