Cavaillon egy nap alatt
Egy kisváros Provence szívében, ahol minden utcasarok egy történetet mesél. Cavaillon nem újít meg semmit, hanem megmutatja a régit: a szépséget, ami minden nap újra ránk talál. Képes élménybeszámoló következik egy helyről, ahol a tavasz még csak most ébredezik.
Cavaillon egy kis városka Provence-ban, nem messze Avignontól, St. Rémy mellett.
Nem most szeretnék időt szánni eme település hosszabb bemutatására.
Ez a falu pont olyan, mint Provence: semmi új nincs benne.
Értem én, a jó dolgoknak kiváltképp akkor nincs hírértéke, ha azok állandósulnak; ám vajon unalmas-e újra és újra észrevenni a szépet…
Szóval, most hozok képeket egy olyan kisvárosról, amelynek bármelyik sarkán le lehetne forgatni egy romantikus filmet, a következőn pedig egy történelmi kalandjátékot.
Miközben a belvárost fotóztam, pár megjegyzést ráfirkáltam a képekre. Ezeket fogom most megmutatni.
„Könyvesbolt + kisvendéglő + stílus =>” egy hangulatos terasz a körforgalomban.
„Ez a (egyik) helyi CBA bolthálózat. Itt most épp beleolvadnak a helyi életbe.”
„Szokás szerint jó ötlet a sétát a helyi turista irodában kezdeni, mert nekik könnyen értelmezhető térképeik vannak.
Itt például pirossal kiemelnek egy jó útvonalat.
Lehet, hogy zárva vannak a helyek, de egy negyven perces sétával megismerhető a város legjava.
Ez nincs fent a neten.”
Ezen a papíron csak annyi és pont az az információ szerepel, amire szükséged van.
Szinte minden városban rajzolnak egy ilyen negyven perces sétát.
„Ide majd… Talán…
Fázom, lusta vagyok.
Panoráma nálunk is van.
Hiányzik a kasmír sálam!”
A helyi Tourinform iroda legjobban a város feletti kalandtúrát ajánlja.
E kép előterében és a tetején lévő ház között harmincöt perc meredek lépcsőzés vár ránk.
A tegnapi eső után a nap még nem fejtette ki jótékony hatását.
Amúgy van egy olyan hatalmas sálam, amit piknikezés során terítőnek is lehet használni; felettébb hasznos darab.
„Azt írja, itt egy szép hotel; de ebben a városban minden zárva. Itt egy ilyen hideg, szeles napon kellene felírni az életkedvet!”
Ma még csak március közepe van, egy esős hét után és húsvét előtt vagyunk.
Húsvétkor érkeznek a turisták, addig itt minden és mindenki alszik.
Csak utólag veszem észre, hogy a kép elején látható utcanévtábla a Rue de la Glacière sikátorba invitál – amit a „jegesek utcájaként” is lehet fordítani.
„Ez (a cégér tábla) este lilás-rózsaszínben világít. Eleinte ezeket, éjszakánként, egy szexshop cégtáblájának néztem. Valójában dohánybolt + újságos / bár / szuvenírbolt. Itt nincs letakarva a kirakat, bárki bemehet.”
Tegyük hozzá, a rózsaszínes világítás egy Renault-jelet formáz, én meg szemüveges vagyok.
Szóval itt nem az van, hogy újraosztották a lapokat, hanem egyszerűen azt mondták, hogy ezentúl már csak az újságosok és kocsmárosok kapnak dohányárusítási jogot.
„Ha szép idő lenne, akkor a hentesnél vennék pár deka szalámit, a zöldségesnél egy fügét és körtét, a péknél egy bagettet. Ilyen boltok minden rendes faluban vannak. Kiülnék piknikezni a szabad levegőre; meg lennék öt euróból.”
Itt is most huszonöt euróba került a napi ebédmenü.
Meg kell hagyni, finom volt; remek ötlet a kagyló vaníliaöntettel.
„Ez az oldalkápolna másfél méteres ablaka.”
Sajnos a fotó nem eléggé érzékelteti, hogy az a viszonylag pici üvegfestés mennyire részletgazdag.
„Ugyebár, a böjt alatt a kereszteket letakarják, de a berakások miatt most is érdekes a mellékoltár.”
A mondat helyes, csak nem biztos, hogy ezen a képen erről van szó: valószínűleg a gyönyörű faberakásokat már restaurálták, a kép még a művésznél van.
„Frissen van felújítva, és érezni a festék illatát.”
Emellett néhány mellékoltárkép helyén csak egy fehér vászon volt.
„Tehát ott van egy tetőablak.”
A kép a falu nagyszerű nagytemplomában készült, az oltár felett.
Nem szokványos az ennyire gazdag díszítés, és az sem, hogy az oltár feletti félkupola egy ablakban csúcsosodjon ki.
Cavaillon, 2025. március 15.
