Ismerős utcák, új nézőpontok
Rájöttem, mennyire jó néha úgy megérkezni valahova, hogy nem kell „készenlétben” lenni. Budapest megnyugtató ismerőssége, Csillaghegy panorámája, a Balaton változó arca és Székesfehérvár emberléptékű ritmusa mind másképp talált el.
2025 novemberében Magyarországon jártam. Néhány felkeresett helyszínről fogok most mesélni, pont úgy, ahogy megmaradt bennem.
Budapest
Ebben a városban mi új van számomra? Semmi! És épp ez a jó! Amúgy én szeretek felfedezni új helyeket, azonban amikor beérek a Deák térre, egészen megkönnyebbülök. Az az érzés, hogy akár csukott szemmel is közlekedhetnék, szokatlanul kellemes.
Nem kell folyamatosan 360 fokban figyelnem, mert például nem tudom, hogy melyik irányból mire számítsak; nem kell a látómezőm szélét pásztáznom annak érdekében, hogy minél több új információt begyűjtsek.
Itt, ahol otthonosan mozgok, nem fordulhat elő olyan eset, mint néhány hete, itt a tengerparton. Határozott léptekkel megindult felém egy srác, mosolyogva, kitartóan magyarázott valamit az ő nyelvén, én meg úgy kerültem ki, mint zsebeseket a metróban. Egy éles jobb kanyart véve leráztam, mert ezen a ponton még nem tudhatom, hogy néhány perc múlva veszélybe kerülök-e. Amúgy a haverjai, amikor beértek, elmagyarázták, hogy csak az ingemet akarta lefotózni.
Csillaghegy
Innen nem messze laktam közel két évig. Gyönyörű a környék panorámája. Anno én az ablakomból a város feletti panorámát csodálhattam.
A csillagfürdő teraszáról napkeltét nézhet a reggeles takarító.
Azért az élmény így teljes: pezsgőfürdő a szabad levegőn, rálátással a fél városra. Ha a kedvenc olvasós helyemet kérdezik, hát ez itt az.
Balaton
Jöjjön egy kis „régen minden jobb volt”.
A Fonyód környéki panorámát kezdik beépíteni. Viszont a Világosi dombtetőn még mindig jó levegő van. Egy külön élmény erre vonatozni.
Székesfehérvárra
Miért jöjjön bárki is? Érdekes, itt még rossz kávét nem ittam. Szeretem az emberléptékű városokat. Mitől lesz emberléptékű egy város? Például, ha olyan belvárost alakítunk ki, ahova még a helyiek is örömmel jönnek turistáskodni. Ahol egy egyszerű, fejkendős öregasszony szobra úgy nevel tiszteletre, hogy közben nehéz nem mosolyogni.
A távolságok egy-egy alkalommal még gyalog is lesétálhatóak, de egy egyszerű bringával már teljesen kényelmes a város. Sőt, az autóforgalom valahogy úgy volt megszervezve ottjártamkor, hogy bármely két célpontom között nem kellett a hangos főút mellett gyalogolnom: mindig volt egy másik, élhető utca.
Hurghada, 2026.01.07.
Familiar Streets, Fresh Perspectives
In November 2025, I visited Hungary again—and I remembered how comforting it is to arrive somewhere without being on constant alert. Budapest’s reassuring familiarity, Csillaghegy’s skyline views, the Balaton’s changing face, and Székesfehérvár’s human-scale rhythm all hit differently. Here are a few places I’m still carrying with me.
English body
In November 2025, I was in Hungary. I’m going to share a few of the places I visited.
Budapest
What’s new for me in this city? Nothing! And that’s exactly what’s good about it. I do love discovering new places, but when I reach Deák Square, I feel an instant sense of relief. The feeling that I could navigate even with my eyes closed is strangely pleasant.
I don’t have to keep scanning 360 degrees—wondering what to expect from which direction; I don’t have to sweep the edge of my vision to collect as much new information as possible.
Here, where I move around confidently, something can’t happen the way it did a few weeks ago—down at the seaside. A guy walked straight toward me, smiling, explaining something persistently in his language, and I dodged him the way you dodge pickpockets on the metro. I took a sharp right turn and shook him off, because at that point I still couldn’t know whether I’d be in danger a few minutes later. Later his friends caught up and explained he only wanted to take a photo of my shirt.
