Amelyet végül nem láttunk
Néha még az a kiállítás is velünk marad, amelyet végül nem láttunk. Az arles-i bolyongás után egyszerre maradt meg a hiány és a bőség érzése. Egy nap, négy tárlat, sokféle történet.
Arles, Les Rencontres de la Photographie – fotófesztivál, 2025.09.01. hétfő
Van Gogh kulturális tér: Erica Lennard
Már hazaértem a nézelődésből.
Ma az a kiállítás is tetszett, amit nem láttam – mint például ezt. Az történt, hogy szombat délután már jártam ebben a teremben. Akkor ez már a sokadik sorozat volt meztelen nőkről; aznap többször is láttam hasonlókat, ezért egyszerűen már nem volt kedvem alaposabban szemügyre venni a képeket.
Gondoltam, majd ma, az épület többi anyagával együtt. De itt derült ki, hogy a bérletem nem korlátlan: minden kiállításra csak egyszer mehetek be. Szóval szombatról arra emlékszem, hogy a képek felén meztelen volt a modell, de – természetesen – ezek sem erotikus képek. Egy úttal tisztán emlékszem, hogy akárki is csinálta, nagyon ügyes fotós; emiatt biztosan visszatérek. Elolvastam a honlapon a tárlat leírását; ilyen szavakat használnak, mint: feminista, gyengéd, intim. Igen, így visszagondolva, valóban emlékszem az érzelemgazdagságra.
Kár, hogy kimaradt.
Van Gogh kulturális tér: Louis Stettner
A fent nevezett férfi sajnos már elhunyt; amúgy egy elég híres fotós volt. New York és Párizs utcáin készült képeiből hoztak válogatást. Ezek egyszerűen jó képek!
Jól éreztem magam, miközben a legkülönfélébb élethelyzetben lévő emberek fotóit néztem.
Van Gogh kulturális tér: Todd Hido
Már ott helyben felírtam magamnak, hogy ezek olyanok, mint valami festmények! Ez is nagyon tetszett!
Itt elsősorban természetet és városi házakat ábrázoló fotók vannak. Némelyik természetfotót az autó ablakán keresztül csinálta – még az esőcseppek is látszanak. Azt tudom mondani – mint szombaton a Kourtney Roy tárlatnál –, ez nálam nagyon betalált! Ha fotós lennék, ilyeneket akarnék én is csinálni.
Játszik színekkel, kontrasztokkal, az élek lekerekítésével. A képei alapján az a világ, amiben élünk, egy nagyon érdekes hely.
Egykori Méjan templom: Letizia Battaglia
„A fotográfia az élet elmesélésévé válik: belecsúszom egy fényképbe, amely a világ; vagyis én leszek a világ, és a világ én leszek.”
Ő egy Szicíliában élő nő, aki elsősorban a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas éveket fotózta végig. Az akkori Szicília egyik meghatározó szava a maffia volt, de vannak romantikus képek párokról, fotók nőkről, dühös gyári munkásokról, várandós és gyermekágyi nőkről. Minden esetben művészi, hatásos, de nem nyomasztó. Igen, ezek gyönyörű és hatásos képek. Meg is lepődtem, mert erre a helyre eddig mindig valami nagyon elvont anyagot hoztak. Eme fotós életművéből nagyon is kirajzolódik a maffia által elnyomott kisemberek mindennapjai.
Arles, Les Rencontres de la Photographie – photo festival, Monday, 2025.09.01
english introduction
Sometimes even the exhibition we didn’t see stays with us.
After wandering around Arles, I’m left with both a sense of absence and abundance.
One day, four shows, many stories.
english main text
Arles, Les Rencontres de la Photographie – photo festival, Monday, 2025.09.01
Van Gogh Cultural Space: Erica Lennard
I’m already back home from looking around.
Today, I even liked the exhibition I didn’t see – like this one (Erica Lennard’s).
What happened was that on Saturday afternoon I had already been in this room.
By then it was the umpteenth series about nude women; I’d seen several that day, so I simply wasn’t in the mood to look more closely.
I thought I’d come back today, along with the rest of the building’s material.
But that’s where it turned out that my pass isn’t unlimited: I can enter each exhibition only once.
So from Saturday I remember that in about half of the images the model was nude, but – of course – they weren’t erotic.
I also clearly remember that whoever made the work is a very skilled photographer; because of that I’ll definitely return.
I read the description on the website; they use words like feminist, gentle, intimate.
Yes, thinking back, I do remember the richness of emotion.
A pity it ended up missing.
Van Gogh Cultural Space: Louis Stettner
The man above has sadly passed away; he was a fairly famous photographer.
