Egy nyitott vaskád a főutca mellett lesz a „kuka”, és egy porban ülő kislány friss kenyere mindent elmond az árakról. Közben a francia roaming automatikája csendben megspórolja a panaszügyintézők bérét, én meg próbálok „rendes életritmusban” végre elindulni. Nyugalom van, felhők a város felett, jó tengervíz, és a mondat: pénzért bármit.

---

Kimásoltam a naplós applikációm tartalmát.

Kedd, december 9.

10:14 – Muti, mit eszel
Feta, paradicsom, hagyma, tojás, bab, hummusz.

20:00 – Napi Egyiptom
Mit láttál ma?
Semmi újat, csak a forgalmas fő utcát.
Jah, meglett a kuka: a fő utca mellett egy teljesen nyitott vas kád.
Onnan lehet felismerni, hogy madarak és bogarak köröznek felette.
Napi lehúzás rovat?
Azt a tíz fontot nem sokallom a pitáért, de kíváncsi lennék, hogy a helyiek megveszik-e ennyiért egyáltalán…
Nyugattól keletre balkánnal egy vonalban rovat?
Aztán kétszáz méterrel később rájöttem, hogy nem veszik meg a fonnyadt pitát.
Az útszéli porban ült egy kislány (az anyja a ház tövéből figyelt rá).
Volt előtte egy tök tiszta műanyag láda friss, helyi kenyerekkel.
Olyan a formájuk, mint egy pitának, csak ezek három ujjnyi magasak.
Úgy néz ki a belsejük, mint egy európai kenyér, de pita íze és illata van.
Adtam egy kb. negyed kilós kenyérért tíz fontot a lánynak.
Egy euró = 54 font; Avignonban a negyed kilós bagett 1,10 euró!
Ma mi volt szép ezen vidéken?
Felhők a város felett, meg a röpke tűzijáték.

20:54 – Narancs spórolás
A francia telefonomról tudni kell, hogy fix havidíjas (korlátlan az európai hívás, internet). Az imént küldött egy e-mailt, amiben elmagyarázza, miért van eltérés a fix havidíjhoz képest. A válasz egyszerű: felhívtam apámat Egyiptomból.
Amikor még a Telenornál voltam ügyfélszolgálatos, akkor naponta legalább egy zabos ügyfélnek el kellett mondani, hogy a roaming miatt magas a számlája.
A francia Orange meg csak annyit csinált, hogy beállított egy automatizmust: ha az ügyfél számlája egy megadott érték felett van, akkor küldünk neki egy levelet. Amiben ennyi áll: „A számla végösszege eltér a megszokottól, a választ az alábbi linken találja.” Majd egy link a gyakori kérdésekhez.
Ennyi az egész. Egy tök ingyenes levéllel piszok sok munkabért megspóroltak a panaszkezelésnek!

23:55 – Napi napló
Mit érzel?
Nyugalmat…
Mire lennél ma büszke?
F@szák lettek a mai blog bejegyzések 🙂
Apró örömforrások a mai napra?
Ebből az egyiptomi babkrémből találtam megint citromosat 🙂
Tervek?
Most, hogy megtaláltam a munkaügyi hivatal határozatát, melyben leírják, hogy januárban kapok tőlük pénzt, most rá kell feküdnöm a tartózkodási engedély kérdésére.
Az azért vicces lesz, ha Hurghadában egy hét után veszek egy „zöld kártyát”.
A jogállamiság egyik fellegvárának számító Franciaországban meg hat éve nem kapok állami pecsétet a lakcímemre.
Mire van szükségem?
Más hogyan csinálja, hogy reggel felkel és elindul?
Tudom, egyik láb a másik után. Na de időre?! Összeszedetten?!
Mi az a kis lépés, amivel átlépem a komfortzónám?
Hát pont ez! Végre valamit megcsinálok, rendes emberi életritmusban 😀
Nap eseménye?
Kihipóztam a mosógépet.
Én azt hittem, hogy majd tök gyorsan megírom a novemberben kimaradt blogposztokat, csak azokról a Budapesten készült vázlatokról annyi minden eszembe jut.

Szerda, december 10.

17:51 – Muti, mit eszel
Rizs, bab, törpe lime-val.