Csillaghegy
I lived not far from here for almost two years. The panorama around here is beautiful. Back then, from my window, I could admire the view stretching over the city.
From the terrace of the Csillag Bath, the early-morning cleaner can watch the sunrise.
That’s when the experience feels complete: a hot tub outdoors, with a view of half the city. If someone asks for my favorite reading spot, this is it.
Balaton
Here comes a bit of “things used to be better”.
They’ve started building into the panorama around Fonyód. Still, there’s always good air up on the Világosi hilltop. And taking the train there is an experience on its own.
To Székesfehérvár
Why should anyone come? Interestingly, I’ve never had bad coffee here. I like human-scale cities. What makes a city human-scale? For example, when you shape a downtown where even locals happily come to “tourist around”. Where a simple statue of an old woman in a headscarf teaches respect—while it’s hard not to smile.
The distances can sometimes be walked, but with a basic bike the city becomes entirely comfortable. Even the car traffic, somehow, was organized in a way (when I was there) that between any two destinations I didn’t have to walk next to a loud main road—there was always another, more livable street.
Hurghada, 2026.01.07.
Rues familières, regards neufs
En novembre 2025, je suis retourné(e) en Hongrie, et j’ai retrouvé ce soulagement rare: arriver quelque part sans devoir rester en alerte permanente. La familiarité rassurante de Budapest, la vue de Csillaghegy, le Balaton qui change, et le rythme “à taille humaine” de Székesfehérvár m’ont touché différemment. Voici quelques lieux, tels qu’ils me restent en tête.
Corps français
En novembre 2025, j’ai voyagé en Hongrie. Je vais raconter quelques endroits que j’ai visités.
Budapest
Qu’est-ce qui est nouveau pour moi dans cette ville ? Rien ! Et c’est précisément ça qui est bon. J’aime découvrir de nouveaux lieux, mais quand j’arrive à Deák tér, je suis soulagé(e). Cette sensation de pouvoir me déplacer même les yeux fermés est étrangement agréable.
Je n’ai pas besoin de surveiller en permanence à 360 degrés, à me demander de quel côté il faut s’attendre à quoi ; je n’ai pas besoin de balayer le bord de mon champ de vision pour récolter le plus possible d’informations nouvelles.
Ici, là où je me déplace avec aisance, il ne peut pas m’arriver la même chose qu’il y a quelques semaines, au bord de la mer. Un garçon a marché droit vers moi, en souriant, en m’expliquant quelque chose avec insistance dans sa langue, et moi je l’ai évité comme on évite les pickpockets dans le métro. J’ai pris un virage sec à droite pour le semer, parce qu’à ce moment-là je ne peux pas encore savoir si je serai en danger quelques minutes plus tard. Plus tard, ses amis m’ont expliqué qu’il voulait seulement prendre en photo ma chemise.
Csillaghegy
J’ai habité tout près d’ici pendant presque deux ans. Le panorama est magnifique. À l’époque, depuis ma fenêtre, j’admirais la vue au-dessus de la ville.
Depuis la terrasse des bains de Csillag, le(la) nettoyeur(se) du matin peut regarder le lever du soleil.
L’expérience est vraiment complète ainsi : un bain à remous en plein air, avec vue sur la moitié de la ville. Si l’on me demande mon endroit préféré pour lire, c’est ici.
Balaton
Un petit “avant, c’était mieux”.
On commence à construire et à grignoter le panorama autour de Fonyód. Pourtant, tout en haut de la colline de Világos, l’air est toujours bon. Et y aller en train est une expérience à part entière.
Székesfehérvár
Pourquoi quelqu’un viendrait-il ici ? Curieusement, je n’y ai encore jamais bu de mauvais café. J’aime les villes à taille humaine. Qu’est-ce qui rend une ville “à taille humaine” ? Par exemple, quand on crée un centre-ville où même les habitants viennent avec plaisir faire les touristes. Où la statue toute simple d’une vieille femme en foulard apprend le respect, tout en donnant envie de sourire.
Les distances se font parfois à pied, mais avec un vélo tout simple, la ville devient vraiment confortable. Et la circulation automobile, d’une certaine manière, était organisée (quand j’y étais) de sorte qu’entre n’importe quels deux points, je n’avais pas besoin de marcher le long d’un grand axe bruyant : il y avait toujours une autre rue, plus vivable.
Hurghada, 2026.01.07.
