Egy lepedőn a holdfénnyel
Nem terveztem programot erre a két napra, csak lementem a tengerhez, és hagytam, hogy az idő megteljen élményekkel. Naplemente a folyótorkolatnál, hullócsillagok a strand fölött, másnap pedig egy piaci lakoma a homokban: néha ennyi is elég a boldogsághoz.
Egy újabb St. Maries hétvége
Mikor? 2026. augusztus 13–14., csütörtök és péntek.
Program? Tervezve nincs, csak megélve.
Csütörtökön
már elmúlt dél, amikor a bolt melletti árnyékos padon szőlőt, rosette szalámit és friss bagettet majszolok. Innen már hallom a tenger sustorgását.
Délután öt is elmúlik, mire megérkezem Saintes-Maries-de-la-Mer legnyugatibb strandjához. Itt még nem jártam: ez a Rhône második torkolata.
A Rhône, egy nagyjából Tisza-szélességű folyó, amely mocsaras deltán keresztül éri el a tengert. Ez a vidék, a madárvilágáról híres Camargue: a plakátokon mindenütt rózsaszín flamingók és fehér lovak szerepelnek.
A deltát háromszögként képzelem el: keleti szélén, Port-Saint-Louis-du-Rhône mellett torkollik a tengerbe a folyó főága. Nyugati szélét a Kis-Rhône-nak nevezett ág adja; ennek közelében fekszik Saintes-Maries-de-la-Mer, a természetvédelmi terület települése.
Hattól nyolcig bealszom a töltés árnyékában, már a strand homokján. A Kis-Rhône partját itt magas, kövekkel kirakott töltés szegélyezi; ennek tövében verek tanyát.
Este kilenckor varázslatos naplementefotókat készítek. Ez így leírva csak egy mondat. Na de megélni a tenger és a folyó találkozását a naplementében… Nem találok rá eléggé fenséges szavakat.
Az volt a terv, hogy itt alszom a homokban, és figyelem a csillagokat. Úgy tűnik azonban, hogy ez meglehetősen népszerű hely — amit meg is tudok érteni.
Az este tíz órai úszás után
még ücsörgök egy kicsit a parton. A rengeteg horgász lámpája viszont túl sok fényt szór ahhoz, hogy itt, a természet közepén igazán élvezhessem az éjszakát.
Amúgy úgy tűnik, itt a horgászat inkább közösségi élmény: a fiatal férfiak kiülnek étellel, itallal, kirakják a horgászbotokat, aztán letelepednek beszélgetni.
Csomagolok, sétálok. Saintes-Maries másik vége légvonalban három kilométerre van. A Rhône-delta másik sarkánál fekvő Saint-Louis-t olyan tizenöt-húsz kilométerre saccolom.
A falu központjában lassítok. Az éttermek teraszairól kiszűrődő gitárjátékot most is nagyon élvezem, csak már nem hat az újdonság erejével. Egy héttel korábban még leültem itt hallgatni a koncerteket, amelyek sokadszorra is lenyűgöznek. Most viszont a csillagok a cél, és ehhez el kell jutnom egy mesterséges fényektől mentes helyre.
Éjfélkor Saintes-Maries keleti szélén úszom a tengerben. Olyan strandon vagyok, amelynek még a közelében sincs közvilágítás, és a horgászok fejlámpái is messze világítanak.
Az interneten azt olvastam, hogy hajnali kettő és három között van a legnagyobb esélyem hullócsillagokat látni, északkelet felé nézve. Beállítom az ébresztőt.
Hajnali kettő.
Szó szerint leragad a szemem. Kicsit megmártózom a tengerben, de ez sem segít: nagyon álmos és fáradt vagyok. Az internetes útmutatás alapján most ki kellene ülnöm egy sziklára, és északkelet felé bámulnom az égboltot, de erre képtelen vagyok. Vagyis, ha muszáj lenne, megcsinálnám. Csakhogy nekem most van a hétvégém, és a pihenés az első.
Kifekszem a homokra terített strandlepedőre, akár egy délutáni fürdőző. Annyi a különbség, hogy rajtam most hosszúnadrág és hosszú ujjú póló van. A hőmérő 25 Celsius-fokot mutat.
Hanyatt fekszem, fülemben halk bossa nova suttogja a szenvedély örömét. A tiszta égen időnként csillagok zuhannak a semmibe.
Lehet, hogy így nem látom az összes hullócsillagot, de az élmény így is egyedülálló. Talán három éve, bringázás közben láttam hasonlót. De csak hasonlót. Most úgy ötpercenként átsuhan egy hullócsillag az égen, miközben én a holdfénnyel osztozom egy lepedőn.
Péntek.
Fél tízkor arra ébredek, hogy beleizzadtam a ruhámba. Kiterítem a nadrágot és a pólót a közeli kövekre; fél óra sem kell, hogy minden megszáradjon. Addig egy szál alsónadrágban úszkálok a tengerben.
A péntek piacnap ebben a faluban. A napi elemózsiát is itt szerzem be: bagettet, bajor kolbászt, fokhagymakrémet, olívabogyót, levezetésnek pedig egy mangót. Ezzel ugyan túllépem a tervezett költségkeretemet, de… Az a helyzet a friss, minőségi alapanyagokkal, hogy nem kell különösebb szaktudás ahhoz, hogy finomat együnk belőlük. Néhány piaci papírzacskó tartalma a strand homokján nagyobb élményt ad, mint egy kifinomult fine dining vacsora.
Szakíts le egy avignoni paradicsomot a tövéről, és megérted, hogy a boldogság egyszerű dolgokon múlik.
Ez lenne a francia konyha titka: nem a különleges szaktudás, hanem a friss, minőségi alapanyagok.
Szóval pikniket rendezek a tenger hullámaitól egy egész méterre, és ott is maradok késő délutánig.
Kelt: Maussane-les-Alpilles, 2026. augusztus 16.
…

You May Also Like
I wasn’t in the mood for a party
2024. November 1.
Napozás a holddal
2026. August 7.








