Hippi vasárnap Avignonban

Lehet, hogy hippi élet, de napkeltére ébredni a Rhône partján azért király érzés. Avignon júliusban teljesen más város: utcazene, színház, karaoke, foci és hajnalig tartó nyüzsgés tölti meg az óvárost. Én pedig ezen a vasárnapon egyáltalán nem siettem sehova.

---

Lehet, hippi élet, de amikor a folyóparton napkeltére ébredsz, az azért király érzés! Hajnali háromkor kifeküdtem a fűbe, úgy, ahogy máskor délután, napozás során szokás. Aztán visszaaludtam kilencig.

Aztán felfedeztem egy új pékséget a park mellett, ahol volt áram és rendes mosdó. Délre megvolt a második kávé – ami segített felébredni a tegnapi hatalmas buli után. Sőt, már az első utcazenész koncertjét is végigtapsoltam.

Imádom ezt a várost – júliusban is.

Míg az év tíz hónapjában lassítás nélkül tudok keresztülbringázni az óvároson, addig a fesztivál idején a nyüzsgést élvezem.

A mai nem egy sietős nap nálam. Kényelmes olvasással, zenehallgatással, alvással telik a Panoráma Parkban.

A nagy Gatsby című regényt Leonardo DiCapriónak köszönhetően elég sokan ismerik: egy New York-i újgazdag szinte minden este partikat ad, annak reményében, hogy egy nap a régi szerelme is betoppan.

Nos, itt – talán a hely és a pénz szűke miatt – minden szerepet három színésznő játszott, amúgy nagyszerűen. Ennek köszönhetően értelmezhetem úgy is: mi van akkor, ha egy csinos nő egy hölgy szerelmére vágyakozik?

Tetszett a zene és a tánc is.

Meg az utána következő komédia is, amiben a forgatókönyv szerint három nő és három férfi szerepelt, de ez egy fesztivál, ahol csak három férfira futotta. Ezért viccet csináltak abból is, hogy a női karaktereket is pasiknak kellett eljátszaniuk.

Jómagam csak részben értettem a szöveget, de még így is élveztem a komédiát.

Ezután jön a karaokéba oltott focivébé. Ugyanis úgy alakult, hogy pont ma játsszák a bronzmeccset a franciák az angolok ellen. Felröhögtünk mind a nyolc gólnál; ezeket telefonokon néztük végig, mert a kijelzőkön a karaoke dalszövegei futottak.

A karaokeparti egy fantasztikus, élőzenés utcabállá változott – köszönhetően annak is, hogy nem DJ, hanem élő zenészek kísérték az alkalmi énekeseket.

Nekem azért volt emlékezetes, mert két nőt sem öleltem át.

Na deh Miért…..

Szóval hajnali háromkor egyedül feküdtem a Rhône folyó napozós partján.

Avignon, 2026. 07. 19., vasárnap

It may be a hippie life, but waking up at sunrise on the banks of the Rhône feels pretty damn good. Avignon becomes a completely different city in July: street music, theatre, karaoke, football and crowds that keep going until dawn fill the old town. And on this particular Sunday, I was in no hurry to go anywhere.