Retro-e a Party?

Egy szombat esti bringás kaland Arles városában, ahol a fotós fesztivál és a retró zene hangulata egymásra talál. A szürke hétköznapokat hátrahagyva, egy eső utáni éjszaka varázsában táncoltam és nevettem – magamon is. Néha a legváratlanabb esték adják a legtöbb energiát.

---

• Arles, 2025.07.12. szombat
  Retro-e a Party?

Amikor nem beszélek a rosszindulattal tele pottyantott munkahelyemről, az nem azt jelenti, hogy már nem büdös a szar.
Csupán csak
odaszáradt,
a megszokás.

Nagyon reménytelen igazán jó – új – munkahelyet találni. Rossz munkát találnék bőven.

Noh, de a nap érdekes része az éjszaka. Önkényesen előrehoztam az esti műszakomat, így tíz órakor már Arles városa felé tekertem.

A Lamartine nagy parkoló fesztiválhelyszínné változott.
Ez jó ötlet, mert ez a tér amúgy is a folyóparton van.
A lezárt Parti sétányt kávézóasztalokkal rakták tele, az autók helyén bakelit lemezek pörögnek.
Négy környékbeli házfal előtt szabadtéri mozit rendeznek, a fotós fesztiválhoz kapcsolódó dokumentumfilmeket vetítik.
Mondanom sem kell, hogy minden nyitva lévő bár tele van és hangos a zenétől.

Én a püspöki palota udvarára tartok, kíváncsi vagyok, ott milyen zene szól.
Kellemes meglepetés: a retró hangulat.
Oké, akkor nem megyek vissza a folyópartra.

Amúgy a szabadtéri helyszíneken ezúttal nincs tömegnyomor.
Ez köszönhető a kora esti futózápornak, ami az emberek egy részét a fedett bárokba terelte.
Nekem viszont szerencsém van azzal, hogy már a kiadós eső után érkezem.
Van helyem táncolni, és a zene is kedves nekem.

Jah, amúgy megint körbeálltak, miközben táncoltam.

Megvan az az érzés, amikor a retró zene fiatalabb, mint az én lejátszási listám?
Nevetek magamon, és közben folytatom a táncot.

Ügyes ez a lemezlovas, jól rakja egymás után a dalokat. Még a rap, hiphop stílusból is olyan feldolgozásokat szed elő, amire a stílust nem kedvelők is tudnak mozogni.

Viszont én ezen a ponton berekesztem a műsort.
Muszáj van, és hajnali egy óra.
Hétkor dolgozom.

A büfésnél még benevezek egy szokásos sült krumpli adagra.
A Lamartine buliban még épp meghallgatom az utolsó két zenét.
Elektronikus zenét nyomtak, de a populárisabb számokból válogattak.
Az idő pont kellemes egy éjszakai bringázáshoz.
És még csak fáradtnak sem érzem magam.
Nem, még nem.