Maussane-i utcabulik és bikafürdetés

A nyári fesztiválhangulat Maussane-ban nem csitul: háromnapos ünnepi forgatag, utcazene, tánc, és a legendás francia bikafürdetés. Egy kis falu is lehet a világ közepe, ha a hangulat elég erős.

---

• Maussane, 2025. Július 13–14., vasárnap, hétfő

Négy kávé egy műszak alatt. Egy olyan buli másnapján, ahol egy negyvenes nő elkezdte kigombolni az ingemet. Ma délután alszom, pihenek. Ugyanis a fesztiválhangulatnak nincs vége, kitart az még pár hónapig.

Ez pedig amúgy is egy hosszú, ünnepi hétvége.
Vasárnap és hétfőn a szomszéd falvakban maradok.
Mennék én messzebbre is, de napközben dolgozni kellene – valahogy.

Maussane-ban mindhárom este utcabál van;
habár magyar viszonylatban inkább a „koncertshow, amit kereszteztek egy utcabállal” elnevezés lenne megfelelő.
A színpadon három rézfúvós, egy billentyűs, dobos, két gitáros, két pár táncos, két férfi és két női énekes adja a hangulatot.
Már délután a deszkákra állnak, de akkor még csak felváltva, mindig egy-egy zenész és egy énekes – amolyan háttérzenét szolgáltatva a tér környéki bároknak, éttermeknek és az alkalmi vidámparknak.
Az igazi műsor este tízkor kezdődik, akkor bekapcsolódnak a ledfalak, a füstgépek és egy csillagszóróra hasonlító szerkezet.
Hajnali egyig tele a tánctér vegyesen, hétéves és hetvenéves emberekkel.
Táncolunk, vonatozunk, alkalmi koreográfiákat tanulunk.

Már többször volt szerencsém hasonló falunaphoz, és azt kell, hogy mondjam, nem ez a legprofibb csapat.
A hangtechnika folyton sípol valahol, a kontroll hangfal leesik a színpadról (szerencsére nem előre),
a zenész felbukik a lépcsőn.
Talán a kevesebb néha több;
a kontroll hangfal felesleges, mert minden zenész fülében fülhallgató van.
A hangfalakat levehették volna a színpadról – például a környékbeli oszlopokra fel lehetne akasztani.
Különben is, kicsi ez a tér ennyi hangfalhoz.
A díszletet, a színpadot tolhatták volna hátrébb is, és akkor nem kellene ennyi lépcső.

Mindezek azonban csak felesleges kötözködések ott, ahol egy egész falu apraja-nagyja egy ritmusra mozdul.

Hétfő

A francia nemzeti ünnep napja.
A július 14. olyan nekik, mint nekünk a március 15.
Annyi különbséggel, hogy itt az ünnepnapot szó szerint értik: ünnepelünk.

Délután például bikával.
A taureau piscine, azaz „bikafürdetés” eseménye egy szórakoztató, vicces program.
Amatőr, serdülő fiúk futnak egy gyenge, kölyök bika elől.
Az kapja a legnagyobb tapsot, aki a leglátványosabban ugrik el a bika elől,
vagy aki keresztül tudja vezetni az állatot a küzdőtér közepére helyezett gyerekmedencén.

Most először láttam sérülést.
Egy látványosan ügyetlen, de bátor srácot a bika feldobott a levegőbe,
a fiú pár percre elájult.
Ha a szervezők – a szokásos módon – biztosítanak animátorokat is (profi sportolókat, akik szükség esetén tanácsot adnak vagy elterelik az állatot),
akkor a srác nem keveredik ilyen helyzetbe.

Ezen a napon, eddig minden évben, a másik faluban, Fontvieille-ben volt buli a piactéren.
Egy nagyon ügyes DJ és egy picike tűzijáték.
Csupán a helyszínre érve szembesülök vele, hogy idén egy nappal korábban, azaz vasárnap este tartották a bulit (ami amúgy logikus).
Ha ennek előbb utánanézek a neten, akkor vasárnap jövök ide,
hétfőn pedig az utcabálba – de az is lehet, hogy előbb elindulok és átmegyek St. Rémy-be, ahol nagyobb tűzijáték van.
Így viszont marad a tegnapi program még egyszer.

Míg átbiciklizek egyik faluból a másikba, azon gondolkodom, hogy talán mérges lehetnék a meghiúsult programok miatt;
azonban ez a gondolat megszűnik létezni, amint ismét meglátom a tegnapi koncertshow fényeit.