A szabadság ára és a jellemek alakulása
A szabadság és a bizonytalanság között élve a világ egészen másképp alakul. Mi történik, ha egy jellembeli fejlődés elmarad? Hogyan érhetjük el, hogy a szabadság ne egy üres vándorlás legyen, hanem a belső béke és a jövő keresése?
2025. május 10., szombat.
A gonosz kolléganőt (aki azért kirúghatatlan, mert a tulajdonos barátnője) már nem utálom. Szánom.
Vagy inkább szánalomra sem méltó az ilyen személyiség, aki megragadt a személyiség fejlődésnek ezen a gyermeki szintjén.
Vajon miféle szánalmas gyermeki sors lehetett, ahol fel sem merült a jellem fejlődés gondolata?
Vajon miféle környezet lehetett az – még a hajlítható korában –, ami egy ilyen jellem kialakulását tolerálta?
Nem jellemtelen, mert van személyisége, csak az mentes minden jó szándéktól.
Üzenetváltás egy barátommal:
A szabadság és a bizonytalanság egymással párban álló fogalmak.
Én például nagyon büszke vagyok rá, hogy egy viszonylag szabad életet élek, de…
Közben figyelem a testvéreim életét is, ami sok esetben az enyémnek a tökéletes ellentetje.
… azt látom, hogy az élet akkor kezd kiszámíthatóbbá válni, amikor már kevésbé ragaszkodsz a szabadság fogalmához.
Látva a tesóim középszerű életét, nem biztos, hogy boldogtalanságot jelent a tervezhetőség érdekében lemondani a szabad akarat egy-egy kis darabkájáról.
A kérdés az, hogy hol húzod meg a határt az önállóság és az unalmas között?
Amúgy,
valójában,
fogalmam sincs, mit akarok.
Ha szabadon akarok vándorolni, utazgatni, akkor végképp el kell engednem a pénzügyi stabilitást, egyúttal a jövőben sem tudnak kapcsolódni hozzám az emberek -> nem lesz barátnőm.