20:55 – Napi Egyiptom
Mit láttál ma?
Egy strandot itt a közelben, ami egész normálisan nézett ki.
Úgy tűnik, bármelyik strandra bemehetek, ha fizetek.
Ez harminc font volt, az fél euró.
Utána meg akartam találni egy pékséget, amit tavaly láttam.
Napi lehúzás rovat?
Ma egész normálisan áraztak.
Már igyekszem én is dörzsöltebb lenni.
Nem lobogtatok drága százfontosokat (két euró), csak öt-tízfontosokat húzok ki a zsebemből.
Fehér a bőröm, mindenki látja, hogy külföldi vagyok.
Azért igyekszem figyelni, körbenézni. Próbálok úgy csinálni, mint aki képben van.
Nyugattól keletre balkánnal egy vonalban rovat?
Szóval: pénzért bármit.
Sok olyan ország van, ahol úgyszintén pénzért bármit.
Avignonban én egy csóró vagyok, és van orvosom, nyugdíjbiztosításom, ételre, szállásra pénzem; ha igényelem, van ingyen buszjegyem, múzeumi belépőm, oktatásom.
(Amúgy termel azzal veszteséget a múzeum, ha beenged ingyen? Nem kerülök neki plusz pénzbe…)
Egy egyiptomival mi történik, ha egy hónapig nincs munkája? Milyen lehetősége lenne az életben maradásra?
Ez egy különbség egy jól működő államhoz képest.
A franciáknál is van korrupció, áh, nem is kevés; viszont a társadalom peremén lévőknek is adnak lehetőséget.
Legalább egy lehetőséget odadobnak mindenkinek.
Attól még egyik rendszer sem tökéletes – nagyon nem;
de itt nem lenne még lehetőségem sem kikecmeregni a nyomorból.
Ma mi volt szép ezen vidéken?
A halrajok a vízben.

22:55 – Napi napló
Mire lennél ma büszke?
Ezekből a lóbabokból főztem egy mártást. Holnap talán elolvashatnék egy idevágó receptet is.
Apró örömforrások a mai napra?
Tök jó a tengervíz.
Tervek?
Holnapra nincsenek, és ezt megengedhetem magamnak.
Mire van szükségem?
Mindig ugyanaz: koncentrációra, összeszedettségre.
Nap eseménye?
Csak olvastam, főztem, blogot csináltam.

---

Bread, Roaming, and “Anything for Money”
(Diary Notes from Egypt)

A metal tub on the main road becomes “the trash bin,” and a little girl selling fresh bread in roadside dust turns prices into a story. Meanwhile, Orange’s roaming automation saves a fortune in complaint-handling wages, and I’m trying—finally—to move like a “normal person,” on time, together. Calm, clouds over the city, great sea water, and one line echoing: anything for money.

English body text

Tuesday, December 9

10:14 – Show me what you’re eating
Feta, tomato, onion, eggs, beans, hummus.

20:00 – Daily Egypt
What did you see today?
Nothing new—just the busy main street.
Oh, and I found the trash bin: a completely open metal tub by the main road. You can recognize it because birds and bugs circle above it.

Daily rip-off column?
I don’t think that ten pounds is too much for pita, but I’d be curious whether locals would buy it for that price at all…

From West to East, in line with the Balkans column?
Two hundred meters later I realized they don’t buy wilted pita.
A little girl was sitting in the dusty roadside (her mother was watching from the base of the house). In front of her there was a perfectly clean plastic crate of fresh local breads. They’re shaped like pita, only three fingers high. The inside looks like European bread, but it tastes and smells like pita. I gave the girl ten pounds for a loaf of about a quarter kilo. One euro = 54 pounds; in Avignon a quarter-kilo baguette is 1.10 euros!

What was beautiful here today?
Clouds over the city—and a brief little firework show.

20:54 – Orange cost-saving
About my French phone plan: it’s a fixed monthly fee (unlimited calls and internet within Europe). Just now it sent me an email explaining why my bill differs from the usual fixed fee. The answer is simple: I called my father from Egypt.
Back when I worked customer service at Telenor, every day I had to explain to at least one angry customer that their bill was high because of roaming.
Orange in France did one simple thing: they set up an automation—if a customer’s bill goes over a certain amount, they send a message saying, “Your total differs from what you’re used to; you’ll find the answer at the link below,” plus a link to the FAQ.
That’s it. With one completely free email, they saved a ton of wage costs in complaint handling!

23:55 – Daily journal
What do you feel?
Calm…

What would you be proud of today?
Today’s blog posts turned out f@cking great 🙂

Small sources of joy today?
I found lemon-flavored Egyptian bean spread again 🙂

Plans?
Now that I found the labor office decision saying I’ll get money from them in January, I need to focus on the residence permit issue. It will be funny if I buy a “green card” in Hurghada after a week, while in France—one of the supposed bastions of the rule of law—I haven’t managed to get an official stamp for my address in six years.

