2023 július 25.

A nap, amikor megfenyegettem a lakótársaimat. Még azt is akit szeretek. Itt robbant a bomba.
Az előzmény: Hétvége után a rollerem töltője nem működött. Én nem tudom, hogyan miért és ki csinálta. Nem értem a történteket. Viszont, eldurrant a fejem: Nah ebből elég! Robban a bomba. Elég, ebből az együttéléses helyzetből.
Szóval, körbe küldtem egy üzenetet: várok ötven eurót, – amit nem találok hetek óta a lakásban. Másodsorban várok egy új töltőt. Ha ezeket két héten belül nem kapom meg, megyek a rendőrségre és bejelentem a lopást is meg a rongálást is. Másnap fogalmazódik meg bennem az ötlet: Bea amúgy is kikosarazott. Viszont a szakács gyerekkel jóban van. Cseréljünk szobát ! Én megkapom a szakács gyerek szobáját – a hotelben, ő pedig megkapja az indiai fiút – aki lehet h jó munkaerő, de lelki világát tekintve egy gyerek. Nem normális a srác. Senki sem szeret(ne) vele együtt élni.
Ezzel a cserével Bea (és Sam) jól járnak, mert a szakáccsal egyforma beosztásuk van és lenne végre egy autós ember. Én jól járnék – még akkor is – ha ezen a ponton még a reményt is elveszteném – Beával való viszonyommal kapcsolatban. Viszont, ők már amúgy “aludtak” együtt. Ha nem lehet velem, akkor legyen boldog mással.
Nem akarom kimondani , h így mindenkinek jobb lesz szerintem.
Ezt a bejegyzést is egy hónap csúsztatással írom, szóval annyit elárulok, h nem pont úgy alakultak a dolgok, ahogy arra bárki számított volna…