They showed a selection from his pictures taken on the streets of New York and Paris.
These are simply good photographs!
I felt good while looking at people in the most varied life situations.
Van Gogh Cultural Space: Todd Hido
Right there I jotted down that these look like paintings!
I loved this, too!
Here the photos are mainly of nature and urban houses.
Some of the nature shots were taken through a car window – you can even see the raindrops.
All I can say – as with Kourtney Roy’s show on Saturday – is that this really hit home for me!
If I were a photographer, this is the kind of work I’d want to make.
He plays with colors, contrasts, and rounded edges.
From his images, the world we live in comes across as a very interesting place.
Former Méjan Church: Letizia Battaglia
“Photography becomes the telling of life: I slip into a photograph that is the world; in other words, I become the world, and the world becomes me.”
She is a woman living in Sicily who mainly photographed the 1960s, 70s, and 80s.
One defining word for Sicily then was “mafia,” but there are also romantic images of couples, portraits of women, angry factory workers, pregnant and postpartum women.
In every case it’s artistic, powerful, yet not oppressive.
Yes, these are beautiful and impactful images.
I was surprised, because this venue used to host very abstract material.
From this photographer’s life’s work, the everyday lives of small people oppressed by the mafia emerge very clearly.
titre français
Arles, Les Rencontres de la Photographie – festival photo, lundi 01.09.2025
introduction française
Parfois, même l’exposition que nous n’avons pas vue nous accompagne.
Après avoir arpenté Arles, je garde à la fois le manque et la profusion.
Une journée, quatre expositions, beaucoup d’histoires.
texte principal en français
Arles, Les Rencontres de la Photographie – festival photo, lundi 01.09.2025
Espace culturel Van Gogh : Erica Lennard
Je suis déjà rentré de ma flânerie.
Aujourd’hui, j’ai même aimé l’exposition que je n’ai pas vue – comme celle-ci (d’Erica Lennard).
Ce qui s’est passé, c’est que samedi après-midi j’étais déjà passé dans cette salle.
C’était la énième série sur des femmes nues ce jour-là ; j’en avais vu plusieurs, donc je n’avais tout simplement plus l’envie de regarder de plus près.
Je me suis dit que je reviendrais aujourd’hui, en même temps que le reste des expositions du bâtiment.
C’est là que j’ai découvert que mon pass n’était pas illimité : on ne peut entrer qu’une seule fois dans chaque exposition.
De samedi, je me souviens qu’environ la moitié des images montraient des modèles nus, mais – bien sûr – ce n’étaient pas des images érotiques.
Je me souviens aussi très clairement que, qui que ce soit, c’est un photographe très habile ; pour cela, je reviendrai certainement.
J’ai lu la description sur le site ; on y emploie des mots comme féministe, doux, intime.
Oui, en y repensant, je me rappelle la richesse émotionnelle.
Dommage de l’avoir manquée.
Espace culturel Van Gogh : Louis Stettner
L’homme en question est malheureusement décédé ; c’était un photographe assez célèbre.
Ils ont présenté une sélection de ses images prises dans les rues de New York et de Paris.
Ce sont tout simplement de bonnes photos !
Je me suis senti bien en regardant des gens dans les situations de vie les plus diverses.
Espace culturel Van Gogh : Todd Hido
Sur place, j’ai noté que cela ressemblait à des tableaux !
J’ai adoré celle-ci aussi !
Ici, les photos montrent surtout la nature et des maisons urbaines.
Certaines prises de vue de nature ont été faites à travers la vitre d’une voiture – on voit même les gouttes de pluie.
Comme pour l’exposition de Kourtney Roy samedi, celle-ci m’a vraiment touché !
Si j’étais photographe, c’est ce genre d’images que je voudrais faire.
Il joue avec les couleurs, les contrastes et l’arrondi des bords.
D’après ses images, le monde dans lequel nous vivons est un endroit très intéressant.
Ancienne église Méjan : Letizia Battaglia
« La photographie devient le récit de la vie : je glisse dans une photo qui est le monde ; autrement dit je deviens le monde, et le monde devient moi. »
C’est une femme qui vit en Sicile et qui a surtout photographié les années 60, 70 et 80.
À cette époque, un mot définissait la Sicile : la mafia ; mais il y a aussi des images romantiques de couples, des femmes, des ouvriers en colère, des femmes enceintes et en post-partum.
C’est chaque fois artistique, puissant, sans être oppressant.
Oui, ce sont des images magnifiques et percutantes.
J’ai été surpris, car ce lieu a longtemps accueilli des propositions très abstraites.
De l’œuvre de cette photographe se dégagent très nettement les quotidiens des petites gens opprimés par la mafia.
