Zuhany alatti számvetés
Nyolc év emléke egyetlen gondolattá gyűrődött a gőzben: tényleg mindig volt nálam pénz? Korfu, botrányok, újrakezdések és egy kis pénzügyi rutin — mégis elfutok a stabilitás elől. Miért ijeszt meg a tervezhetőség, ha végre rendben van az anyagi helyzetem?
Az imént, zuhanyzás közben azon tűnődtem, hogy az utóbbi nyolc évben nem volt olyan, hogy ne lett volna százezer forint a zsebemben.
Pedig ez nem így igaz.
2023 ősze volt az, amikor már nem csak ki voltak fizetve a számláim, hanem hétvégente tudtam kirándulni, és még ezután is maradt pénzem.
Inkább ösztönösen, mint tudatosan, azóta figyelek rá, hogy két-háromszáz euró mindig maradjon; sőt, már nem is hagyom, hogy olyan könnyen elvegyék az egy szem pénztárcámat: szétosztom az összeget három bankkártya és a készpénz között.
2017 októbere óta, bár a vagyonom a nulla és az ezer euró között ingadozott, mindig tudtam, hogy a következő harminc napban lesz ezer euró bevételem.
Érdekes, hogy 2015-ig terveztem.
Akkoriban, volt szürke hétköznapi életem, szürke hétköznapi munkával.
Ezzel szemben 2017 óta nem tervezek, csak élek, hónapról hónapra.
Mi változott 2017-re?
Kezdjük ott, hogy 2016 év elején volt egy nagy botrány a munkahelyemen; engem is kidobtak a cégből.
Másfél évvel később már megint elmondhattam, hogy az (új) munkahelyem megbecsül és megfizet.
Az októberi korfui nyaralás után mondtam ki, hogy van pénzem, van szállásom, nem üres a hűtőm, el tudok menni úszni, szaunázni.
Ez volt Korfu egyik hozadéka: észrevettem, hogy talpra álltam; ha egy görög nyaralást ki tudok fizetni, akkor már meg tudom oldani az anyagi problémákat.
Korfu sziget másik fordulatát Dalminak köszönhetem, akivel a nyaralás alatt ismerkedtem meg, majd, miközben kikosarazott, a fejemre olvasott olyan személyiségfejlődésbeli anomáliákat, amelyeken sokszor és hosszan gondolkodtam azóta.
Neki köszönhető, hogy elindult egy változás.
Így most, 2025. október 14-én, Paradouban sétálgatva, azon kellene elgondolkodnom, hogy ha hosszú évek óta rendezett az anyagi helyzetem, akkor miért félek a stabilitás gondolatától?
Miért félek a tervezhetőségtől?
Steam-Side Stocktake
Eight years of memories condensed in the steam: did I really always have cash on me?
Corfu, scandals, restarts, and a bit of money routine — yet I still run from stability.
Why does planning scare me now that my finances are finally in order?
Just now, in the shower, I found myself thinking that in the last eight years there wasn’t a time I didn’t have a hundred thousand forints in my pocket.
But that isn’t quite true.
It was autumn 2023 when not only were my bills paid, I could go hiking on weekends and still have money left over.
Since then—more instinctively than deliberately—I make sure there’s always two to three hundred euros left; and I no longer let my one and only wallet be taken so easily: I split the money across three bank cards and some cash.
Since October 2017, although my wealth has fluctuated between zero and a thousand euros, I’ve always known I would have a thousand euros of income in the next thirty days.
Funny that I planned things up to 2015.
I had a grey everyday life with a grey everyday job.
By contrast, since 2017 I don’t plan — I just live, month to month.
What changed by 2017?
For starters, at the beginning of 2016 there was a big scandal at my workplace; I was thrown out of the company too.
A year and a half later I could say again that my (new) workplace valued me and paid me fairly.
After the October holiday on Corfu I finally said it out loud: I have money, I have accommodation, my fridge isn’t empty, I can go swimming and to the sauna.
That was one gift of Corfu: I noticed I’d got back on my feet; if I can pay for a Greek holiday, then I can handle my money problems.
The other turning point from the island I owe to Dalmi, whom I met during the trip and who, while turning me down, read me a list of personality-development anomalies I’ve pondered long and hard ever since.
Thanks to her, a change began.
So now, on October 14, 2025, strolling in Paradou, I should be asking myself: if my finances have been settled for years, why am I afraid of the idea of stability?
Why am I afraid of planning?
Bilan sous la douche
Huit ans compressés dans la buée : ai-je vraiment toujours eu du cash sur moi ?
Corfou, scandales, nouveaux départs, et un peu de routine financière — et pourtant la stabilité me fait encore fuir.
Pourquoi la planification m’effraie-t-elle, alors que mes finances sont enfin en ordre ?
À l’instant, sous la douche, je me disais que ces huit dernières années, il n’y a pas eu un moment sans cent mille forints dans ma poche.
Sauf que ce n’est pas tout à fait vrai.
C’était à l’automne 2023 que, non seulement mes factures étaient payées, mais je pouvais partir en rando le week-end et il me restait encore de l’argent.
Depuis — plutôt par instinct que par calcul — je veille à garder toujours deux à trois cents euros ; et je ne laisse plus si facilement qu’on me “prenne” mon unique portefeuille : je répartis la somme entre trois cartes bancaires et du liquide.
Depuis octobre 2017, même si mon patrimoine a oscillé entre zéro et mille euros, j’ai toujours su que j’aurais mille euros de revenus dans les trente jours suivants.
Étrange : jusqu’en 2015, je planifiais.
J’avais une vie quotidienne grise avec un boulot quotidien gris.
Depuis 2017, au contraire, je ne planifie plus : je vis, de mois en mois.
Qu’est-ce qui a changé en 2017 ?
Pour commencer, début 2016, il y a eu un gros scandale au travail ; moi aussi, on m’a viré de la boîte.
Un an et demi plus tard, je pouvais à nouveau dire que mon (nouveau) boulot me respectait et me payait correctement.
Après les vacances d’octobre à Corfou, je l’ai formulé clairement : j’ai de l’argent, un logement, le frigo n’est pas vide, je peux aller nager et au sauna.
C’était l’un des cadeaux de Corfou : j’ai vu que je m’étais relevé ; si je peux payer des vacances en Grèce, je peux régler mes soucis d’argent.
L’autre bascule, je la dois à Dalmi : je l’ai rencontrée pendant le voyage, et pendant qu’elle me repoussait, elle m’a énuméré des anomalies de développement personnel auxquelles je repense souvent et longuement depuis.
Grâce à elle, un changement a démarré.
Alors maintenant, le 14 octobre 2025, en flânant à Paradou, je devrais me demander : si mes finances sont stables depuis des années, pourquoi l’idée de stabilité me fait-elle peur ?
Pourquoi ai-je peur de la planification ?
Séta a hegyen
