Egy bika, egy fiú és a falu tapsa

A “taureaux piscine” események általában látványos, szórakoztató műsorok. De mi történik, ha egy pillanat alatt átfordul minden? Ma egy ilyen pillanatot éltem át – testközelből.

Most először láttam bikafuttatáson sérülést.

Optimistaként: az első, ami tetszett, hogy szó szerint azonnal beszaladt a küzdőtérre tíz másik srác, és körbeállták a sérültet. Amikor pedig a bika újból közeledett, ráfeküdtek a sérültre – testükkel védték a védtelent.

Természetesen, amint elesett a srác, a játék felügyelője azonnal “futam vége” fanfárt jelzett, ezzel visszahívva a bikát. Csakhogy a bika nem engedelmeskedett elsőre, ezért feküdtek rá a fekvő társukra a fiúk, hogy ne tudjon újabb sérülést okozni.

Hogy történt?
A srác futott a bika elől, de a bika utolérte.
Ez gyakran megesik. Ilyenkor a férfiak ugranak valamerre, vagy – ha már ahhoz is túl késő – megpróbálnak a bika két szarva közé kerülni.
Így a bika, habár feldobja a pórul járt embert a levegőbe, az esésből ki lehet gurulni, így sérülés nélkül mehet tovább.
Az emberünk is ezt akarta, de a bika a szarvával kapta el.

A bika szarvára, ugye, egy teniszlabda-szerű cucc van rögzítve, tehát felöklelni nem tud senkit – csak fellökni.
Szóval a bika a jobb szarva segítségével dobta fel a fiút a levegőbe.
A srác már repülés közben elájult.
Gyorsan történt – nem láttam pontosan, melyik testrészét találta el: a hátát? A gerincét? A nyakát? A fejét?
Nem tudom, de az biztos, hogy a szájából folyt a vér.

A srác a földre zuhant.
A többi férfi egyik csoportja a testükkel védte a sérültet, a többiek a bikát terelték vissza a karámba.

Az esemény neve: “taureaux piscine”, amit szabadon úgy lehet fordítani, hogy „bikafürdetés”.
Ez a normál bikafuttatások egy legyengített változata.
Ide a leggyengébb bikákat küldik.

A küzdőtér közepén áll egy hatalmas gyermekmedence.
Nem értem a miértjét, de a vízben fekvő testre nem lép rá a bika.
Emellett egyéb „segítségeket” is el szoktak helyezni – például szalmabálákat, amikre fel lehet ugrani menekülés közben, vagy hatalmas traktor gumikat, hordókat, amikbe el lehet bújni.

A végső cél itt is: minél többször megérinteni a bikát – vigyázva az állatok és a játékosok testi épségére.
Emellett külön tapsot kap az is, aki látványosan tud elugrani a bika elől, vagy a bikát keresztül tudja vezetni a vízen, miközben maga is látványosan a vízbe ugrik (pontosabban a kis víz alá, hogy minél kevésbé essen bántódása).

Ilyenkor általában helyiek és teljesen amatőrök versenyeznek.
Külön vastaps jár, ha egy hölgy is keresztül tudja vezetni a bikát a gyerekmedencén – mint ma is:
A lányt két férfi kísérte.
Az egyik a bikát terelte, a másik maga mögé húzta volna a lányt, ha ő nem elég gyors.

A legyengített bikák, a sok tereptárgy és a sok segítő miatt ezek a bikafürdetések inkább látványosságok gyerekeknek, mintsem valódi küzdelmek.
A mai egy egyedi alkalom volt.

A mai esettel kapcsolatban szerintem megoszlik a felelősség.
A srác már vagy tizedjére futott, ugrott el a bika elől – már az elején is látszott, hogy inkább bátor, mint ügyes.
Ezt a napot a falubeliek szervezték egymás szórakoztatására, a nemzeti ünnep alkalmából – nem pedig valamelyik profi sportszervezet vezényelte le a játékokat.
Szóval ez egy kis költségvetésű esemény volt.

Máskor mindig van a helyszínen egy mentős vagy képzett ápoló.
Nem került volna semmibe meghívni egy helybéli orvost.
Ugye ilyenkor fiatal tizenéves srácok versenyeznek a bikával.
Máskor mindig érkeznek profi versenyzők is, akik bent vannak a küzdőtéren, tanácsot adnak (és a bátor ügyetleneket visszatartják), szükség esetén elterelik a bika figyelmét vagy elkapják azt.
Ha itt is vannak animátorok a pályán, akkor nem jutunk odáig, hogy a bika fellöki a fiút – mert addigra valaki eltereli vagy meglöki a bikát.

Biztos, hogy itt a faluban is vannak rutinos marhapásztorok, akiket meg lehetett volna kérni, hogy sétálgassanak a küzdőtéren.

Nagyjából tizenöt percet állt a játék, mire a sérült srác magához tért, és két társára támaszkodva kibotorkált az orvosi szobába.
Állítólag addigra megérkezett egy ügyeletes orvos is.
Amíg a fiú kivonult az elsősegélynyújtó helyre, addig a teljes közönség állva tapsolt.

Az utolsó játékban, ami egy órával később indult, a srác visszajött a pályára.
De már nem futott sem a bika előtt, sem utána – inkább csak megmutatta magát, hogy a körülményekhez képest jól van.