What do I need?
How do other people do it—wake up in the morning and just go? I know, one foot after the other. But on time?! Collected?!

What’s the small step that takes me out of my comfort zone?
Exactly this! Finally doing something in a normal, human daily rhythm 😀

Event of the day?
I bleached the washing machine.
I thought I’d quickly write the blog posts I missed in November, but those Budapest drafts bring so many things back to mind.

Wednesday, December 10

17:51 – Show me what you’re eating
Rice, beans, with a tiny lime.

23:55 – Daily journal
What would you be proud of today?
I made a sauce from those broad beans. Tomorrow I might even read a recipe that fits this.

Small sources of joy today?
The sea water is really good.

Plans?
None for tomorrow—and I can allow myself that.

What do I need?
Always the same: focus, being collected.

Event of the day:
I only read, cooked, and worked on the blog.

23:55 – Daily Egypt
What did you see today?
A beach nearby that looked pretty decent. It seems I can enter almost any beach if I pay. It was thirty pounds—half a euro.
After that I tried to find a bakery I saw last year.

Daily rip-off column?
Today prices were quite normal.
I’m trying to be more street-smart too. I don’t wave around expensive hundred-pound notes (two euros); I only pull out five- and ten-pound notes.
My skin is white—everyone can see I’m a foreigner. So I try to pay attention, look around, act like I know what’s going on.

From West to East, in line with the Balkans column?
So: anything for money.
There are many countries where it’s the same—anything for money. In Avignon I’m poor, and I still have a doctor, pension insurance, money for food and housing; if I need it, I get free bus tickets, museum entry, education.
(By the way, does a museum actually lose money by letting me in for free? It doesn’t cost them extra…)
What happens to an Egyptian if they don’t have work for a month? What options do they have to survive?
That’s one difference compared to a well-functioning state. The French have corruption too—oh, not a little—but people on the edge of society still get a chance. At least a chance gets thrown to everyone.
Still, neither system is perfect—far from it; but here I wouldn’t even have the possibility of crawling out of poverty.

What was beautiful here today?
The schools of fish in the water.

---

Pain, roaming et “tout s’achète”
(Extraits de journal d’Égypte)

Une cuve en métal ouverte, au bord de l’avenue, devient “la poubelle”, et le pain frais d’une petite fille assise dans la poussière raconte les prix mieux que n’importe quel chiffre. Pendant ce temps, l’automatisation du roaming chez Orange économise silencieusement des salaires en traitement de réclamations, et moi j’essaie enfin de me mettre en route “comme une vraie personne”, à l’heure, rassemblée. Calme, nuages au-dessus de la ville, eau de mer parfaite—et cette phrase qui revient : tout s’achète.

Corps du texte français

Mardi 9 décembre

10:14 – Montre-moi ce que tu manges
Feta, tomate, oignon, œufs, haricots, houmous.

20:00 – Égypte du jour
Qu’as-tu vu aujourd’hui ?
Rien de nouveau, juste la rue principale très fréquentée.
Ah, et j’ai retrouvé la poubelle : une cuve en fer complètement ouverte, au bord de l’avenue. On la reconnaît parce que des oiseaux et des insectes tournent au-dessus.

Rubrique arnaque du jour ?
Je ne trouve pas que dix livres, ce soit trop pour une pita, mais je serais curieuse de savoir si les locaux l’achètent à ce prix-là…

Rubrique “d’ouest en est, aligné avec les Balkans” ?
Deux cents mètres plus loin, j’ai compris qu’ils n’achètent pas la pita flétrie.
Une petite fille était assise dans la poussière au bord de la route (sa mère la surveillait depuis le pied de la maison). Devant elle : une caisse en plastique très propre, remplie de pains frais du coin. Ils ont la forme d’une pita, mais font trois doigts d’épaisseur. L’intérieur ressemble à un pain européen, mais avec le goût et l’odeur de la pita. J’ai donné dix livres à la fillette pour un pain d’environ un quart de kilo. Un euro = 54 livres ; à Avignon, le quart de kilo de baguette coûte 1,10 € !

Qu’est-ce qui était beau ici aujourd’hui ?
Des nuages au-dessus de la ville, et un feu d’artifice très bref.

