Számadás

Egy pár cipő, egy sokat látott sál és egy elhasznált rosszkedv maradt az avignoni hétvége után. Három előadás, két áttáncolt éjszaka és két hajnal a folyóparton: néha ennyi kell ahhoz, hogy egy időre elfüstöljön mindaz, ami hétközben nyomaszt.

---

Avignon, 2026. 07. 19.

Elkopott egy pár új cipő, egy sokat látott sál és egy elhasznált rosszkedv.

Az egyszerű vászoncipőt néhány hete vettem; harmadszor és utoljára tartózkodik a talpam alatt, az előző két alkalommal is táncolni vittem.

A vékony sálat a szél miatt hordom, mindig olyat választok, ami széthajtogatva akár strandlepedőnek is alkalmas.
Egyúttal azon sziesztázom délután – mint az elmúlt pár napban.
A száraz fű + a bokrok környéki apró tüskék lettek a veszte.
Mostanra már túl sok rajta a lyuk, eddig becsülettel kitartott.

A cipőmet harmadik alkalommal vittem el fesztiválozni, és a műanyag talpa úgy elkopott, hogy kilátszik a talpbetét – az oldalán a varrás valahol két techno szám között szublimálódott.

Amúgy nem vagyok technorajongó, de ezúttal erős igény volt a teljes kikapcsolódásra a valós világból,
és erre ez a zene nagyon alkalmas – akkor,
ha néhány százan vannak körülöttem, és mindannyiunknak egy stroboszkópra járnak a végtagjaink.

Este hatkor végeztem az utálatos munkával,
tizenegykor már tam-tamba oltott hegedűszólónak tapsoltam a színpad előtt.
Úgy tűnik, a rosszkedv hamar elfüstöl az ünnep oltárán.

Beszélhetnék a munkáról hosszan, de attól csak beborul az ég a fejemben.
Napi tizenegy óra, néhány nyomorult munkatárs, és nyomorult én, amiért nem állok ki magamért – még.
De ez ma a színházak ünnepe, a szállásom még harminc kilométerre van.

A hétvége számokban:

• 3 színházi előadás
• 2 átbulizott éjszaka
• 2 hajnal a folyóparton
• 1 pár cipellő
• óránként egy vándorzenész a tereken
• tucatnyi néhány perces bemutató az utcán
• még annál is több öröklétbe oltott pillanat

És csak míg ezt a naplóbejegyzést írtam: hét darab szórólap, amiket színészek adtak, miközben felvonultak előttem az utcán.

A pair of shoes, a well-travelled scarf and a worn-out bad mood are what remain after a weekend in Avignon. Three theatre performances, two nights spent dancing and two dawns by the river: sometimes that is all it takes for everything weighing on me during the week to go up in smoke for a while.