Színházi fesztivál Avignonban – 4. évadom, első látogatása
Négy előadás másfél nap alatt – táncosok, transz Júlia, magyar Makbett, és egy cuki menyasszony, aki inkább nászútra megy, mint az eskűvőjére. Színházi kavalkád, ahol néha a trón egy WC-csésze.
- “Theatre” 3S, 2025.07.10. csütörtök, 15:55 –
Swing Gum
A végére egészen elérzékenyültem. Az egykori amerikai katona 75 év után is őrzi a fotót francia barátnőjéről, akit a normandiai partraszállás után ismert meg. A France TV segítségével újra találkoznak. A darab egy igaz történeten alapul.
Sztepp-táncosok adják elő a jeleneteket – akik tudnak balettozni, színészkedni és más táncokat is lejteni. Ez egy nagyszerű előadás volt!
Apró érdekesség, hogy Lausanne-ból jöttek – ott lakik a munkahelyem tulajdonosa és a formás nadrágokat viselő lánya.
Azért van idézőjelben a “színház/theatre” szó, mert ez egy raktárépület, amit a háromhetes fesztivál idejére alakítottak át. Ezer-nyolcszáz előadás van műsoron egy százezres városban – nehéz mindnek méltó helyszínt találni.
- Rouge Gorge, 19:00 –
Mercutio
Ez jó előadás lett volna, ha értem a szöveget. Így viszont csak „divatosnak” tudom nevezni.
Jelen volt minden trendi kellék: hiphop zene, tánc, meleg fiú, romantika, komédia, hadaró beszéd. Amikor normál tempóban beszéltek, akkor is alig értettem – itt esélyem sem volt.
A kiinduló ötlet a Rómeó és Júlia volt, de Rómeó és az ő transznemű Júliája csak egy jelentéktelen mellékszál. Ez a darab Mercutióról, az unokatestvérről szólt.
Nagyon jók voltak a zenék és a táncok. Még az is tetszett, amikor Rómeó elénekelte a „Moi Lolita” számot – az eredeti szöveggel.
(A dalban olyan sorok vannak, mint „nem az én hibám, hogy buknak rám a pasik.”)
Ha valaki manapság divatos műsort akar, akkor a homoszexualitás kihagyhatatlan. Amúgy, nékem különösen tetszett a női karakter, aki egyszerre játszotta Istent és Mercutio lelkiismeretét; úgy tűnik nem csak én vagyok rajongója a Gérard Presgurvic féle musicalnek, az eredeti 2001-es párizsi változatban szerepelt ugyanez a karakter, ugyanezzel a balett szerű mozgással.
- Atypik Théâtre, 21:40 –
Makbett (így K-val)
Erős átdolgozása az eredeti Shakespeare-műnek. Egy magyar társulat magyar nyelvű előadásában.
Szerintem az eredeti Macbeth és Orwell 1984 című regénye között van egy közös pont: mindkettő azt (is) példázza, hogy a hatalom célja maga a hatalom.
A magyar változat azokat a jeleneteket bontotta ki, ahol az uram-bátyám rendszer kap hangsúlyt. Nagyon viccesen, mégis pontosan kifigurázta a despota rendszerek abszurditását.
Nem tudom, hogy Magyarországon átmenne-e a cenzúrán.
Nekem a trón-toalett tetszett a legjobban: a király egy aranyszínű WC-csésze alakú trónon trónolt, míg az egyszerű nemeseknek egy leszart porcelán jutott…
Amúgy az is egy jó ötlet , ahogy a darab egy minusz egyedik jelenettel kezdődött : A színházi öltözőben voltunk, ahol épp a kezdéshez készülődtek.
- Théâtre Al Andaluse, péntek, 2025. július 11., 12:50 –
Oui mais no
Ha nem beszéltek volna olyan gyorsan és fiatalosan, még többet nevettem volna. Sebaj, így is jó nyelvgyakorlat volt.
Az előadás címe: „Igen, de nem.” A menyasszony nemet mond az oltárnál – megijed a rá váró élettől. Látványos és vicces veszekedések, töprengések után a vőlegény is belátja, hogy ő sem áll készen a házasságra.
Az esküvőről kivonulnak, de a nászútra elmennek.
A lakodalmi előkészületek mégsem mennek kárba: a két tanú igent mond egymás szerelmére.
Gyanítom, az alkotók is látták a Mamma Mia című filmet.
Ez egy aranyos komédia volt. Összesen hatan ültünk a nézőtéren, így nem volt nehéz kiszólni hozzánk, mindenkit külön üdvözöltek.
Tetszett, hogy a műsor nem a színpadon kezdődött – előtte a vőlegény (mint vőlegény) kijött a (a násznépnek nézett) várakozók közé, elmesélte, hogy nagyon izgul az esküvő miatt, és szóba elegyedett a „vendégekkel”.