20:54 – Économies “Orange”
Pour mon téléphone français : j’ai un forfait fixe (appels et internet illimités en Europe). À l’instant, j’ai reçu un e-mail expliquant pourquoi ma facture diffère du montant habituel. La réponse est simple : j’ai appelé mon père depuis l’Égypte.
Quand je travaillais au service client chez Telenor, chaque jour je devais expliquer à au moins un client furieux que sa facture était élevée à cause du roaming.
Orange, en France, a fait un truc tout bête : une automatisation. Si la facture dépasse un certain seuil, on envoie un message qui dit : « Le total diffère de d’habitude ; vous trouverez la réponse via le lien ci-dessous », puis un lien vers la FAQ.
Voilà. Avec un e-mail gratuit, ils ont économisé une énorme masse de salaires sur le traitement des plaintes !

23:55 – Journal du jour
Qu’est-ce que tu ressens ?
Du calme…

De quoi serais-tu fière aujourd’hui ?
Les billets de blog d’aujourd’hui étaient f@cking réussis 🙂

Petites sources de joie aujourd’hui ?
J’ai retrouvé cette crème de haricots égyptienne au citron 🙂

Projets ?
Maintenant que j’ai retrouvé la décision du bureau du travail disant que je recevrai de l’argent en janvier, je dois me concentrer sur la question du titre de séjour. Ce sera drôle si, à Hurghada, j’achète une “green card” au bout d’une semaine, alors qu’en France—supposé bastion de l’État de droit—je n’ai pas eu, depuis six ans, un tampon officiel pour mon adresse.

De quoi ai-je besoin ?
Comment font les autres pour se lever le matin et partir ? Je sais : un pied devant l’autre. Mais à l’heure ?! Rassemblée ?!

Quel est le petit pas qui me fait sortir de ma zone de confort ?
Justement ça ! Faire enfin quelque chose, dans un rythme de vie normal et humain 😀

Événement du jour ?
J’ai passé de l’eau de Javel dans la machine à laver.
Je croyais écrire vite les articles de blog manqués en novembre, mais ces brouillons faits à Budapest me rappellent tellement de choses…

Mercredi 10 décembre

17:51 – Montre-moi ce que tu manges
Riz, haricots, avec un mini-citron vert.

23:55 – Journal du jour
De quoi serais-tu fière aujourd’hui ?
J’ai fait une sauce avec ces fèves. Demain, je pourrais peut-être lire une recette qui va avec.

Petites sources de joie aujourd’hui ?
L’eau de mer est trop bien.

Projets ?
Je n’en ai pas pour demain, et je peux me le permettre.

De quoi ai-je besoin ?
Toujours pareil : de concentration, d’être rassemblée.

Événement du jour :
J’ai juste lu, cuisiné, et fait le blog.

23:55 – Égypte du jour
Qu’as-tu vu aujourd’hui ?
Une plage pas loin, qui avait l’air plutôt correcte. On dirait que je peux entrer dans n’importe quelle plage si je paie. C’était 30 livres—un demi-euro.
Ensuite, j’ai voulu retrouver une boulangerie que j’avais vue l’an dernier.

Rubrique arnaque du jour ?
Aujourd’hui, les prix étaient plutôt normaux.
J’essaie moi aussi d’être plus maligne. Je ne brandis pas de billets à cent livres (deux euros) ; je ne sors de ma poche que des billets de cinq à dix.
Ma peau est blanche, tout le monde voit que je suis étrangère. Alors je fais attention, je regarde autour de moi. J’essaie de faire comme si j’étais au courant.

Rubrique “d’ouest en est, aligné avec les Balkans” ?
Donc : pour de l’argent, tout.
Il y a beaucoup de pays où c’est pareil : pour de l’argent, tout. À Avignon, je suis une fauchée, et j’ai quand même un médecin, une assurance retraite, de l’argent pour manger et me loger ; si je le demande, j’ai des tickets de bus gratuits, des entrées de musée, une éducation.
(D’ailleurs, est-ce qu’un musée perd vraiment de l’argent en me laissant entrer gratuitement ? Je ne lui coûte pas plus cher…)
Qu’arrive-t-il à un Égyptien s’il n’a pas de travail pendant un mois ? Quelles possibilités aurait-il pour survivre ?
C’est une différence avec un État qui fonctionne bien. En France aussi il y a de la corruption—ah, pas qu’un peu ; mais les gens au bord de la société ont quand même une chance. Au moins, on jette une chance à tout le monde.
Ça ne rend aucun système parfait—loin de là ; mais ici, je n’aurais même pas la possibilité de me sortir de la misère.

Qu’est-ce qui était beau ici aujourd’hui ?
Les bancs de poissons dans l’eau.

---